Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)

1960-09-01 / 1. szám

VÍZGAZDÁLKODÁS

5

hogy ennek a célkitűzésnek tervezési, műszaki feltételeit megoldják. Kevés híján 10 000 kh berendezésre váró terület tervezését és műszaki kivitelezésének irányítását végezték el. Ezentúl szintén elkészítették mintegy 7000 kh permetező öntözés tervét és még emellett segítették a megye északi részén most meghonosított expressz-kutas öntözés kiszélesítését. Mindezt a munkát úgy végezték el, hogy lényeges műszaki kifogás a gyors fejlesztés és kivitelezés ellenére is alig vetődött fel. A rizsterületek időbeni elárasztása mellett a május végén beköszöntött szárazság idején beindult a szántóföldi növények, takarmányok, kapások öntözése és ez napjainkban is mind nagyobb területre terjed ki.

Régebben és az év elején is voltak, akik az öntözést csak a legideálisabb feltételek között tudták elképzelni. E feltételek között olyanok szerepeltek, mint a tereprendezés, modern, korszerű gépek stb. Arról igyekeztünk az ilyen kétkedőket meggyőzni, hogy idővel bizonyosan így fogunk öntözni, de most, amikor egyébként a víz rendelkezésre áll, nem kell attól megijedni, ha pl. a sávos, csörgedező öntözés alkalmazásánál a partos részeken maradnak ki területek, a mélyen fekvő területeken pedig több víz összefut, esetleg még vízkár is keletkezik. A terület nagyobbik — szinte túlnyomó — része megkapja a szükséges mennyiségű vizet és az esetleg kisebb-nagyobb vízkárt ez a terület százszorosán bepótolja. „Folyjon, amerre folyik”, de folyjon, ne az öntözőcsatornákban, a holtágakban álljon a víz, hanem jusson el a talajba.

Ha az idei öntözésfejlesztés sikeres volt, ennek alapvető oka a tervezési és kivitelezési, műszaki munkán túl az volt, hogy a szövetkezetek vezetői és a szövetkezeti gazdák is akarták az öntözést és akarják most is. A fél esztendő munkája és eredménye megmutatta, hogy az öntözés területén — mint a mezőgazdasági termelés egész területén — rendkívül sok tartalékkal rendelkezünk, azok feltárása és felhasználása lényegesen meg tudja gyorsítani a terméshozamok emelését. Kiemelkedő jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a Jászság északi részén a tavasz folyamán hozzá kezdtek a szövetkezeti gazdák az expresszkutas öntözéshez. Kezdetben csak próbálkozások voltak. Közben kiderült, hogy a talajszint alatt néhány méterre olyan réteg van, ami szinte kimeríthetetlen mennyiségben ad vizet. A legegyszerűbb eszközökkel és szerszámokkal a szövetkezeti gazdák kezdték meg a kutak fúrását, s május végéig mintegy 300 ilyen kútat fúrtak meg, s az így feltárt vízzel több mint 2000 holddal tudták növelni az öntözött területet. Szinte a csodálkozás határáig el lehetett jutni a jászárokszállási, jászfény szar usi termelőszövetkezetek gyönyörű kertészeteinek láttán, s méginkább abban a légkörben, ahogyan ezért és ebben a munkában a szövetkezeti gazdák dolgoztak és dolgoznak. A Jászberény-járásiak — most már kellő tapasztalatok birtokában — azt tervezik, hogy már jövőre, 1961-ben az idei, mintegy 3000 kh öntözött területüket 6000 kh-ra emelik fel. Meggyőződésünk, hogy sem lelkesedésben, sem erőfeszítésben nem lesz hiány, s tervüket valóra is váltják.

Az öntözés további fejlesztésének ütemét Szolnok megyében pártunk VII. kongresszusán jóváhagyott számokból és méginkább a kongresszus szelleméből kiindulva dolgozzuk ki. A tervezések a járásokban, városokban jól előre haladtak, sőt, már az összesített megyei terv is lényegében kialakult. Eszerint lehetőséget látunk arra, hogy az 1961-től 1965-ig terjedő időben a megye mezőgazdaságának össztermelését 45 százalékkal növeljük. Ma is kerülnek aggályoskodók, mindenekelőtt olyanok, akik nehezen tudják felfogni a mezőgazdaság szocialista átszervezésének forradalmi jelentőségét, politikai és termelési szempontból. Az ilyen emberek rendszerint a „sok évi átlag” rabjai, s nem számolnak azzal, hogy a sok évi átlag kapitalista viszonyok között alakult ki, esetleg egy része az átszervezés időszakára esik. Abban az időszakban, amikor a sokat emlegetett sok évi átlagok kialakultak, a parasztemberek rabjai, szolgái voltak földjüknek és a nagy földtulajdonosoknak, ennélfogva nem rendelkeztek azokkal a lehetőségekkel, azokkal a politikai és technikai feltételekkel, amivel át tudták volna törni azokat a természeti és egyéb korlátokat, akadályokat, amelyek éppen az akkor fennálló termelési viszonyokból következtek.

Milyen tényezőket vettünk számításba Szolnok megyében, a második ötéves terv mezőgazdasági számainak kialakításánál?

1. A nagyüzemű gazdaság győzelmével megteremtődött a lehetősége a mezőgazdaságban is a tervszerű gazdálkodásnak. A termelési arányok most már nem „véletlenül” alakulnak ki, hanem a népgazdaság igényei, érdekei megtervezhetők, s ez a tervezés magában foglalja a szövetkezeti gazdák, a mezőgazdaságban dolgozók egyéni érdekeit.

2. A szövetkezetekben dolgozó parasztok tudásukat, felmérhetetlen értékű tapasztalatukat is egyesítik a földterületekkel és felszerelésekkel együtt. Az így létrejött szellemi és fizikai erő nem egyszerűen „összeadási” művelet eredménye, hanem

annál sokkal több: olyan tényező, amivel az átszervezés utáni időszakban, mint forradalmi erővel kell számolni.

3. Ezt a szellemi és fizikai erőt olyan tényezők segítik, amint az állam anyagi, pénzügyi támogatása, hitel-rendszer, gépesítések, a technika és tudomány, az egyre sokasodó vívmányok.

4. Továbbá olyan tényezők segítik ezt a szellemi és fizikai erőt, mint a párt, a kommu