Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-09-01 / 3. szám
100 VÍZGAZDÁLKODÁS Az öntözőgépek szerviz-szolgálatának kialakítása Az elkövetkező években a mezőgazdaság fejlesztésében mind nagyobb jelentősége lesz az öntözés elterjesztésének. A második ötéves terv végén a szántóterület mintegy 6,4%-án fogunk öntözőgazdálkodást folytatni. E nagyarányú fej - lődésre jellemző az esőszerű öntözési mód további előrehaladása. Az összes öntözött terület 60%-át tervezzük esőszerűen öntözni. Az öntözési program megvalósításához nagymennyiségű öntözőgépet kapnak a mezőgazdasági üzemek. A felmérések szerint 1961. végéig mintegy 1500—1600 darab esőztető berendezés került a mezőgazdaságba, melyből 50% a termelőszövetkezetekben, 50% az állami gazdaságokban üzemel. Az egyre növekvő öntözőgéppark zavartalan üzemének biztosítása fokozatos felkészülést kíván. Különösen a termelőszövetkezetek gépeinek üzem közbeni és üzem utáni javítását kell gondosan előkészíteni, mivel a termelőszövetkezetek jelenleg még nem mindenütt rendelkeznek olyan gépműhelyekkel, amelyeknek segítségével akár az üzem közbeni kisebb, akár az üzem utáni nagyjavításokat is el tudnák végezni. Mind emiatt, mind az öntözőgépkezelők kellő szakmai felkészültségéből eredően a meghibásodások itt gyakoribbak. Nagyrészt ebből ered az, hogy a termelőszövetkezetek öntözőberendezéseinek évi átlagos üzemórája még alacsony. A felkészülés elősegítésére az Országos Vízügyi Főigazgatóság feladatává tette szerveinek, a termelőszövetkezetek öntözőgépeinek üzem közbeni, valamint téli nagyjavítását. (Az üzemközbeni javításokat főleg a vízügyi igazgatóságok, a téli nagyjavításokat pedig a Vízgépészeti Vállalat végzi.) A javítószolgálat ellátásáról eddig szerzett tapasztalatokat, hiányosságokat röviden az alábbiakban foglalhatjuk össze. A termelőszövetkezetek az öntözési idény előtt történő megkeresés ellenére csak kevés helyen kötnek szerveinkkel szerződést a várható javítási munkák elvégzésére. Emiatt a javítási feladat nem tervezhető meg kellő biztonsággal. Javítási igénnyel legtöbbször az öntözési idény közepén jelentkeznek, ha már a gép meghibásodott. így a rendszertelenül jelentkező üzemközbeni javításokat lényegesen nehezebben és hosszabb átfutási idővel tudják a szervek elvégezni. A rendszeres téli gépjavítás sok termelőszövetkezetnél elmarad, s így щ üzemidő alatt sokkal több üzemzavar jelentkezik. Emiatt nem egy esetben az üzem közben meghibásodott gépen nagyjavítást kell végezni, A berendezések gyors javításához szükséges alkatrészeket az illetékes kereskedelmi vállalattól nem mindig lehet beszerezni. Az üzemmenet biztosításához kényszerülnek szerveink a szükséges alkatrészt kisipari módszerrel legyártani. Természetesen az így legyártott alkatrész lényegesen drágább. Nagy gondot okoz az is, hogy a nagymenynyiségben használt ,,Sz” típusú szórófejek alkatrészei zömmel nem csereszabatosak. így a meghibásodott szórófejek csak egyedileg javíthatók. A meghibásodásokból eredő kiesések csökkentése érdekében szerveink a saját tartalékgépeiket adják kölcsön, valamint a javításokat igyekeznek soron kívül elvégezni. A hiányosságok felszámolására helyesnek tartanánk a termelőszövetkezeti öntözőgépekné] a rendszeres, TMK-szerű javítószolgálat bevezetését. Szervink öntözőgépjavító részlegei rendszeresen felkeresnék a termelőszövetkezetek berendezéseit és üzem közben elvégeznék a tervszerű megelőző karbantartásokat. Ennek során a szakszerű kezelésre is megtanítanák a gépkezelőket. Ősszel pedig megállapítanák a nagyjavítás mértékét, melynek alapján biztosítani lehetne a téli javítás elvégzését. A rendszeres felkeresés alól mentesülhetnének azok a termelőszövetkezetek, ahol megállapítható, hogy a szakszerű kezelés és az üzemközbeni kisebb javítás elvégzése biztosítva van. A fentiek bevezetésével a felsorolt hiányosságok nagymértékben kiküszöbölhetők lennének és ennek alapján a berendezések kihasználása, az egy berendezés által megöntözött terület ugrásszerűen emelkedne. Gerencsér Árpád
