Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 37 máris nagy erőket fordít a vizek szennyezéstől való megóvására. így a Lengyelországi és NDK- beli Vízgazdálkodási Hivatal, a Német Szövetségi Köztársaság Atomenergia és Vízkészletügyi Minisztériuma igen nagy szervezetet foglalkoztat ennek a kérdésnek a megoldására. Kétségtelen, hogy ezeknek az államoknak vízfolyásai lényegesebben szennyezettebbek is, mint a hazai vizeink. A konferencia célja elsősorban az volt, hogy az Európai Gazdasági Bizottság megismerje a szennyvízkérdést, a különböző országok sajátságos problémáját, gazdasági kihatását és a megoldás lehetőségeit. Ebből a szempontból a konferencia betöltötte rendeltetését, hiszen egyelőre csak a nemzetközi együttműködés hozza majd meg a kívánt eredményt, a vizek szennyezésének csökkenését. A Titkárság a konferencián elhangzottak alapján javaslatot terjeszt az EGB 1961. április havi ülésszaka elé, hogy a konferencián kialakult álláspontot az EGB határozatra emelje. Illés György A legfontosabb időszerű pénzügyi kérdésekről A vízügyi szervek (vállalatok, vízügyi igazgatóságok) éves feladatait a jóváhagyott részlettervek tartalmazzák. A legfontosabb mutatók megállapításával előírt tervfeladatok teljesítését —>ha azok reális alapokon készültek — csak magas színvonalú miunka biztosíthatja. Ismeretes, hogy a munka során a műszaki és pénzügyi feladatok összefonódottan jelentkeznek. Ennek következtében kellő eredmény csakis a műszaki és pénzügyi dolgozók szoros együttműködésétől várható. A műszaki és pénzügyiszámviteli feladatok ellátása egymásra ható szervezési munkát, de minden költségnemre kiterjedő költséggazdálkodást is igényel. Ebből következően a tervfeladatok termelő egységekre történő bontása mellett a költségkeretek bontása is szükséges. A kereteknek felelősökre bontása nyújt alapot a költséggazdálkodás operatív ellenőrzésére. A részlettervek teljesítése, illetőleg túlteljesítése, a feladatoknak fejlettebb szinten történő ellátása ma már nem oldható meg helyes anyag-, munkaerő-, állóeszköz-, továbbá költséggazdálkodás nélkül. De szükséges a közgazdasági elvek következetes alkalmazása, valamint a szervezés racionalizálása is. Tekintettel arra, hogy a tervfeladatokat az említett követelmények kielégítésének feltételezésével állapítják meg, a munka során jelentkező hiányosság a terv teljesítését meghiúsíthatja. A szervek munkájában fokozatos fejlődés állapítható meg, de a fent vázolt követelmények tekintetében még hiányosságok is fennforognak. Szükséges, hogy szerveink az éves terv végrehajtását az anyag, munkaerő, géphasználat, szállítás stb. feltételeivel összhangban készítsék elő, a tervmutatókat, a részletterveket, a termelő egységekre ütemezetten (negyedévre, hóra) bontsák le, a termelő egységek munkáját koordináló operatív terveket készítsenek. Fontos a fokozott takarékosság érvényesítése. Ez tudatos tevékenység legyen. A termelés összköltségének csökkentése elősegíthető azáltal is, ha minden költségnem tekintetében racionális költséggazdálkodást folytatunk. Az anyagköltségek megfelelő alakítása végett valóban anyaggazdálkodást folytassunk, hogy minden anyagpazarlásnak elejét vehessük. Az anyagbeszerzés és készletezés is legyen összhangban. Anyagfelhasználási normákkal, továbbá azonos, vagy hasonló termékeket előállító vállalat vagy üzemrész anyagköltség alakulásaival ellenőrzést folytassunk. A szigorú anyagutalványozás, és anyagelszámoltatás következetes alkalmazása mind az anyaggazdálkodás, mind a társadalmi tulajdon védelme tekintetében nélkülözhetetlen eljárási eszköz. A munka jó előkészítésével, koordinált munkaszervezéssel a keresztfuvarok és a felesleges anyagmozgatás megszüntethető. Ennek előfeltételeként az anyagbiztosítást a szállítással összefonódott feladatként szükséges kezelni. A készletgazdálkodásban is takarékosságra törekedjünk, mert a szükségleten felüli készlet nemcsak a pénzügyi forrást köti le feleslegesen, de technikai avulása következtében — a selej-. tezés során — veszteség okozója lesz. A készletnormákon alapuló anyaggazdálkodást döntő formává kell tenni. Béralap- és létszámgazdálkodás területén több feladat jelentkezik. A munkahelyek számának lehető ésszerű csökkentése a műszaki dolgozók (építésvezetők, műszaki ellenőrök stb.) munkaidejének jobb kihasználását eredményezi és így kapacitásnövekedést okoz. De nem közömbös a költségek csökkentése szempontjából sem. Az improduktív bérek kedvező alakulásának egyik alapját képezheti az egy időben végrehajtandó munkák számának csökkentése, a munkaerők koncentrált foglalkoztatása és egy-egy munka végrehajtási idejének rövidítése. Törekedjünk vállalati (igazgatósági) szinten történő szervezeti intézkedésekkel a gépek és berendezések jobb kihasználására is. Biztosítsuk az állásidők
