Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-06-01 / 2. szám
к l^^Ü N T iz iS I TERV VIZGAZDALKODÄÖ 4l A tervtörvény (1961. évi II. t.) 63. §-ában előírja, hogy „Az öntözésre berendezett területeket az 1960. évi 160 ezer kát. holdról 1965- ben legalább 460 ezer kát. holdra kell növelni”. Az 1025/1961. (XII. 16.) Korm. határozat 2. pontja 420 ezer kh-ban állapítja meg az 1965- ben öntözendő területet. A mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdulása, a népgazdaságnak a mezőgazdasági termények mennyisége iránti egyre fokozódó igénye és a múlt évi aszályos időjárás által okozott károk szükségessé tették az öntözésnek még nagyobb mérvű fejlesztését. Ezért az MSZMP KB-nak ez évi márciusi — a mezőgazdaság általános fejlesztésével foglalkozó — ülése többek között elhatározta, hogy az öntözésre berendezett területeket az 1965. év végére a 460 000 kh-on túl további 150—180 ezer kh-al kell növelni. Az öntözött területeknek 600 ezer kh-at meghaladó fejlesztése azt mutatja, hogy az öntözés hazánkban is kilépett a „gyerekkorból” és a népgazdaság fejlesztésének egyik fontos tényezőjévé vált azáltal, hogy a növénytermelés a második ötéves tervidőszakra tervezett 24— 25%-os termelékenységnövelésének 1/5-ét az öntözésnek kell biztosítania. Azt jelenti, hogy az öntözés 1965-ben 3 milliárd forint értékű többletterméket eredményez, vagyis az ország minden egyes lakosára (a gyermekeket is beleértve) évente 300 Ft-tal — négytagú családoknak tehát pl. évente 1200 Ft-tal — több értékű zöldség, hús, tej, tejtermék, cukor, gyümölcs és egyéb élelmiszer jut. E feladat teljesítése komoly nehézségeket és sok munkát jelent, de a kitűzött célokért érdemes a nehézségeket és a többletmunkát vállalni. Az öntözött növénykultúrák fejlesztése nyomán a szántóföldi, és a rét-legelő öntözés területe az 1961. évinek háromszorosa, a zöldségöntözés 2,4-szerese, a szőlő- és gyümölcsöntözés 8-szorosa, az egyéb öntözés 2,2-szerese lesz. (A rizsöntözés területét nem kívánják növelni, ehelyett ennél a kultúránál a termésátlagok jelentős megemelése a cél.) Az öntözési módok arányában is jelentős eltolódások következnek be, mert a felületi módokkal öntözött összterületet 1965-ben az 1961. évinek csak 1,9-szeresére, míg az esőszerű módon öntözött területet 3,9-szeresre tervezzük. Az öntözővízszükséglet biztosítása az ugrásszerű fejlesztéshez csak úgy lehetséges, hogy öntözőrendszereink kihasználási fokát az 1961. évi 73%-ról 1965-re 90% fölé emeljük és emellett legnagyobb mértékben igénybevesszük a helyi vízbeszerzési lehetőségeket is. Az öntözőrendszerekben 1965-ben a mintegy 155 m3/sec július—augusztusi vízsugárral több mint 300 000 kh-at; a helyi vizekből pedig az 55 m3/sec júliusi vízhozammal 250 000 kh-nál is nagyobb területet kell majd öntöznünk. A Tisza 1965. évi vízmérlege a nagyarányú fejlesztés következtében eléggé kedvezőtlen, mert a) a várható vízigény 120 m3/sec b) a szivattyútelepek üzemeltetéséhez szükséges alap vízhozam 80 m3/seé a szükséges vízhozam: 200 m3/sec A Tisza Szeged feletti mellékfolyóinak 80%os gyakoriságú vízhozama júliusban: 190 m3/ sec, augusztusban pedig: 150 m3/sec. Ez azt jelenti, hogy a Tisza II. vízlépcső üzembehelyezéséig 3—4 évenként egyszer 40%-ot meghaladó öntözővíz korlátozással kell (augusztusban) számolnunk. Az öntözés területi elhelyezkedésében is jelentős változások várhatók 1965-ig. Az elmúlt években a fejlesztés súlypontja főként a Tisza völgyében volt, ezzel szemben a II. ötéves tervidőszakban jelentős mérvű a fejlesztés a Duna—Tisza közén és a Dunántúlon is. Ez szükségessé teszi, hogy az ott működő vízügyi igazgatóságok az eddiginél sokkal nagyobb mértékben foglalkozzanak az öntözéssel: jelentősen növeljék meg az öntözés fejlesztésével és szervezésével, az öntözőművek üzemeltetésével és az öntözőtelepek tervezésével és kivitelezésével foglalkozó részlegeiket. Az öntözés fejlesztését jelenleg leginkább a tervezői kapacitásnál mutatkozó hiány akadályozza. Megszüntetése érdekében: a) egyszerűsíteni kell a tervezői munkát és b) jelentősen növelnünk kell az öntözéssel kapcsolatos tervezéseknél felhasználásra kerülő mérnöknapokat. A kivitelezési kapacitás fokozása érdekében — az építőgépek számának jelentékeny növelése mellett — a vízügyi igazgatóságoknál és a Vízügyi Építő Vállalatnál munkavezetői és gépkezelői tanfolyamokat kell rendezni, míg az üzemelés zavartalansága csatornaőreink „öntözőmester”-ré való kiképzésével és a vízügyi igazgatóságoknál szervezett gépkezelői tanfolyamokkal biztosítható. Ezeken nemcsak a vízügyi szolgálat dolgozóinak kell a szükséges szakismereteket elsajátítani, hanem a termelőszövetkezetek esőző berendezéseit és egyéb vízemelő gépeit kezelőknek is. Budavári Kurt.
