Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-09-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 13 szakadásával. A védelemvezető vízügyi igazgató javaslatára a Területi Bizottság elnöke elrendeli az elborítás alá kerülő terület kiürítését, gondoskodik a lakosság és jószág elszállításáról, biztonságba helyezéséről, élelmezéséről és egészségügyi ellátásáról. Ettől kezdve az 1 nap = 1 óra idő méretarányra összesürített események és intézkedések gyorsan és tervszerűen peregnek. A Területi Bizottság hódmezővásárhelyi központjában 12 telefonkészülék veszi a jelentéseket és továbbítja a parancsokat. A hírszolgálatot katonai rádió adó-vevők egészítik ki. Képzeletbeli vonatszerelvények gördülnek Szentes és Hódmezővásárhely között, amelyekhez tehergépkocsi oszlopok és terepjáró vontatók szállítják a kitelepített lakosságot és ingóságait. Mire a töltésszakadás bekövetkezik és a víz birtokba veszi az árteret, a lakosság biztonságban van. Az elárasztott lakótelepeket vízi járművek és kétéltű gépkocsik fésülik át, Makónál lokalizációs vonalat építenek és repülőgépről derítik fel az elöntött terület határvonalait. Rengeteg történés, komoly, megfontolt végrehajtás három, elméleti nap alatt, a gyakorlat valóságában három órára összesürítve! A Területi Bizottság központjában, kint a védvonalakon és az érintett községekben szakértők ellenőrzik a jelentőszolgálat működését, az előkészített terv alapján tett intézkedéseket és azok végrehajtását. Egybehangzóan megállapították, hogy valamennyi résztvevő szerv felismerte a gyakorlat rendkívüli jelentőségét, amelyen jó szervezettséggel és tökéletes együttműködéssel sikerült a kitürítési terv feladatait zavartalanul végrehajtani. Különösen ki kell emelni a hírszolgálat kiváló működését, a nagyméretű emberi és anyagi erők tervszerű mozgatását, a vízi járművek és kétéltűek bátor alkalmazását, a forgalom irányítását és a tűzoltótestületi brigádvezetők mintaszerű szereplését. A menetközben megállapított kisebb hiányosságok arra voltak alkalmasak, hogy a terv további finomítása és a gyakorlatban való lehető legtökéletesebb végrehajtása a valóságban esetleg bekövetkező elháríthatatlan katasztrófa idején is biztosítani tudja az árvízvédekezés feladatait ellátó szervek lehető legjobb együttműködését s ezáltal népgazdaságunk árvízkárainak minimumra csökkentését. A legjobb papirosterv is csak annyit ér, amennyit belőle az adott esetben tényleg meg lehet valósítani. A terv valóságos értékét tehát csak élethű viszonyok közt végrehajtott gyakorlaton lehet felmérni és ennek alapján kell az esetleg szükségesnek ítélt kiegészítésekről gondoskodni. A Csongrád megyei tanács és az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kezdeményezése minden elismerést megérdemel és remélhetőleg rövidesen követésre talál valamennyi többi megyei tanácsunknál és vízügyi igazgatóságunknál is. Sík Jenő Belvízlevezetéstől a belvízgazdálkodásig Hazánk termő területe kereken 15, szántóföldi területe pedig mintegy 10 millió kát. hold, amelyből 3,7 millió, tehát a mezőgazdasági művelés alatt álló területnek 25 százaléka, a szántóföldi területnek pedig több, mint 33 százaléka a folyók legnagyobb árvízszintje alatt fekvő, töltésekkel védett ártér, amelynek jelentős része — mivel időszakonként belvizek borítják — belvízártérnek nevezhető. Még megdöbbentőbb ez az arány, ha az árvízszint felett, viszonyáig magasabb fekvésű — belvízelöntésekkel ugyan ritkábban veszélyeztetett — (bár 1956. januárjában erre is volt példa a Szegedtől északnyugatra eső 20 000 k. holdnyi területen) lcülvízártér kiterjedését is figyelembe vesszük, rnikoris a belvízrendezésre szoruló vízgyűjtőterület 7 millió kát. holdra — a termő terület csaknem 50 százalékára — emelkedik. (Az említett kétféle: belvíz- és külvízártér megkülönböztetésére mély- és magas, ill. fennsíki ártér szóhasználattal is találkozunk, főleg a régebbi irodalomban.) A belvizi elöntések elsősorban a mezőgazdasági területeket sújtják, de településekben, közúti és vasúti hálózatban is súlyos károkat okozhatnak, sőt közegészségügyi és más államigazgatási feladatok végrehajtásában is komoly akadályokat jelenthetnek. Ebből következőleg a belvizeket meghatározott idő alatt el kell távolítani. Ez a tevékenység széles területeket érintő műszaki beavatkozást igényel, annak minden részletére kiterjedő s a végrehajtást megelőző, sőt az eredményeket is kiértékelő elméleti és gyakorlati, kísérleti és tapasztalati vizsgálatokkal. Ezért mind fontosság és terjedelem, mind az elhárítandó károk nagysága tekintetében országos jelentőségű vízgazdálkodási feladat Minél értékesebbek népgazdasági szempontból a megvédendő területek, annál igényesebbek a belvizek „kellő gyorsaságú”, de nem „a legrövidebb idő alatt történő” eltávolítása tekintetében. A két jelző közötti különbség mutatja azt a szemlélet-változást, amelyen ez a vízgazdálkodási szakágazat működésének megindulásától napjainkig átment. Köztudomású, hogy a belvizek levezetésével elsősorban maguk a volt ármentesítő (vagy a működési területükön belül ilyen céllal alakult) társulatok, kisebb mértékben az akkori kultúrmérnöki hivatalok foglalkoztak. A vizitársulatok hatalmas munkáját jellemzi, hogy míg 1885-ben 4 255 km
