Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1963-03-01 / 1. szám

4 VÍZGAZDÁLKODÁS Oieizldu Qó-ZMjfi a reformkor kiváló vízimémöke. (1786-1852) Az utóbbi időben szocialista építő munkánk sokoldalú napi feladatainak és jövőt formáló irányelveinek tisztázása mellett — számos tö­rekvés nyilvánul meg nemcsak a harcos forra­dalmi hagyományok, hanem a békés építés, a a termelőerők fejlesztésével kapcsolatos haladó hagyományok feltárása terén is. Ez a cikk is azt célozza — természetesen a teljesség igénye nél­kül—, hogy egy olyan területre vigye el az ol­vasót, amely haladó hagyományaink ápolása szempontjából bizonyára nem lesz érdektelen: ez pedig a reformkor — második honfoglalásként emlegetett — vízépítési munkáinak időszaka és abban Beszédes József kiváló vízimérnök sze­repe. Ennek a múlt század első felére történő visszapillantásnak nemcsak történelmi szem­pontból van jelentősége, hanem gyakorlati vo­natkozásban is. Ugyanis azok a jelentősebb — gyakran az ország egyes tájainak arculatát is átformáló — vízépítési munkálatok is, amelyek később kerültek végrehajtásra (pl. a Tiszalöki Duzzasztómű és a Keleti Főcsatorna megépítése stb.) szervesen kapcsolódnak azokhoz a nemzet­közi viszonylatban is kimagasló nagyszerű alko­tásokhoz, amelyeket a reformkor nagy vízi-í mérnökei a nép érdekében, az ország társadalmi és gazdasági haladásának szolgálatában a le­­csapolási, ármentesítési, belvízrendezési és folyó­szabályozási munkák terén végeztek. Köztudomású, hogy a másfélszázados török hódoltság alatt hazánk mezőgazdasága vissza­fejlődött, a művelés nélkül maradt területek ná­dasokká váltak, sőt nemegyszer egy-egy víz­folyás elterelésével, elgátolásával szándékosan árasztottak el kisebb-nagyobb területeket, mivel a víz és a mocsarak jelentették az Alföld népe számára a legbiztosabb védelmet. A XVIII. század elején az ország gazdasági újjászervezésének feladatai között fontos helyet foglalt el a török korszak pusztításai következ­tében elvadult állapotok megszüntetésének gon­dolata, mivel azonban az elvégzendő munkála­tok gazdasági előfeltételei hiányoztak, azért ek­kor csak a kisebb, helyi jelentőségű vízrende­zési feladatokat oldották meg. Csak jóval ké­sőbb, a nemzeti öntudatra ébredés szellemi lég­körében értek meg a tervszerű, nagyobb szabású munkálatok végrehajtására alkalmas gazdasági és egyéb előfeltételek. A reformkor gazdaságpolitikai célkitűzéseinek talán egyik legjelentősebb érdeme az volt, hogy felismerte a vízügyi munkák szerepét az ország gazdasági életének fejlődésében. Ennek a fel­ismerésnek tulajdonítható, hogy Széchenyi Ist­ván gazdaságpolitikai programjának előkészítői Beszédes József Sió­fokon felállítandó szobrának gipsz­­modellje. — Vigh Tamás szobrász­­művész alkotása sorában jelentős szerepet játszottak a magyar vízimérnökök, akik közül tehetségükkel, mara­dandó, zseniális alkotásaikkal elsősorban Vedres István, Beszédes József és Vásárhelyi Pál tűn­tek ki. E cikk keretében nem áll módunkban mind­hármuk tevékenységét méltatni, hanem csak Beszédes József életművének rövid összefogla­lására szorítkozunk. Annak ellenére, hogy Vásárhelyi Pál neve jobban a köztudatban él mint Beszédesé, nehéz volna nyugodt lelkiismerettel azt állítani, hogy kettőjük közül egyik nagyobb volt a másiknál. Ha Vásárhelyi Pál nevéhez a lecsapolás, ár­mentesítés és folyószabályozás sikere fűződik, Beszédes Józseféhez a lecsapolásokon kívül még a mesterséges víziutak és vízerőkihasználás kez­deményezése is, ezenkívül elévülhetetlen érde­meket szerzett a magyar műszaki irodalom meg­teremtése terén, és mint európai látókörű köz­­gazdasági író is elismerésre méltó munkát vég­zett. Beszédes Józsefet társadalmi helyzete is ki­jelölte arra, hogy szerepet vállaljon abban a cso­portban, mely a felvilágosodás eszményeinek őrzésével, gyakorlati gazdasági tevékenységével a nemzeti öntudat ébren tartásán, a reformkor előkészítésén munkálkodott. Mélyről jött, egy­szerű szülőktől származott. Apja szántóvető sze­gény parasztember volt. 1786. február 12-én született Magyar-Kanizsán. 13 éves koráig szülő­városa elemi iskolájában tanult, majd 1800-ban Szegedre került és itt folytatta tanulmányait, miközben maga is tanítással foglalkozott. Emel­lett mint iskolai „kurátor”, favágással, kályha­fűtéssel, iskolasepréssel kereste kenyerét az ot­tani rajziskolában, amelynek tanulója volt. Mindemellett a tehetséges fiú kitűnően végezte az algimnáziumot. Ekkor német nyelvre Temes­

Next

/
Thumbnails
Contents