Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1963-06-01 / 2. szám

VÍZGAZDÁLKODÁS 47 1960. évben Moszkva vízfogyasztása — az ipari vizet is beleértve — elérte a fejenként napi 520—540 litert. A teljes városi vízvezetékhálózat hossza — a bekötések és ingatlanon belüli csövek hossza nélkül — meghaladta a 2700 km-t. Az új csővezetékek legkisebb átmérője 200 mm, a leg­nagyobb csőátmérő 1400 mm. A háború után szigetelt acélcsöveket fektettek, veszélyes öve­zetekben katodikus védelemmel. 1960-ban be­vezették az előfeszített vasbeton nyomócsövek fektetését is. Moszkva még nem szabadult meg teljesen a régi lakónegyedektől, ezért a hálózati bekötések ma még csak a lakosság kb 93%-át szolgálják ki. Az új lakótömbök építése és ezzel együtt a régi épületek lebontása előreláthatóan 1963—64. években fejeződik be, amikorra az ellátottság 100%-os lesz. Csatornázás Moszkvában a csatornázás kiépítését 1894-ben kezdték meg, elválasztó rendszer szerint. Az első hálózatszakaszt 1898-ban helyezték üzembe. 800 ha kiterjedésű szennyvíz-öntözőtelep létesült, melyet a növekvő szennyvíz-mennyiség követ­keztében szikkasztó területté kellett átalakítani. 1914-ben 25 km távolságban, Ljuberec város határáig kellett már a szennyvizet elvezetni, ahol kb. 550 ha területet nyitottak. 1917-ben a csatornahálózat Moszkva teljes területének csak egy részét szolgálta ki, ahol mintegy 870 000 lakos élt. Az elvezetett szenny­víz naponta 102 000 m3, a hálózat hossza 534 km volt. Az októberi forradalom után a város erősen terjeszkedett, a Városi Tanács elrendelte a mun­káslakta külső területek csatornázását is. Át­tértek a teljes biológiai tisztításra. 1936-ban a Kormány Moszkva csatornázásá­nak általános tervét a következő adatok alapján hagyta jóvá: 60 000 ha csatornázással kiszolgá­landó terület, 5 millió fő ellátandó lakos, napi 300 liter/fő házi szennyvíz-kibocsátás és 350 000 nvVnapi ipari szennyvíz. Eszerint az összes szennyvíz-mennyiség 1,85 millió mVnapra lett előirányozva. 1936-tól a háború kitöréséig a csatornázás nagy ütemben fejlődött. A hálózat­­építést koordinálták a metróval. 1940. közepén a város szennyvíz-szikkasztó és biológiai tisztítófelepei, valamint az ipari üze­mek szennyvíz-kezelő berendezései együttesen 618 000 m'Vnap kapacitást képviseltek. Ezzel szemben a ténylegesen elvezetett használt vizek napi 788 000 m3-t tettek ki, tehát a tisztító­állomások átlag 27%-kal túl voltak terhelve. Ennek ellenére a tisztított vizek kielégítették a közegészségügyi előírásokat. 1948-ban kezdődött meg a kurjanovi eleve­nített iszapos szennyvíz-tisztítótelep építése, napi 500 000 m3 kapacitással. A telepet 1952-ben he­lyezték üzembe, de már 1957. évben túlterhelt volt. 1954-ben megkezdődött e telep bővítése először napi 750 000 m3, majd 1 millió m3 telje­sítőképességre. A munkálatok a közelmúltban fejeződtek be, ezzel Moszkva szennyvíz-tisztító­telepeinek kapacitása 1,6 millió nrVnapra emel­kedett. 1955-ben kezdődött meg a tervezése egy to­vábbi még nagyobb, 1,2 millió m3/nap kapacitású szennyvíz-telepnek, mely 1,5 millió m3/napra lesz kibővíthető. A telep helyéül a Moszkvától 20 km-re fekvő ljubereci szikkasztóterületet je­lölték ki. Az építkezés 1959-ben kezdődött, a 600 000 m3/nap szennyvíz tisztítására alkalmas I. üzemegységet 1962. évben helyezik üzembe. Az egész telep kiépítése 1965. évben fejeződik be. A mechanikai tisztítóberendezések első mű­tárgyai a rácsok, tisztításuk mechanikus gereb­­lyékkel történik, a rácsszemetet ugyancsak me­chanikus úton távolítják el. A következő mű­tárgy a homokfogó, az itt leülepedett homokot hidraulikus úton vezetik a szárító ágyakra. A szennyvíz a homokfogóból a kör alaprajzú előülepítő medencékbe jut, átmérőjük 33—40 m. A szennyvíz tartózkodási ideje 1—2 óra, ezalatt a lebegő szennyeződés 50—60%-ra rakódik le. A leülepedett iszapot mechanikus úton távolít­ják el. A keletkezett metángáz elsősorban a rot­hasztok fűtésére szolgál. A szennyvíz biológiai tisztítása elevenített vességtartalmának 25—30%-át elveszíti. Az így kiszikkadt iszapot a szomszédos kolhozok és szovhozok szántóföldjeire szállítják. A szennyvíz biológiai tisztítása elevenített iszapos eljárással, levegőztető medencékben tör­ténik. A biológiai tisztítás a kör keresztmetszetű utóülepítőkben fejeződik be, 1,5—2,5 órás tartóz­kodási idő mellett. A Moszkvában bevezetett teljes biológiai szennyvíz-kezelés igen magasfokú tisztítást ered­ményez. A bevezetett szennyvíz 250—300 mm/li­­ter lebegő anyagot tartalmaz, ami a tisztítás után kb. 15 mg/literre csökken, a biokémiai oxigén­igény pedig 250—300 mg/literről 12—18 mg/li­terre. A nagy tisztítótelepeken a szennyvizeket nem csírátlanítják. A városban levő kisebb tisztító­­berendezéseknél, főként nyáron, klórozás folyik. A kurjanovi telepen a szennyvíz ultraviolett sugárzással történő csírátlanítására végeztek kí­sérleti üzemet, melynek csíraölő hatásfoka 60— 80% volt. A szennyvíztisztító telepeken sikeresen vezet­ték be az automatikát, különösen a homokfogók, elő- és utóülepítők működésének vezérlésére. Az utóülepítőkben az automatikus szabályozás az aktivált iszap magasságára és kiemelésére szolgál, fotoelektromos cellák alkalmazásával. Az iszaprothasztókban az erjedő iszap hőmérsék­letét szabályozzák. Szitkey László

Next

/
Thumbnails
Contents