Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
24 VÍZGAZDÁLKODÁS 3. kép Az eke elindul, maga után húzva a csövet A kisfajsúlyú polietilén már egészen más anyag. Sokkal lágyabb, hajlékonyabb. Ezért a csővezeték-készítésnél egészen új lehetőségek nyíltak. A hajlékony polietilént fel lehet tekercselni és ezért nemcsak néhány méteres, hanem sokkal nagyobb, 100 méteres hosszakban lehet gyártani. Ez igen kézenfekvő előnynyel jár, mert ha 100 m-nél rövidebb csővezetékre van szükség, akkor egyáltalán nincs, ha hosszabbra, akkor is sokszorta kevesebb csőkötésre van szükség. Nemcsak a szerelési munka csökken le azáltal, hanem új csőfektetési módszer is lehetővé válik. Olyan berendezéseket szerkesztettek, amelyek mint egy eke, barázdát szántanak és ugyanakkor ebbe a barázdába lefektetik a tekercsről legömbölyödő polietiléncsövet. A polietilén vegyszerállósága vetekszik a PVC-ével, mivel azonban az ultraibolya fénysugárzás hatására gyorsabban öregszik, korom hozzákeverésével feketére festik és így védik meg a napsugárzás káros hatásától. A polietilén mechanikai szilárdsága kisebb, mint a PVC-é és ezért ugyanarra az üzemnyomásra vastagabb falu csövet kell alkalmazni. Ez természetesen súlytöbbletet is jelent, annak ellenére, hogy a PVC 1,4-es fajsúlyával szemben a polietiléné mindössze 0,92. Ez a súlytöbblet azonban csak a nagyobb átmérőknél jelentkezik és ott sem nagyon jelentős. Már ez a súlytöbblet sem jelentkezik a legújabban egyre jobban terjedő új anyagnál, a nagyfajsúlyú (0,95) polietilénnél. Ennek az anyagnak szilárdsága annyival nagyobb kisfajsúlyú társáénál, hogy ugyanarra az üzemnyomásra átlag feleakkora falvastagság is elegendő. A nagyfajsúlyú polietilén keményebb is és merevebb is. Egyéb tulajdonságai — különösen ami a korrózióállóságot illeti — nem maradnak el a normál polietiléné mögött. Nagyobb merevsége ellenére az ebből az anyagból készült csöveket is lehet tekercsben gyártani, ill. tekercsből fektetni. A nagyfajsúlyú polietilén hőállósága is sokkal nagyobb, mint akár a PVC-é, akár a kisfajsúlyú polietiléné. Hivatalos szabványok ugyan erre az anyagra sem engedik meg nyomás alatt a forróvízzel való üzemeltetést, de sok éves kísérleti tapasztalatok azt mutatják, hogy a többéves kísérleti periódus lezárása után, aggodalom nélkül lehet a polietiléncsöveket ilyen célra is alkalmazni. E három anyagon kívül más műanyagokat is alkalmaznak csővezetékek készítésénél. Ezeknél az alkalmazásoknál rendszerint egy-egy ország különleges viszonyai, nem pedig az anyag tulajdonságai játsszák a főszerepet. Amíg pl. néhány évvel ezelőtt a nagyfajsúlyú polietilén még ismeretlen anyag volt, a merev PVC csövek és a túl lágynak tartott kisfajsúlyú polietiléncsövek helyett — elsősorban Amerikában — cellulózacetobutirátból és ütésálló polisztirolból készítettek csöveket. Ott pedig, ahol ezeknek az anyagoknak a korrózióállósága nem volt megfelelő, (különlegesen agresszív talajokban), neoprén-típusú műkaucsukból készítettek igen nagy ellenállóképességű csővezetékeket. Ezek az anyagok azonban máig sem tudtak arra a jelentőségre felvergődni, mint a PVC és a polietilének. Angliában ezzel szemben nagy jelentőségre tett szert egy új anyag, az ütésálló PVC. 16- szor akkora ütésállóságú, mint a normál, kemény PVC, ugyanolyan merevségű és alig valamivel kisebb szilárdságú. Korrózióállósága is megegyezik a PVC-ével. Angliában a polietilénből készült csővezetékek nehezen terjednek, mert az a szokás, hogy a gáz- és vízvezeték közös csatornában fut. A polietilén gázáteresztőképessége a PVC-énél jóval nagyobb és ezért az egymás melletti polietiléncsöveken vezetett víz érezhetően gázszagú. 4. kép A nagy fajsúlyú polietilénből készült cső súlya aránylag kicsi (100 m súlya 136 kg), úgyhogy nehéz terepen sincs különösebb szállítási probléma