A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai - A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (1984)
4. A magyar vízgazdálkodás helyzete és fejlesztése - 4.2. Vízhasznosítás - 4.21. A települési és az üzemi (ipari, mezőgazdasági) vízellátás, a használt vizek elvezetése, tisztítása és elhelyezése
stb.) forrása is. Az elmaradottság felszámolása a települések egységes, komplex fejlesztésének fontos eleme. összességéiben megállapítható, hogy a sokrétű dombvidéki vízrendezés fejlesztésének be kell illeszkednie a térség egységes vízháztartási rendszerébe. A megvalósítás során törekedni kell a komplexitásra, összhangot teremtve a vízgyűjtők és a vízfolyások (befogadók) rendezése között. 4.2. Vízhasznosítás 4.21. A települési és az üzemi (ipari, mezőgazdasági) vízellátás, a használt vizek elvezetése, tisztítása és elhelyezése A lakosság ivóvízzel való ellátása minden más vízhasználattal szemben elsőbbséget élvez, s a műszaki és gazdasági feltételektől függő megoldási változatokkal általában közműves módon történik. A termelési — üzemi víziszüségletek egy részét szintén közművi hálózatról elégítik ki; a nagy vízfogyasztók azonban többnyire saját kezelésű vízművel is rendelkeznek. Mind a lákossági, mind az üzemi vízhasználatok különböző mértékben szennyezett vízkibocsátással járnak. A vízellátásihoz hasonlóan ezeknek elvezetése és kártétel, valamint környezeti ártalmak nélkül történő elhelyezése közművi módon vagy egyedi megoldásokkal történhet; a települések belterületén levő üzemék azonban szennyvizeiket általában a közművi csatornahálózatba vezetik. Ez jelentősen befolyásolja a közművi szennyvízelvezetés megoldását, mind a mennyiség, mind a — sajátos és a technológiától függően változó — minőség miatt. Vízellátás A települések ivóvízellátása Az ország lakosságának 1937-ben 21%-a, 1958-ban 35%-a, 1980-ban75%-a, 1984-ben pedig 83%-a részesült közműves vízellátásban. 1980-ban mintegy 1 millió fő lakott olyan területen, ahol közkifolyón jutott egészséges ivóvízhez; ugyanakkor a lakosság 56%-a a vízellátó hálózatba bekapcsolt lakásban élt; 1985-re ez utóbbi arány 66%-ra növekszik. A lakosság ellátása mellett a közművek jelentős mennyiségű ivóvizet szolgáltatnak az üzemeknek és az intézményeknek (39. táblázat). Az ellátottság fejlődése ellenére a települések 53%- ában még nincs közüzemi vízellátás, és mintegy 800 községben, ahol 530 ezer lakos él, közegészségügyi szempontból nem megfelelő minőségű az ivóvíz. Vízellátási zavarokkal általában csúcsfogyasztási időszakokban kell számolni, a túlzsúfolt üdülőterületéken, továbbá olyan agglomerációs térségekben és régebbi falusi vízműves településeken, ahol a vízbázisok és a hálózat a házi 'bekötésekre nem volt méretezve. 39. táblázat A közműves ivóvízszolgáltatás megoszlása felhasználók szerint 1980-ban A felhasználás A felhasználó mennyisége millió m3/év az éves felhasználás %-ában Ipar 149 18,8 Egyéb termelők 113 14,3 Kczületek, szolgáltatás, kereskedelem 144 18,2 Lakosság 387 48,7 összesen 793 100,0 A meglevő vízművek működési biztonságának értékelésénél, valamint a fejlesztési irányok kijelölésénél figyelembe kell venni a következőket: — A vízkészletek minőségének romlásához, különösen a váratlan elszennyeződéshez nem mindig tudnak alkalmazkodni a meglevő vízművek. — Az újabb szennyeződések (pl. nehézfémék, arzén) miatt szükséges kezelési technológia- változtatást a tudományos alapok, vagy az eszközök hiánya akadályozza. — A vízellátás üzembiztonságának feltétele a rekonstrukciónak az eddiginél nagyobb és körültekintőbb megoldása. Az utóbbi évek adatai bizonyítják, hogy a csőtörések száma kétszer olyan gyorsan nőtt, mint a csőhálózat hosszának növekedése. — A fejlesztési célok szerint a lakásállomány mintegy 20—22%-kal növekedik az ezredfordulóig. (Várhatóan javul a lakásellátottság, és az egy lakásra jutó 3,02 fő 2,36 fő-re csökken.) A lákásépítés rendszerének változásából következően csökken a telepszerű, többszintes lakások aránya, és ennek következtében az egy lákásra eső hálózati hossz növekedni fog. Növeli a vízigényeket a magasabb komfortfokozatú lakások számának növekedése is. — Az elmaradott, vízművel még nem rendelkező mintegy 1400 település vízellátását meg kell oldani. A közüzemi ellátás fejlődéséről és fejlesztési céljairól a 13. ábra ad áttekintő képet. Az ezredfordulóra tervezett ellátottság (95%) gyakorlatilag a közműves vízellátás teljes megoldását jelenti; a még fennmaradó mintegy 500 ezer fő főleg szórványtelepüléseken vagy településrészeken él, s ellátásukat egyedi megoldásokkal kell biztosítani. Jelentősen növekszik a vízellátásiba bekötött lakások aránya is (40. táblázat). A lakások komfortjának fejlesztéséből következően is növekedik az egy főre jutó fajlagos háztartási vízhasználat. Az 1980. évi 134 1/fő-d 52