Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-03-01 / 1. szám
24 VÍZGAZDÁLKODÁS A rézsűk fellazult rétegének ilyen módon való lehántolása közben a rézsű felületén, u hajlat irányában egy — méteres közök kihagyásával, a 3. ábrán feltüntetett szelvényű, 15 cm mély vájatokat készítünk, hogy a visszatöltött föld a töltés testével minél tökéletesebben öszszeforrjon. Ennek a szerves kapcsolatnak biztosítása érdekében a rézsű lehántolását és a váj átok kialakítását csak a földvisszatöltés munkájának előrehaladásával párhuzamosan és részletekben szabad elvégezni, nehogy időközben a lehántolt és vájatokkal előkészített rézsű felülete újból kiszáradjon és összerepedezzen, ami a felületek tökéletes összehegedését meggátolná. A munkagödör rézsűjének ilyen módon való előkészítésével egyidejűleg megkezdjük a 3. ábrán feltüntetett módon a mentett oldalról a vízfelőli oldal felé 1 : 10 hajlással a földvisszatöltés munkáját, a földanyag minősége és a rendelkezésre álló döngölő eszközök hatékonysága szerint 10—30 cm között változó, legmegfelelőbb rétegvastagsággal, az egyes rétegek gondos tömörítésével. A rétegenként történő visszatöltés munkáját a 2b ábra szerint, a munkagödör legmélyebb és legszűkebb helyén, a műtárgy felé dűlő rétegek betöltésével kell megkezdeni. A zsilipcsövek mellett lapvibrátorral célszerű a tömörítés. A csőfalnál és a munkagödör rézsűjéhez való csatlakozásnál az ékalakú tömőfurkóval kell a kellő tömörséget biztosítani. A zsilipcső záradékvonala felett 80—100 cm-rel már a juhlábhenger használható, de a hornyokban a tömőfurkó használata nem hagyható el. Az egy, vagy több csőből álló műtárgyat lefedő rétegeket, amelyeket, mint már említettük, a vízfelőli oldal felé 10% lejtéssel bíró rétegekben kell bedolgozni, nem síkban fekvő lemezekként, hanem az 1. ábrán feltüntetett módon boltozatszerűen terítjük el és tömörítjük. Félreértések elkerülése végett hangsúlyozottan kiemeljük, hogy az egyes rétegek boltozatszerű elhelyezésével korántsem a boltozati hatás kialakulását kívánjuk biztosítani, hanem csak azt, hogy a leggondosabb döngölés ellenére is várható utólagos ülepedés következtében a viszszahelyezett földrétegek ne nyíljanak meg. Vízszintes, vagy ellenkező homorú hajlásban készült rétegek esetén ugyanis az egyes rétegek ülepedés közben meghosszabbodnak, tehát megnyúlnak (lásd 1. ábrát). A műtárgy szabaddá tett felületeit a föld visszatöltése előtt tejfölsűrűségű agyaglével javasoljuk leönteni, hogy a falfelületek mentén a beton és a föld közötti tapadást megnöveljük és a vízszivárgás megindulását ilyen módon is megnehezítsük. Itt közbe vetően megemlítjük, hogy ha — a régi zsilipek feltárásánál — két összeépített betoncsőről van szó, akkor a helyreállítás során a két cső közötti vápát az 1. ábrán feltüntetett módon sovány betonnal ajánlatos ívesen kitölteni, illetve áthidalni. Többnyílású vasbeton műtárgyaknál is célszerűnek tartjuk a szerkezetet sovány betonnal befedni, a sarkokat letompítani és a földvisszatöltést ehhez idomulva ívelő rétegekben elkészíteni. Javaslatot tettünk arra, hogy a VITUKI laboratóriumában kismintákon összehasonlító kísérleteket végezzenek abból a célból, hogy kétséget kizáró módon igazolható legyen az árvédelmi töltésekbe nyitott munkagödrök visszatöltésére a fentiekben ismertetett új eljárásnak árvízbiztonsági szempontból, a régi módszerrel szembeni helyesebb volta. Bokor Mihály dr. Lampl Hugó A vízgazdálkodási mélyépítmények felújítási, fenntartási szükségletei és tervei megállapításának egyes problémái i. Hazánkban az állóalapok felújításának, fenntartásának tervgazdasági, számviteli problémái az államo ítások befejezését (1948—1949) követő években merültek fel és azóta is állandóan napirenden levő kérdések. Ez természetes is, mert az állóalap felújítások, fenntartások közvetve vagy közvetlenül szorosan összefüggnek a termelés mennyiségi és minőségi mutatóinak alakulásával. A fejújítási, fenntartási munkálatok kellő terjedelemben és jó minőségben történő kivitelezése az anyagi termelési ágazatokban biztosítják a termelőkapacitások jobb kihasználását, vagyis a termelési színvonalat emelik, továbbá egyik lényeges feltétele a munkatermelékenység emelésének, s az önköltség csökken- * * Forrás: Vízgazdálkodásunk számokban, az Oszágos Vízügyi Főigazgatóság kiadványa, Budapest, 1961. tésének. Ez a közgazdasági összefüggés a vízi építmények vonatkozásában olyképpen fogalmazható meg, hogy a felsorolt munkálatok közvetlenül kihatnak a mezőgazdasági termelés alakulására, biztosítják az ipari stb. termelést és a közlekedés zavartalan lebonyolítását. Nem vitás, hogy a műszakilag szükséges állóeszköz — nagyjavítások elmulasztása vagy elhanyagolása a gazdasági életben nagy zavarokat, károkat idézhet elő. Mind az anyagi termelés, mind a nem termelő ágazatok állóalapjai az intenzív és az extenzív igénybevétel következményeként fokozatosan elhasználódnak Ez a folyamat objektív jelenség. Az állóalapok fizikai kopása kettős jellegű. A fizikai elhasználódásnak az a fajtája, amely az állóalapok anyagának szerkezetében megy végbe, elháríthatatlan forrása annak az objektív jelenségnek, mely szerint a leggondosabban kezelt és javított állóeszközök is idővel alkalmatlanná válnak a rendeltetési cél betöltésére. A fizikai kopás
