Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
jusra is áthúzódnak. A Berettyó, alacsony vízgyűjtőjének megfelelően már februárban hozhatja az olvadásos árvizeket, amelyek áprilisig le is vonulnak. A legkisebb vizek a Berettyón és a Sebes-Körösöm augusztusban, a Fekete- és Fehér-Körösön szeptemberben jelentkeznek. A téli időszak viszonylag enyhébb jellege miatt a téli lefolyás nem túl kicsiny. Az alsó szakaszok rendkívül kicsiny esése miatt a Hármas-Körösnek, illetve a Kettős-Körösnek nevezett szakaszra a Tisza vízjárása visz- szaihat. Az egymásra is kölcsönösen ható folyóágak vízállásviszonyait a kiépült vízlépcsőrendszer (Bökény, Békésszentandrás, Békés, Körösla- dány) alapvetően módosítja. A vízállások tehát csak a határszelvényekben jellemzik az érkező vízhozamokat. A négy vízfolyás közül a legszélsőségesebb vízjárású a Berettyó. Viszonylag bő a legmagasabb vízgyűjtőjű Sebes-Körös kisvízi hozama. A fentieket az alábbi adatok illusztrálják: Szelvények NQi»/0 KÖQ KÖQ KQ9590 Fekete-Körös (Sarkad) 18 32 Fehér-Körös (Gyula) 22,3 26 Sebes-Körös (Körösszakáll) 25 13 Berettyó (Pocsaj) 37 39 A vízhozamviszonyok a visszaduzzasztott szakaszokon — részletes vizsgálatok céljára kielégítő pontossággal — nem jellemezhetők. A Körösre 'készült hidrológiai hossz-szelvény becslés eredménye. A mellékágak közül a Berettyón több, értékelhető adatsorú vízmérceállomás van. Ezért ennek a mellékágnak a magyarországi szakaszára készült 'hidrológiai hossz-szelvény. Végeredményben a Fekete-Körös vízhozamviszonyait a sarfca- di vízmérceállomás eloszlásgörbéivel a 60. melléklet, a Fehér-Köröst, a gyulai adatok eloszlásaival a 61. melléklet jellemzi. A Sebes-Körös körösszakálli szelvényének vízhozamait jellemző eloszlásokat a 62. melléklet mutatja. A Berettyó vízhozam-hossz-szelvényei, a csatlakozó eloszlásfüggvényekkel a 63. mellékleten találhatók. A Körös vízgyűjtőjén a határszelvényekhez érkező vízfolyások vizének minősége szempontjából az időnként észlelhető kdsebb-nagyobb szennyvízhullámok levonulása említhető meg. A Sebes-Körös vizében időszakonként nagy a fenol- és fenolhomológok koncentrációja. Igen széles mérési tartományban ingadozik a víz NH4+ tartalma is (0,15—4,30 mg/1 között változik). A Fehér- és a Fekete-Körös vizének minősége csaknem azonos; jellemzőjük a viszonylag kis szerves anyag (KOIP nagysága 2,0—15,0 között) és összes oldott-anyag (100—350 mg/1) -tartalom. Az NH4+ koncentráció értéke csak kevés vízmintában haladja meg az 1,00 mg/l-es értéket. A gyulai, a békési és a békéscsabai szennyvizeket elvezető Élővíz-csatorna hatására a Kettős-Körös mezőberényi szelvényében nő a víz szervesanyag, NH4+ és foszfátion (P043-) tartalma. A Hármas-Körös vizének minősége — az észlelési eredményeket -tekintve — viszonylag tág mérési tartományban ingadozik. Az esetek többségében azonban a víz csak kevés szerves anyagot, oldott anyagot és nitrátiont (N03_) tartalmaz. A Körös vízminőségének alakulását a vízfolyás mentén az I—32. ábra szemlélteti. A Berettyó pocsaji szelvényében a nagy szervesanyag-tartalmú és az olajos szennyvizek elvonulása okoz gondot. Az öntöző csatornák és főcsatornák vizének minőségét a Tisza vízutánpótlása, a belvízelvezetések időszakában a bevezetett belvizek szennyezőanyag-tartalma, valamint az elvezetett szennyvizek határozzák meg. A tiszavasvári szennyvizek -a Hortobágy-főcsatorna, a Tocó—Kösely vízfolyásokon elvezetett, gyakorlatilag tisztítatlan debreceni szennyvizek a Hortobágy—Berettyó- főcsatorna vizének minőségét kedvezőtlenül befolyásolják. A Maros a Tisza legnagyobb mellékfolyója. A 30 332 km^-nyi vízgyűjtő területnek csak 6%-a (1185 km2) van magyar területen. A Maros 705 km-es út megtétele után érkezik hazánkba, ahol további mintegy 49 km-es út után Szeged felett ömlik a Tiszába. Hazad területen egyetlen viszonylag nagyobb vízfolyást vesz fel, a torkolattól 30,9 km-re betorkolló Sámson—Apáti főcsatornát, amely a határon túlról érkező Száraz ér vizeit is levezeti. A Maros csaknem a torkolatig viszonylag nagyesésű folyó, az átlagos esés még a hazai alsó szakaszon is eléri a 25 cm/km-t. A hazai szakaszon a folyó nagyvize töltések között vonul le, ahol lerakja hordalékának jelentős részét és fokozatosan feltölti hullámterét. A csaknem 800 km hosszban elnyúló vízgyűjtő terület a folyó alsó szakaszán — Dévától a torkolatig — átlagosan 35 km széles, s a középső és felső folyás mentén sem több átlagosan 100 k-m-nél. A hegységekből lefutó vizek a hosszú befogadó pályáján kiegyenlítődnek. Az éves víz- mennyiség évközi ingadozása a makói szelvényben 1 : 4,4. A Maros árhullámai, amelyeknek maximuma áprilisra esik, általában megelőzik a befogadó Tiszáét, részben a tavasszal korábban meginduló hóolvadás következtében, részben az árhullámok gyorsabb lefutása miatt. A Maros első tavaszi árhullámainak kialakításában fontos szerepe van a hóolwadásnak. A lefolyás augusztus és október között éri el a minimumot. A vízihozamok ingadozása kiegyenlített vízjárásra utal: NQm —^3 3 KÖQ _ ^ KÖQ ~~ ’ KQ,5,„ ~ A Maros vízhozamviszonyairól a 64. melléklet tájékoztat. 77
