Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-12-01 / 4. szám
lyam szervezéséhez, amely a WHO felügyelete alatt a Holland Egyetemek Nemzetközi Kooperációs Alapjának anyagi támogatásával működik 1960 óta. A Delfti Műszaki Egyetem Egészségügyi Mérnöki Karának tantestülete Prof. N. F. J. M. Krul elnöklésével képezte az előadók gerincét, amelyhez a WHO részéről konzulensként Prof. dr. D. A. Okun, az Észak Karolinái Egyetem e. m. karának vezetője csatlakozott. A tanácsadó testület Európa legkiválóbb szakértőiből állt, akik részben előadók is voltak. Az egyéves tanfolyam hallgatói így a szakágazat legjobbjaival kerültek kapcsolatba és az elméleti előadásokon kívül (kémia, mikrobiológia, egészségtan) 55 félnapot töltöttek különböző laboratóriumokban (általános mikrobiológia, a vizek és szennyvizek kémiája és mikrobiológiája). A tanfolyam kiegészítő részét képezte a különböző országok egészségügyi mérnöki létesítményeinek a megtekintése éspedig: Biológiai csepegtetőtestes szennyvíztisztítás Utrechtben. Eleveniszapos szennyvíztisztítás Amszterdamban és Bressumban. A nyugatnémet Ruhr-Vidék vízellátó- és szennyvíztisztító üzemeinek tanulmányozása. Amszterdami, Rotterdami, Észak-Hollandiai Vízművek. Belgiumi vízgazdálkodási üzemek. Angliai vízgazdálkodási üzemek (London, Oxford, Middlesex, Chelmsford stb.) Különböző anyagú (acél, vasbeton stb.) csőgyárak stb. Ez az egy évre sűrített program olyan látókört és különleges szakmai ismeretet adott a 18 országból egybegyűlteknek, amelyet az e. m. szakra specializált egyetemek sem tudnának nyújtani. Éppen ezért most évről évre rendezik Delftben ezt az e. m. továbbképző tanfolyamot és célszerű lenne, ha a hazai fiatal és angolul tudó, vízellátással és szennyvízkezeléssel foglalkozó mérnökök vagy higienikusok közül évente legalább 2—3 főt küldenének Hollandiába. A hazai egyetemi oktatás még nem bír el egy e. m. fakultást, de ilyen módon az átlagon felül magasan képzett szakembereket kapnánk, akik a Mérnöki Továbbképző Intézet keretein belül, mint előadók tevékenyen hozzájárulnának az e. m.-nek megfelelő színvonalú mérnök-típus kialakításához. Ez egyben többrétűvé tenné szakember továbbképzésünket azzal, hogy a Szovjetunióban képzett mérnökeink tudását és tapasztalatait a nyugati országok ismeretanyagával gazdagíthatnánk. Az 1962—63. évi delfti tanfolyam már megkezdődött, viszont az 1963—64 tanévre a jelentkezés lehetősége még nyitva áll és illetékes tényezőink belátásától függ, hogy éljünk is vele. Holló István Az ország vizeinek szennyeződése elleni állami és társadalmi küzdelem igen fontos szakaszának kezdetét jelzi az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének a Vízminőségi Felügyeletről és a Vízvédelmi Bizottságokról szóló 31/1962. (V. É. 18.) sz. utasítása. A bevezetőben megállapítja az utasítás, hogy az élővizek fokozódó elszennyeződése és a szennyezések elleni védekezés szükségessé teszi a vizek eddiginél hatékonyabb ellenőrzését, a szennyezések káros hatásának folyamatos értékelését és a szennyezés megakadályozására irányuló intézkedések meggyorsítását. A vizek szennyeződésének figyelemmel kísérése és észlelése, a szennyezési források megállapítása, a szennyezések megszüntetéséhez szükséges intézkedések elkészítése és a vízszennyeződések előrejelzése érdekében az utasítás Vízminőségi Felügyelet szervezését rendeli el. A felügyeletet a vízügyi igazgatóságok vízellátási és csatornázási csoportjai látják el, az egészségügyi és járványügyi állomásokkal, valamint az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézettel együttműködve. A felügyelet munkáját segíti a figyelőhálózat, melynek tevékenységében a vízügyi szerveken kívül a tanácsi és egészségügyi szervek, rendőrőrsök, révkapitányságok, halőrök, halászati termelőszövetkezetek, a Magyar Országos Horgász Szövetség aktívái és a vízhasznosításban érdekelt üzemek megbízottai vesznek részt. Az utasítás feljogosítja a vízügyi igazgatóságokat, hogy szükség esetén helyszíni vizsgálatot tartsanak, vízmintát vegyenek a szennyezés helyének, okának és elkövetőjének megállapítása végett. Az utasítás a vízügyi igazgatóságok mellett ún. Vízvédelmi Bizottság szervezését is elrendeli. A Bizottság a vízügyi igazgatóság tanácsadó és javaslattevő szerve. Létszáma a megfigyelt vízfolyás hosszától, továbbá a szennyezők és az érdekelt vízhasználók számától függően 15—20 fő. A Bizottság munkájában az állami szervek képviselőin kívül részt vesznek az érdekelt ipari és mezőgazdasági üzemek, a társadalmi és tudományos egyesületek képviselői is. A Sajó és a Bodrog, a Marcal, illetőleg a Zagyva vízgyűjtő területén 1963. március hó 31. napjáig, a többi vízfolyásoknál 1963. december 31-ig kezdik meg működésüket a vízminőségi felügyeletet ellátó szervek, valamint a vízvédelmi bizottságok.
