Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése

ún. prognosztizálható kitermelhető megújuló víz­készletek egy meghatározott víztermelő létesít­mény — telepítési sémához tartoznak és rend­szerint kisebbek az előzőeknél. Bár az utóbbi másfél évtized vízrajzi, vízkész­letgazdálkodási kutatómunkáinak eredményét tükröző dinamikus szemléletből adódóan az or­szág megújuló vízkészlete (felszíni és felszín alatti) egységet képez, — genetikájuk, tárolási körülményeik, a tárolók hidrológiai-hidrogeo­lógiai jellege és a hidrodinamikai kapcsola­tok különbözősége alapján — a felszíni és a fel­szín alatti vízkészleteket is elkülöníthetjük, illet­ve további részekre (rendszerekre) tagolhatjuk az egyes előfordulások vízkészletgazdálkodási szere­pének vizsgálatában, elsősorban a tárgyalhatóság megkönnyítése érdekében. Ennek megfelelően az eddigi gyakorlatban al­kalmazott, vízkészletgazdálkodási szempontból elkülöníthető víztípusok (partiszűrésű víz, talaj­víz, rétegvíz, karsztvíz, hévíz), szerint végeztük el az értékelést. A felszín alatti vízzel szemben támasztott leg­fontosabb igények az ivóvízminőségű vízellátás­ban és a hévízhasznosítás terén jelentkeznek. A keretterv korszerűsítése során végzett értékelés­kor a felszín alatti vizek—vízkészletek azon ré­szére helyeztük a súlyt, amely ilyen igények ki­elégítésének mérlegelésekor elsősorban jöhet számításba. Az ország egészét felépítő földtani képződmények számbavétele alapján vízföldta- ni-vízkészletgazdálkodási szempontból a mezo- zoikumi, a felső pannóniai-levantei és a negyed­kori képződmény-komplexumok a legjelentőseb­bek'. Az idősebb, lokális vagy regionális elterjedésű, országosan kisebb jelentőségű víztartók vízbe­szerzési viszonyainak vizsgálatára most nem ke­rült sor. Az értékelés során megvizsgáltuk: — a vízadó képződmények térbeli elhelyez­kedését, vastagságát, összetételét, vízve- zető-képességi és függőleges beszivárgási adottságait; — a vízszintek és víznyomásszintek alakulásá­nak viszonyait a természetes állapot körül­ményei között és az eddigi víztermelés ha­tására, valamint a depressziók növelésének lehetőségeit; — az utánpótlódási — vízforgalmi viszonyo­kat természetes viszonyok között és az ed­digi víztermelés alakulásának hatására; — a víztermelés fokozódásának — utánpótlás­növelés — lehetőségeit a termelési feltéte­lek megadásával. A felszín alatti vizek — mennyiségihez ha­sonló részletességű — minőségi értékelésére ma még nincs mód, így csak általános jellemzést igyekeztünk adni az ivóvízkénti hasznosításhoz kapcsolódó tisztítási igényekről (vas-, mangánta- lanítás, metánmentesítés stb.) és a felszínről szár­mazó szennyeződésekkel szembeni természetes védettség alakulásáról, víztípusonként és terüle­tenként. A bemutatott készletek jellemzésével elsősor­ban a regionális méretű térségek (pl. VIZIG-te- rület) vízkészletgazdálkodási döntéseinek meg­alapozását, másrészt az egyedi, pontszerű esetek mérlegeléséhez szükséges részletesebb vizsgála­tok irányainak kijelölését kívánjuk elősegíteni. Az eredmények pontosítása további megfigye­lések, vizsgálatok, illetve értékelések függvénye. A mostani értékelések eredményeit a következők szerint foglaltuk össze, kitérve a víztipusok ér­telmezésére és egymástól elkülönítésük kritériu­maira. 2.43. Értékelés Partiszűrésű víz A partiszűrésű vízbeszerzési lehetőségek érté­kelésénél potenciális partiszűrésű vízadórend­szereknek tekintettük azokat a természetes fel­szín alatti vízáteresztő képződményeket, ame­lyek a vízfolyással közvetlen hidraulikai kapcso­latban lévén, megfelelő áteresztőképességgel és szűrőkapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy raj­tuk keresztül a vízfolyás vize átszűrve kiter­melhető legyen. Ezt figyelembe véve partiszűrésűnek jelöltük folyóink alluviális üledékeinek, teraszainak, tör­melékkúpjainak, hordalékkúpjainak a folyóval párhuzamos azon sávját, ahol a kutakból kiter­melhető víz legalább 50%-a folyóvízből származ­hat, megfelelő — a folyóval párhuzamos — mes­terséges megcsapoló rendszer telepítésével,- il­letve termeltetésével. E parti sávban más elrendezésben, illetve a parti sávon kívül bármilyen kútelrendezésben már csak talajvízkitermelésről beszélhetünk, vagyis ily módon a kitermelt víz mennyiségének 50%-ánál kisebb hányada származik a vízfolyás­ból. Vizsgálataink során vízfolyásaink mentén olyan partszakaszokat kerestünk, ahol a folyó középvízi medrétől 50—150 m-es távolságra lé­tesíthető kútsorral legalább 1000 m3/d km-es vízbeszerzés biztosítható. Természetes állapotban a folyók partmenti sávjában a vízmozgás irányát, hozamát alapve­tően a folyó vízállása és a partmenti, sávval még összefüggésben levő ún. háttérterületen kialakuló beszivárgás mértéke határozza meg. A vízfolyásaink, illetve az azokat kísérő allu­viális üledékek természetes kapcsolatára általá­ban az jellemző, hogy sokévá átlagban az allu­viális üledékek táplálják (a folyóból való elszi­várgás, illetve az alluviális összletből való víz­folyás táplálás eredőjeként) a vízfolyásokat. Ilyen jellegű vizsgálatok alapján (VITUKI, 1980.) a Duna és a vele kapcsolatban levő talajvíz kö­zötti eredő vízmérleg szerint, a negyedkori ka­vicsos, homokos vízvezető rétegek kb. 950 ezer m3/d sokévi átlagos utánpótlódást biztosítanak a Duna részére, természetes körülmények kö­zött. 87

Next

/
Thumbnails
Contents