A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai - A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (1984)
4. A magyar vízgazdálkodás helyzete és fejlesztése - 4.2. Vízhasznosítás - 4.21. A települési és az üzemi (ipari, mezőgazdasági) vízellátás, a használt vizek elvezetése, tisztítása és elhelyezése
42. táblázat A vízellátás rendszerének várható megoszlása (%) 1980 1990 2000 Helyi és kistérségi vízművek 80 70 50—60 Regionális rendszerek 20 30 40—50 ivóvízellátás érdekében — minden esetben tisztítani, kezeim kell, ellentétben a felszín alatti vízkészletekkel. A szennyeződés terjedése miatt sajnos ez a kedvező adottság fokozatosan megszűnik, mert míg 1971-ben a felszín alatti vizeknek Csak 30%-át kezelték, 1981-ben ez az arány már csaknem 80%-ra nőtt. Az ivóvízművek vízvezetékhálózata jelenleg 36 000 km; a hálózat sűrűsége átlagosan 4,2 m/fő. A fejlesztés során — a ritkább beépítésű területek bekapcsolása miatt — ez az érték jelentősen, 13—14 m/fő értékre fog növekedni, ami azt jelenti, hogy 2000-ben a vízvezetéki csőhálózat hossza 58 ezer km lesz, a jelenlegi mintegy 36 ezer km-rel szemben. A víztárolóknak fontos szerepe van a vízellátás üzembiztonságában éls gazdaságosságában. Az ivóvíz fogyasztási szokásainak változékonyságát föltételezve, a tárolótérfogat fejlesztésének a kapacitásfejlesztést kell követnie, és (a jelenlegi elmaradottságot is figyelembe véve) el kell érni, hogy térfogatuk egyezzen meg a mértékadó napi víztermelés 25—28%-ával. A vízellátás fejlesztésében törekedni kell egyfelől a meglevő tartalékok hatékonyabb kihasználására (többek között a veszteségek csökkentésével és az üzemirányítás fejlesztésével); másfelől nagyobb figyelmet kell fordítani a vízhasználók magatartására, mind a pazarló fogyasztási szokások, mind pedig a gondatlanság miatti csur- gásofc megszüntetése érdekében. Az ipari üzemek vízellátása Az ipar a népgazdaság legnagyobb vízhasználója, amely a vizet nyersanyagként, segédanyagként és technológiai eszközként használja. Vízhasználatára jellemző, hogy az többszörösen felülmúlja a frissvíz-szükségletét, kibocsátott használt vize pedig káros környezeti hatásokat idézhet elő. Az iparon és a mezőgazdaságon kívül a többi ágazat (a szállítás, a hírközlés, a kereskedelem és az építőipar) vízhasználatával részletesebben azért nem foglalkozunk, mert ezek a népgazdasági összes vízhasználatnak csak 1%-átt teszik ki, és döntően a közműveket terhelik, ahol ezeket már figyelembe vetőik. Az ipar egészének vízhasználatát (14. ábra) és belső arányait meghatározza, hogy a villamos- energia-ipar az összes többi iparág vízhasználatának többszörösét teszi ki (43. táblázat), használt vize pedig csak hőterheléssel rontja a befogadók vízminőségét. A villamosenergia-iparban — a frissvízhűtés miatt — kevés a többszörös vízhasználat; a többi iparágban viszont ennek aránya — részben gazdaságossági okokból, résziben környezeti szempontból — kedvezően növekedik. Az ipar frissvízszüségletét több mint 90%-ban saját vízkivételből fedezi. Az ivóvízhálózatból és a közműves ipari vízművektől csák a használat jelentéktelen hányada származik (44. táblázat); ahol viszont ez a többlet nem jelentéktelen. 43. táblázat Az ipar frissvíz és teljes vízhasználata (millió m3/év/) (%) Év A villamosenergia-ipar A többi iparág Az ipar összes frissvíz teljes víz frissvíz a teljes %-a frissvíz teljes víz frissvíz a teljes %-a frissvíz teljes víz frissvíz a teljes %-a használata használata használata 1970 1199 2807 42,7 612 1658 36,9 1811 4465 40,6 1975 1797 3590 50,1 650 2125 30,6 2447 5715 42,8 1980 2359 4164 56,6 700 2836 24,7 3059 7000 43,7 44. táblázat Az ipari frissvízbeszerzés megoszlása (millió m3/év) (az összes %-a) Év Saját vízbeszerzés Közüzemi vízbeszerzés összes saját és közüzemi frissvízbeszerzés ivóvíz % ipari víz % 1970 1667 112 6,2 41 2,3 1820 1975 2313 128 5,1 57 2,3 2498 1980 2818 149 4,9 74 2,4 3041 54
