Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1963-03-01 / 1. szám

Herke Sándor Kossuth-díjas professzor meg­állapítása szerint a terméshozamot jelentős mér­tékben lehetne növelni kh-anként 3—4 q nitro­gén műtrágya szétszórásával. A Szirtosszék je­lenleg a „Szirtusvirág” tsz. birtokában van és mint biztos takarmány bázis jelentős szerepet játszik a tsz állattenyésztésében. A fentihez hasonló kaszáló alakult ki Kis­­őszeszék területén, ugyancsak a felszabadulás utáni időben. A vízrendszer lecsapolását célzó csatorna itt is a semlyék peremén halad. Így a semlyék felső részén a csatornából vizet lehet bebocsátani a semlyékbe és a növényzet szá­mára kívánatos vízszint előállítható, a víztele­nítés pedig a semlyék alsó végén létesített tiltó­­val ellátott csatorna útján történik. Itt is kiváló eredmények adódtak e vízgazdálkodással. Az Öszeszék völgyében a Szirtosszékhez vi­szonyítva még azt is el lehet érni, hogy a hosz­­szan elnyúló felsőbb semlyékekben esetleg tá­rolt vizet az első kaszálás után fel lehet hasz­nálni az Öszeszék elárasztásos öntözésére. Így jó minőségű sarjú széna termelhető vagy jó le­gelőt lehet biztosítani az állatállomány számára. A két példa ismertetéséből is kitűnik, hogy nemcsak vízkivételi művek szolgáltatta vízzel lehet öntözést, vízhasznosítást végezni, hanem a belvízzel való ésszerű gazdálkodás mellett, fensíki területen is. Ennek érdekében az alábbi szempontokat és irányelveket kell szem előtt tartani: Arra kell törekedni, hogy a hasznosításra szánt semlyékeknek lehetőleg a peremére tervezzük a völgy, az ér csatornáját úgy, hogy esésveszte­ség nélkül vezethessük a völgy vizét és innen a vizet gravitációsan tudjuk a semlyékekre jut­tatni. Az ehhez szükséges műtárgyakról, tiltók­­ról már az építés során gondoskodni kell. Fontos körülmény, hogy a semlyék lecsapo­­lásáról és optimális vízszínének biztosításáról gondoskodjunk olyképpen, hogy a semlyék te­rületét lecsapoló csatornákat egyidejűleg meg­építsük. Ha a semlyék nem egyenletes szintű, úgy természetesen gondoskodni kell rekesztő gátak és az ezzel kapcsolatos műtárgyak létesí­téséről is. Egy völgy mentén elhelyezkedő semlyéksoro­­zat kiváló adottságot nyújt arra, hogy a víz­folyás felsőbb szakaszán fekvő semlyékekben a tavaszi belvizekből nagyobb mennyiségű tárolt vizet az év folyamán többször fel lehet használni az alatta levő semlyékek vízborítására, öntözé­sére. Adott esetben sor kerülhet arra is, hogy a csatornában levő vizet szivattyúzással emeljük be a semlyékekbe. Az elmondottak megvalósítása érdekében terv­szerűen gondoskodni kell a tavasszal fellépő vi­zek visszatartásáról és jól megállapítani azt az időpontot, amikor a vizeket károkozás nélkül lehet visszatartani. Az Igazgatóság területén gazdálkodó szervek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, sőt újabban a társulatok is ezt a vízgazdálkodási lehetőséget magukévá tették, kérik és alkalmaz­zák a belvizek tiltózását, tározását. Így pl. a Kiskunmajsa és Környéke Vízgazdálkodási Tár­sulat a vízállások elsődleges lecsapolása után már igen szép eredményeket ért el a kaszálók, legelők vízgazdálkodásba való bevonása terén. Előnyként jelentkezik még, hogy — az adott­ságoktól függően esetleg — jelentős mennyiségű víz visszatartásával csökkenteni lehet a csator­nák, műtárgyak méreteit, mert a lefolyást a víz­­gazdálkodás célját szolgáló tárolással lényege­sen egyenletesebbé lehet tenni. Fokozottabb ez az előny a nyári, nagy intenzitású záporok ese­tében, mert a semlyékeken a vizet mindenkor károkozás nélkül lehet visszatartani arra az időre, míg a felesleges vizek levezetésre kerül­hetnek. , Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság az is­mertetett adottságok figyelembevételével igyek­szik a belvizeket a vízgazdálkodás szolgálatába állítani és az eddig elért eredményeket tovább fejleszteni. Balló Béla igazgató h. Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged

Next

/
Thumbnails
Contents