A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai - A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (1984)
4. A magyar vízgazdálkodás helyzete és fejlesztése - 4.1. Szabályozás - 4.13. Tavak szabályozása
29. táblázat A tavak vízrajzi adatai A tó neve Nyíltvízi terület Nádas területe Teljes tóterület Hossz Átlagszélesség Átlagmélység Tó kerülete (mólók, kikötők nélkül) Víztérfogat Vízgyűjtő terület, a tóval együtt km2 km m km mill, m3 km2 Balaton 576,2 16,8 593,0 77,8 7,68 3,14 195,0 1862,0 5575,0 Velenceitó 10,3 14,6 24,9 10,8 2,30 1,45 28,5 36,1 602,0 Ausztria 139,2 81,8 221,0 — — 1,00 67,4 224,0 1208,0 Fertő tó Magyarország 8,8 62,2 71,0 — — 0,55 24,7 39,0 175,0 összesen 148,0 144,0 292,0 35,5 8,20 0,90 92,1 263,0 1383,0 Ráckevei Duna-ág 12,0 1,4 13,4 58,0 0,24 1,30 120,0 17,0 1748,0 Legkritikusabb a helyzet a Keszthelyi-öbölben, mert a jelenlegi évi 5 mm-nyi feltöltődési ütem mellett néhány emberöltő alatt szárazra kerülhet. A gondot a fő ok, a vízgyűjtő eróziója jelenti. A talajlepusztulás mértéke az erodálódó területeken eléri a 0,4 cm/év értéket. A tó szabályozása már a múlt század közepén megkezdődött, Széchenyi István és Beszédes József irányításával. A szegélyterületek elmocsara- sodását és az évente métereket vándorló partok elhabolását partvédelemmel és a vízszint szabályozásával igyekeztek meggátolni. A partbiztosításokkal együtt kikötők is épültek (jelenleg 23 hajó-, komp- és 15 vitorlás-, csónakkikötő van). A Siófoki-zsilip létesítésével mód nyílt a vízszintszabályozásra is. A Balaton vízszintszabályozása érdekében az elmúlt évtizedben korszerűsítették a zsilipet, és megkezdték a Sió-meder bővítését. Az eddig elvégzett munkák lehetővé tették a korábbi, évenkénti 100 om-es vízszintingadozásnak 30 cm-re csökkentését. A balatoni partszabályozás helyzetét a 30. táblázat adatai jellemzik. A Balaton mederszabályozásának szükségességét és módozatát ma elsősorban az évente keletkező mintegy 480 000 m3 iszaplerakódás határozza meg, amelyből kb. 180 000 m3 a 35 km2- nyi Keszthelyi-öbölben rakódik le. A vízminőség szabályozását is szolgáló iszapeltávolítás csak az 1970-es évek végén kezdődött el, és 1980-ig — elsősorban Keszthely és Balatonfűzfő környékén — mintegy 900 ezer m3 anyagot kotortak ki. Ezen felül partrendezési (strandok, kikötők) céljából évente 200—400 ezer m3 kotrást végeznek. A kotrások értékelhetőségét illetően érdemes megemliteni, hogy a kedvező mederállapot helyreállításához csupán a Keszthelyi-öbölből 20—30 millió m3 iszapot kellene eltávolítani. A Balaton vízminőségvédelme az 196(bas évek eleje óta a fokozatosan növekedő eutrofizáció miatt került egyre inkább előtérbe. A károsító hatások — hordalék, növényi tápanyagok (főleg nitrogén és foszfor), a kedvezőtlen belső áramA Balaton partvonalának rendezettsége 30. táblázat A partvonal hossza Megnevezés Partburkolat Kőszórás Természetes összesen km % km % km % km Északi part 21,9 19,4 5,1 4,5 85,9 76,1 112,9 Déli part 49,0 40,0 23,5 19,1 50,2 40,9 122,7 összesen 70,9 30,1 28.6 12,1 136,1 57,8 235,6 1980. végi állapot 76,0 32,0 24,0 10,0 135,6 58,0 235,6 Megjegyzés: Északi pánt: Keszthelytől Fúzióig Déli part: Fűzfőtől Siófokon át Keszthelyig 44
