Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-12-01 / 4. szám
118 VÍZGAZDÁLKODÁS A távjelző vízállásmérő berendezés regisztrálóműszere ja vízgyűjtőjének felmérése, számbavétele folyik. Az V. Kísérleti osztály, — vezetője Dr. Bogárdi János egyetemi tanár — lényegében az Intézet hidraulikai laboratóriuma. A Csepelsziget északi csúcsánál kialakult vízügyi építmény-sor egyik legjelentősebb része. A 70 x 20 m-es hatalmas csarnok mellett szabadtéren is folynak a kismintavizsgálatok. A munkák négyötöde közvetlen, gyakorlati feladatokra, a többi a kísérleti munka kutató módszereinek, eszközeinek fejlesztésére irányul. A nagy csarnokban jelenleg a II. Tiszalöki vízlépcső és a Felső-Duna modelljén folynak a vizsgálatok. A szabadtéri modellen a létesítendő Dunai Vízierőművel kapcsolatos mérések folynak. A tervek szerint a laboratórium teljes kiépítése után 1400 m2-es fedett, 2 hektáros szabadtéri, másodpercenként 100 literes vízhozamú kísérKGST megbízás alapján mérik a szocialista országok öntözőberendezéseinek teljsítményét leti termével. 200 m-es szabadtéri csatornájával, hajómodell vontató, és mérő berendezésével nemcsak a magyar, de az európai vízgazdálkodásnak is jelentős bázisa lesz. A „legfiatalabb” az 1958-ban alakult VI. Vízépítési Kísérleti Osztály. Vezetője Dr. V. Nagy Imre is — fiatal ember. Irányításával kísérleteznek a minél jobb és gazdaságosabb műtárgyak, technológiák kialakításán fáradozó mérnökök. Munkájukat segíti a tiszalöki mérőállomás, a talajfizikai laboratórium, a szivattyú és szórófej-vizsgáló állomás, a balatonszemesi új kutatótelep is. A munkák három fő csoportba, műtárgyvizsgálatiba, talajfizikaiba és öntözésüzemibe sorolhatók. A munkatársak számos, találmányként is elterjedt műszert terveztek és készítettek. Az egyes osztályok mellett az éppen most fejlődő könyvtári csoport munkája jelentős. Jellemzőül csak annyit, hogy 16 magyar és 95 A vízminták szennyezettségének vizsgálata külföldi folyóirat érkezik rendszeresen a könyvtárba, s hogy a VITUKI különböző, rendszeresen megjelenő kiadványainak száma 10, az eddig megjelent gyűjteményes műveké 27, a tanulmányoké, szabályzatoké stb. 23. A nemzetközi érdeklődést bizonyítja az állandóan fokozódó kiadványcsere — 420 külföldi kutatóhellyel folytatnak rendszeres kiadványcserét, az hogy az Intézet vezető munkatársait külföldi intézmények is, — pl. dr. Lászlóffy Woldemárt a toulousei Akadémia, dr. Mosonyi Emil igazgatóhelyettest a UNESCO tagjaikká, vezetőségük tagjává választották —, hogy 1960- ban 80, 1962-ben 128 volt az ide tapasztalatcserére jött külföldi szakemberek száma. A VITUKI vezetőinek hathatós támogatást nyújt a párt és szakszervezeti alapszerv. Az MSZMP titkár, Baranyi Sándor mérnök szerint a segítség kölcsönös, hiszen 3 párttaguk végez
