Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-06-01 / 2. szám
\dz 1963-м Am ES В ЕМL ctä/eAez&s Szászhelyi Pál főigazgatóhelyettes A rendkívül tartós, hideg tél után 1963. március elején (5—6-án) bekövetkezett enyhülés és felmelegedés az ország egész területén gyors olvadást, a kisebb vízfolyásokon és mellékfolyókon heves áradást, valamint jelentősebb belvízelöntéseket okozott. A kiterjedt árvíz- és belvízveszély elhárítása és a károk csökkentése érdekében országos méretű védekezésre, valamint kár-helyreállításra került sor. Előzmények. A már 1962. novemberében beállott és rendkívül tartós, zord téli évszakban a folyókon és szabad vízfelületeken összefüggő, vastag jégtakaró alakult ki. A vízgyűjtőkön és az ország területén a mélyen átfagyott talajon a sokévi átlagot meghaladó csapadék hullott, mely vastag hótakaró formájában felhalmozódott. Ezen kedvezőtlen természeti adottságok folytán a gyors tavaszi olvadás és egyidejű intenzív esőzés esetében a Dunán jeges árvíz bekövetkezésével, a Tiszán, valamint a mellé - folyókon és a kis-vízfolyásokon nagyobb mérvű áradással, a belvíz-öblözetekben pedig jelent "s belvízelöntésekkel előre számolni kellett. Ezérl az OVF irányításával a vízügyi szervezet az árvízi és belvíz-védekezésben résztvevő miniszté riumokkal, főhatóságokkal, országos irányító szervekkel, megyei tanácsokkal stb. — az érvényben levő rendeletek, szabályzatok, illetve a kidolgozott együttműködési tervek és megállapodások, valamint a Kormány 3 038/1963. sz. határozata alapján — a várható nagyobb arányú védekezésre előre felkészültek. A helyi vízkárelhárításra való jobb felkészülés és sikeresebb végrehajtás érdekében az OVF a tanácsok felé külön felhívást és iránymutatást is adott. A védekezés lefolyása. Az időjárás, illetve a délről-délnyugatról megindult olvadás a feltételezettnél lényegesen kedvezőbben alakult és így a tényleges védekezés — elsősorban a dunai jeges árvíz vonatkozásában — a várttól eltérően folyt le. A védekezés súlypontja a Dunáról és Tiszáról a kis vízfolyások, a patakok árvizei és a mélyebb fekvésű területeken összegyűlt vizek kárelhárítása felé tolódott. A védekezés általában itt nem támaszkodhatott kiépített állami védvonalakra. Kisebb biztonságú, részlegesen kiépített védtöltések, nem összefüggő depóniák részben rendelkezésre állottak, amelyeket a védelem igyekezett gyorsan megerősíteni, nyúlgátakkal megemelni vagy összekötni. Legtöbb helyen a belsőségek védelmére rögtönzött körgátak épültek és a tehermentesítés érdekében az árvizek egyrészét a kevésbé értékes mezőgazdasági területekre kellett terelni. Emellett az alföldi jellegű, mélyebb területeken összegyülekező belvizek elvezetése az átlagot meghaladó beavatkozást igényelt, azonban itt a kiépített védművek, a beépített szivattyútelepek és hordozható szivattyúk technikailag megalapozott védekezést tettek lehetővé. A Dunán; a folyó felső szakaszán a zaj lás március 12-én kezdődött, és a jég néhány nap alatt az egész magyar Duna-szakaszon megindult. Az olvadás kedvezően, délről-délnyugatról indult meg, az Alpokban fekvő hótömeg fokozatos olvadása következtében a viszonylag alacsony vízállású mederben a vártnál kisebb árvíztömeg vonult le és ez az enyhüléssel együtt fellazította a jégtakarót. A rendkívül veszélyes, nagy kiterjedésű apatini jégtorlaszt a jugoszláv vízügyi szerveknek
