Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-09-01 / 1. szám
20 VÍZGAZDÁLKODÁS megoldani, illetve kiküszöbölni nem tudta, azonban a felsőbb gazdasági és szakigazgatási szervektől kapott segítség lehetővé tette, hogy a tanácsok megalakulása után tíz évvel, Miskolcon egységes ivóvízhálózatról beszélhetünk. Ezen egységes ivóvízhálózat az 1952. évben elkészített „Nagymiskolc ivóvíz ellátása” című tanulmányban került lefektetésre. A tanulmány egyrészt feltárta a rendelkezésre álló és hasznosítható vízmennyiségeket, másrészt kimutatta a várható fejlődés folytán előálló vízigényeket. A tanulmány szerint a város vízellátási rendszerét két részre kell bontani, s pedig az úgynevezett nyugati és keleti vízellátási rendszerre. Keleti vízellátási rendszer: I—IV. kér. tanács területén. (Régi Miskolc, Szirma, Görömböly, Tapolca, Hejőcsaba.) Víznyerő helye: Tapolca (szivattyú üzem). Hasznosítható vízmennyiség: 40 000 m3 nap. Nyugati vízellátási rendszer: II—III. kér. tanács területe. (Újdiósgyőr, Hámor, Lillafüred, nehézipari üzemek). Víznyerő helyek: a) Bükkben fakadó források: Annaforrás, Szinvaforrás, Garadna és környékbeli források, Felsőforrás. Hasznosítható vízmennyiségek: 15-—16 000 m3/nap. b) Tavi forrás: (szivattyú üzem). Hasznosítható vízmennyiség: 6000 m3/nap. A fenti felsorolás szerint tehát a város vízigényének legnagyobb részét a tapolcai víznyerő területről kell biztosítani. A tanulmányban lefektetett vízmérleg szerint Miskolc város távlati vízigénye 250 1/fő/nap, vízfejadag mennyiséggel számolva 62 500 m3/nap vízmennyiségben állapítható meg. Az előadottakból kitűnik, hogy Miskolc vízellátás szempontjából kedvező adottságokkal rendelkezik, különös tekintettel a gravitációs vezetékek építésének lehetőségére. Az említett tanulmányban rögzített alapvető kérdések elfogadása után, az első ötéves terv időszakában megépültek az alábbi létesítmények: az Annaforrás feltárása és foglalása, az Anna gravitációs vezeték, a göröghegyi víztárolómedencék, az avasi víztároló medence, a tapolcai gépház bővítése. Jelenleg még folyamatban van a III-as sz. főnyomócső építése, mely a Selyemréten létesült új lakótelepet és környékét hivatott ellátni. Ezen beruházások eredményezték, hogy ma Diósgyőrben, Perecesen, a lakosság egészséges ivóvizet fogyaszthat, a város egyéb területén pedig vízhiány 1958. évig ismeretlen fogalom volt. 1958. évben azonban kisebb jellegű vízhiányok mutatkoztak, úgy a keleti, mint a nyugati vízellátási rendszerben, ugyanis a növekedő vízigényeket csak további beruházásokkal lehetne kielégíteni. Tekintettel arra, hogy az ellenforradalom után a vízművek fejlesztésére felhasználható beruházási hitelek lényegesen csökkentek, a vízellátás nem tudott lépést tartani a megnövekedett igényekkel. A vízművek fejlesztésével és a vízigények növekedésével kap csolatos adatokat az alábbi táblázaton tüntetem fel: Év Csőhálózati hossza Termelt víz Víztározási térfogat km m3/év m:l 1945 82,7 3 906 000 1500 1950 97,0 5 413 000 1500 1955 141,5 7 040 000 7800 1957 164,1 11 817 000 7800 1959 181,4 12 654 000 7800 A táblázat kiegészítéseképpen megemlítem, hogy a vízművek fennállása óta 1959. év július hó 13-án volt a maximális víztermelés 41 352 köbméter víz városi hálózatba való bejuttatásával. Ezen vízmennyiségből a tapolcai gépház 30 610 köbmétert termelt, míg a többi vízmenynyiségeket az Anna-forrás és Tavi-forrás biztosította. A vízművek jelenlegi kapacitása ezidő szerint ezen mennyiségnél többet termelni nem képes. A növekvő vízigények kielégítése Miskolcon egy sajátos kérdést is felvet. A Bükk-hegységben levő források foglalása, azok vízhozamának városi ivóvízhálózatba való bevezetése — egyúttal csökkenti a város nyugati területén levő ipari üzemek ipari vízmennyiségét. Ugyanis ezen üzemek ipari vízigényüket részben az említett források által táplált Szinva-patakból veszik ki, részben pedig a Sajó-f oly óból. A Sajó vízhozama azonban kis vízállások idején nem tudja biztosítani az egész ipari vízigényt, s ezen túlmenően — sajnos — a Sajó rendkívül szennyezett. Minthogy a Bükk-hegységben levő források vize csírátlanítás után ivóvíz céljára alkalmas, nyilvánvaló, hogy ezen források vízhozamát elsősorban e célra kell igénybe venni. Kívánatos tehát, úgy az ipari, mint ivóvíz fogyasztás biztosítása érdekében a Bükk-hegységben tározóterek kialakítása és ezekben a nagyobb csapadék vízmennyiségek visszatartása. Az úgynevezett Felsőforrás-völgyben létesítendő víztározó megoldja úgy az ipari, mint ivóvíz igények biztosítását, miért is az itt építendő völgyzárógát és kapcsolódó létesítmények kivitelezése a második ötéves terv keretén belül komplex beruházásként feltétlenül kivitelezendő. A nagy vízellátó és tárolórendszerek központi fedezeti forrásokból történő kialakítása mellett párhuzamos feladatként jelentkezik a lakosságot közvetlenül érintő elosztó hálózat kiépítése. Az elmúlt években a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai átlagosan 8—10 km hálózatbővítést végeztek saját anyagi eszközeikből s a dolgozók társadalmi segítségével. Ezen helyes gyakorlat folytatása kívánatos, sőt a központi rendszerek kiépítése mellett gyorsítandó, mert a város dolgozóinak egészséges, jó minőségű ivóvízzel való
