Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
34 VÍZGAZDÁLKODÁS vés a szervestrágya, enélkül nem lehet eredményesen öntözéses gazdálkodást folytatni. E nézet vallói viszont szem elől tévesztették azt az egyszerű tényt, hogy a mezőgazdasági termelés emelésének sok tényezője közül ideiglenesen ki lehet ragadni az egyiket, amelyik azután rövid időn belül magasabb szintű körforgást fog eredményezni. Ilyen az; öntözéses gazdálkodás, amelynek kiszélesítése lehetővé teszi, hogy eddig soha nem látott szintre emeljük a takarmánytermesztést. Ez pedig az állattenyésztésnek elengedhetetlen feltétele, mert csakis a bőséges takarmány teszi lehetővé az állatállomány fejlődését, amely szerves anyagot juttat vissza a talajnak. — Sokan azt mondták, hogy kevés az öntöző szakember. Ez szintén igaz. De ezt az igazságot úgy hiszem még 5—10’ év múlva is elmondhatjuk, mert akkor is kevés lesz az öntözéses szakember, noha akkor már a megye területén több, mint 100 0i00 kh-on fogunk öntözni, — bízom benne — jó eredménnyel. Itt ismét elfeledkeztek arról, hogy éppen az öntözéses gazdálkodás jelent olyan szükségszerű i kényszert, amely meggyorsítja a mezőgazdasági \szakemberek, szakmunkások képzését. Menet közben a szakemberek, utánpótlását is meg lebet gyorsítani. Ezt igazolja az a tény is, hogy március 13-án Hajdúszoboszlón megindult egy 5 hónapos szakmunkásképző tanfolyam, amelyre az élőirányzott 35 hallgató helyett 38-an jelentkeztek. — Sok vita volt az öntözéses módszereket illetőerA Egyesek csak a modern öntözési módok mellett tették le a garast. Azt, vagy legfeljebb a félmodetn öntözési módszereket tartották jónak. Mereven elzárkóztak az egyszerű öntözési módszerek alkalmazásától. Mi ezekkel1 szemben azt az álláspontot képviseljük, hogy mindegy hogyan jut a növényhez az egészséges víz, csak jusson oda. Ameddig a fejlett öntözési módszerekkel nem tudjuk minden területen az öntözéses gazdálkodást folytatni, addig egyszerűbb öntözési eljárásokkal is növelni kell a mezőgazdasági terméshozamokat. Jónóhány tényező azoknak az erőknek kedvezett, akik különböző oknál fogva nem kívánták gyorsabb ütemben fejleszteni az öntözéses gazdálkodást. Ezek közül az okok közül néhányat szeretnék kiemelni: Már említést tettem arról, hogy az 1950-es évek elején indult meg az öntözéses gazdálkodás. Az öntözéses gazdálkodás az első években szinte csak a rizstermelésre korlátozódott. A rizstermelés monokulturálisan folyt, így nem hozta meg a kívánt eredményeket. Más helyeken tervezési, kivitelezési, talajvizsgálatnál elkövetett hibák miatt a megépített telepek egy részéről kiderült, hogy termelésre nem alkalmasak. Az ilyen és hasonló más tényezők következtében átmenetileg csökkent az öntözési kedv, visszaszorult az öntözéses gazdálkodás területe is. Mintegy 30 000 kh megépített területnek egyes években fele, vagy még az: sem üzemelt termelőszövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban. Az elmúlt gazdasági évben, amikor az öntözéses gazdálkodással egyre behatóbban foglalkoztak párt és tanácsi szerveink, az; öntözéses gazdálkodásban minőségi változás volt megfigyelhető. Mi ennek a változásnak a leglényegesebb része: Elsősorban az, hogy az öntözéses gazdálkodás kilépett az egyoldalú rizstermelés szűk területéről és ennek eredményeként az 1960-as évben már az öntözött területek töhb mint felén folyt takarmány termesztés, szántóföldi növények termesztése, kertészet, öntözéses legelőgazdálkodás. E kedvező változáshoz természetszerűen hathatósan járult hozzá, hogy a termelőszövetkezeteink érdeklődése az öntözéses gazdálkodás iránt megnőtt. Az öntözéses gazdálkodás rendkívül szép eredményeket hozott: pl.: a kábái „Lenin” tsz öntözött területén kh-anként 39 q-t termelt lucernából, míg ahol nem öntöztek, a termés 18 q volt. A vöröshere kh-anként 18, a kukorica 10, silókukorica 80 q~val hozott többet. A földesi „Rákóczi” tsz silókukoricából 120 qval, cukorrépából 93 q-val hozott több termést. Az újirázi „Aranykalász” tsz vörösheréje 20 q-val hozott többet kh-anként. A debreceni Mezőgazdasági Akadémia 5 termelőszövetkezet eredményeit vizsgálat alá véve megállapította, hogy kh-anként a többtermelés értéke átlagban 1440 Ft-ot tett ki. A megyei Párt- és Tanácsszervek az öntözéses gazdálkodásban mutatkozó minőségi változásokat és az öntözési kedv megnövekedését figyelembe véve 1960 novemberében programot dolgoztak ki, melyet a februári öntözéses aktívaértekezlet nagy lelkesedéssel fogadott el. A megye öntözéses programja 1961-ben a megye területén 38 000 kh-on kell öntözéses gazdálkodást folytatni, ami azt jelenti, hogy a múlt évhez viszonyítva 17 000 kh-dal kell növelni az öntözött területet. A második 5 éves tervben e területet 75 000 kh, a harmadik 5 éves tervben — a Nyugati Főcsatorna kiépítésével — pedig 100 000 kh fölé kell emelni. E cél megvalósítása azt jelenti, hogy a megye szántóterületének megközelítőleg 20%-án fogunk öntözéses gazdálkodást folytatni. Terveink végrehajtása több százezer q szemes- és takarmánytermelést eredményez, és kedvező feltételeket teremt az állattenyésztési tervek teljesítéséhez is. Az öntözéses gazdálkodás ilyen ütemű fejlesztése több tízezer dolgozó — köztük fiatalok — számára isi ad új munkalehetőségéket és biztos megélhetést. Ahhoz, hogy ezeket a számokat elérjük, az öntözéses gazdálkodás modern, félmodern, de még egyszerű formáit is fogjuk alkalmazni. Ma szakembereinek többsége — kezdve a vízügyi szakemberektől a termelőszövetkezetek agronómusaiig — támogat bennünket ebben az
