Vízgazdálkodás, 1960 (1-2. szám)
1960-09-01 / 1. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 9 — olyan szakirányításra, aminek segítségével az eddig kevésbé ismert öntözéssel kapcsolatos agrotechnikai eljárásokat elsajátítsák. Átmenetileg ehhez tanfolyamok, bemutatók rendezésével, valamint a vízügyi igazgatóságoknál működő vízhasznosítási csoportok szervezésével nyújtunk segítséget. A nehézségek ellenére, az öntözés iránti fokozódó érdeklődés kapcsán remélni lehet, hogy ebben az évben öntözéseink erőteljesen fejlődnek. Természetesen ezzel a vízügyi szolgálat munkája is szaporodik. Erre azonban felkészültünk és a jelentkező igényeket a lehetőség szerint kielégítjük. Ezzel az öntözés adta lehetőségek minél teljesebb kihasználását segítjük elő, ami viszont lehetővé teszi mezőgazdasági termelésünk belterjesebbé tételét. Alcser Jenő Üsző öntözőszivattyú-egységek a Tiszán. Vízgazdálkodási társulatok a vízügyi feladatok szolgálatában Szocialista államunk mélyreható változásokat hajtott végre a vízügyi igazgatás terén is. Létrehozta az egységes állami vízgazdálkodást és kialakította annak országos és területi szervezetét: az Országos Vízügyi Főigazgatóságot, illetőleg a vízügyi igazgatóságokat. A községi tanácsok szakigazgatási szerveiben pedig megvalósította a vízügyi szolgálat helyi szervezeteit, mert rájuk bízta a helyi jelentőségű vízügyi feladatok végrehajtását. Az elmúlt években államunk nagy összegeket fordított a vízügyi feladatok végrehajtására. A mezőgazdaság területén ennek ellenére eredmény aligalig jelentkezett, mert az állami munkák mellett hiányzott a helyi tanácsok, szervek és az érdekeltek ezirányú közreműködése. Az a helytelen szemlélet alakult ki a tanácsok és az érdekeltek körében, hogy a legkisebb vízügyi feladatok elvégzését is az államtól várták. Ez odavezetett, hogy a helyi érdekelteket szolgáló vízfolyások, csatornák eliszapolódtak, a kisebb jelentőségű víziművek tönkrementek, ami magával hozta az egyre nagyobbmérvű belvízkárokat, a rétek, legelők elmocsarasodását és több esetben a szántóföldek elvizenyősödését. Az ilyen vízkárok még ott is bekövetkeztek, ahol az állam által megépített és fenntartott befogadócsatornák jó állapotban voltak, mert az elhanyagolt mellékcsatornák nem voltak képesek a vizeket a főcsatornákba levezetni. Ez az oka pl. annak, hogy a szegedi fensík 1958-ra annyira elvizesedett, hogy csapadékosabb években a terméskiesés 20—30 %-ot tett ki. A rét- és legelőterületeken más veszély is jelentkezett. Elszaporodtak a májmételykór és egyéb állatbetegségeket terjesztő víziállatok, elsősorban az iszapcsiga. A Kapos völgyében és a nagykanizsai járásban ennek következtében mintegy felére csökkent a szarvasmarhaállomány. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ezt az állapotot kívánta orvosolni, amikor rendeletileg gondoskodott a vízügyi feladatok pénzügyi fedezetének a biztosításáról az érdekeltek bevonásával. A helyi vízügyi feladatok megszervezése, irányítása és végrehajtása továbbra is a területileg illetékes községi tanácsok feladatát képezi. A vízügyi igazgatóságok az elmúlt évben az idetartozó csatornákat és egyéb vízfolyásokat, valamint az egyéb vízügyi létesítményeket kezelésre a tanácsoknak átadták. A tanácsoknak összesen mintegy 25.000 km csatornahálózat, kisvízfolyás felújításáról és karbantartásáról kell gondoskodni. Gondoskodni kell továbbá a Duna, a Tisza és egyéb nagyobb folyóink hullámterében lévő mezőgazdaságilag művelt területek nyárigátakkal történő védelméről. A helyi jelentőségű vízügyi feladatok elvégzésére az Elnöki Tanács 1957. évi 48. sz. törvényerejű rendeleté lehetővé tette vízgazdálkodási társulatok alakítását. A társulatok kiegészítői az egységes állami vízgazdálkodásnak és a társadalmi erőre, a közös összefogásra támaszkodva vállalják át a tanácsok ezirányú feladataik végrehajtását. A tanácsokra ilyen esetekben csak a vízügyi feladatok végrehajtásának ellenőrzése hárul. Felvetődik a kérdés: előnyös-e a vízgazdálkodási társulatok alakítása? Igen, ezt bizonyítják az alábbi eredmények. A vízgazdálkodási társulatok alig 3 éve működnek. Újszerűségük ellenére nagy népszerűségre tettek szert, elsősorban a vizkárt szenvedett területeken és egyes községek ivóvízellátásának biztosításában. Az ország területén ma már 210 társulat működik. Másfél millió hold területet meghaladóan határozták el az érdekelt tagok a helyi vízgazdálkodási feladataik megoldását. Ma már 22 község társulati kereteken belül oldja meg a lakosság ivó
