Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
és a különböző hosszúságú vízhiányok évi átlagos számát. A Bodrog hazai mellékvizei közül az árvizeiről nevezetes Ronyva a Bózsvával és ennek mellékvizével, a Kemence patakkal együtt növeli a befogadó vizét a 41 fkm szelvényben. A Kemence patakot vízgyűjtőjének kiemelt természetvédelmi értéke teszi jelentőssé. A Bodrog vízhozamát még a Tolcsva patak vízhozama növeli meg hazai területen, alig kimutatható módon. A felsoroltak közül a Ronyva rendszeréről külön feldolgozást mellékelünk. A Bodrog vize szerves anyagokkal csak időnként és kismértékben szennyezett (KOIp átlagértéke 6,6 mg/1, BOI-, 4,3 mg 1). A víz oldott oxigéntartalma különösen a nyári időszakban kicsi (átlag 5,3 mg/1); az NH,j+ mennyisége széles mérési tartományban ingadozik, a többi vízminőségi komponens tekintetében pedig évenként egy-egy, az átlagostól lényegesen eltérő érték is észlelhető. A Ronyva egész szakaszán határvízfolyás. Árvizei Sátoraljaújhelyt veszélyeztetik, ezért az utóbbi években árapasztó műtárgyat és csatornát építettek, s jelentős szakaszon szorították új töltések közé az árvizeket. A töltésezés hatására — hidraulikai úton — mintegy 100—120 ernes árvízszint-emelkedés volt kimutatható és a levonuló árvízhozamok ellaposodását is befolyásolják az új töltések. A 45. melléklet vízhozamviszonyokat bemutató hossz-szelvényei és valószínűségi eloszlásai az új beavatkozás hatását nem tükrözik. A Ronyván csak csehszlovák területen létesíthető tározó. A hazai mellékpatakok közül elsősorban a Bózsva kínál hidrológiai szempontból kitűnő tározási lehetőségeket; a vízzáró felszínű és nagy reliefenergiájú vízgyűjtőn kialakuló heves vízjárást viszonylag kisméretű tározókkal lehet úgy átalakítani, hogy a hasznosítható kisvizek biztonsági paraméterei jelentősen javuljanak. A Bózsva patak tározási viszonyait bemutató hidrológiai hossz-szelvényt a 47. melléklet ábrázolja. A Sajó vízgyűjtő területe 12 708 km2, amelynek csak egyharmada, 4214 km2 magyar terület. A mintegy 220 km hosszú Sajónak 125 km- nyi szakasza folyik Magyarországon. A hazai szakaszon a torkolattól 69 km távolságban torkollik be a viszonylag bővizű Bódva és a 31 km-es szelvényben egyesül a Sajó a Hernáddal. A többi csatlakozó vízfolyás viszonylag kis vízgyűjtő területű, de jelentősen eltérő vízjárású. A Sajóhoz a jobb parton a Hangony patak , a Bán patak a Csermellyel, a Szinva a Garadná- val együtt csatlakozik. A bal parti mellékvizek közül, a két nagyobb vízfolyás mellett, még a Szuha patak és a Szerencs—Takta-csatorna említésre méltó. A Bódvához a Jósva és a Ra- kaca csatlakozik magyar területen; a Hernád- nak 100 km2-t meghaladó vízgyűjtő területű mellékvize a Vadász paták. A Sajó völgye széles tálalakú. A folyó csak igen rövid szakaszon, a Bán patak torkolata felett szorul a jobb part dombjainak, az Upponyi szigethegységnek a lábához. A vízfolyás medre változatosan alakul. Néhány kisebb malomcsatorna maradványa mellett nagyobb mellékága a Bódva-torkolat és a Miskolc közötti 15 km hosszú Kis-Sajó. A főmeder nagyobbrészt egységesen beágyazott, csak a Bódva és a Hernád torkolatánál képződött hordalékkúpokon terül szét. A Sajó esése 60—70 cm/km, magyar viszonyok között elég nagy. Az átlagos szám a Hernád beömléséig állandó; onnan fokozatosan csökken a Tiszáig. A három főbb vízfolyás vízjárása a külföldi vízgyűjtőkön alakul ki. A szlovákiai vízgyűjtő nagy része hegyvidék. A legmagasabb területek a Sajó felső szakaszán megközelítik az 1500, a Hernádon a 2000 m tengerszint feletti magasságot. A határon túli, legyező alakú vízhálózat a heves árvizek kialakulása szempontjából igen kedvező. Az árvizek hevességét elsősorban a Hermád és különösen a Bódva vízgyűjtőjén a karsztos felszín mérsékli. A karszt hatása a kisvízi hozamokon is kimutatható; a Hernád kis- vizei a Sajó azonos nagyságú vízgyűjtő területére vonatkoztatható fajlagos értéknek 1,5—2-sze- resei. A Bódván a kisvizek relatív értékei még nagyobbak. A három fő vízfolyás vízjárását jellemző arányszámok is jól tükrözik a vízgyűjtő területek jellegét: Vízfolyás NQ„6 KÖQ KÖQ KQy-,0 Sajó (Bánréve) 28 8,3 Hernád (Hidasnémeti) 21 4,3 Bódva (Szendrő) 20 5,4 A hóolvadásből származó árvizek a Sajón és a Bódván márciusban jelentkeznek. A Hennádon az árvizek áthúzódnak áprilisra, ami egyrészt a magasabb fekvésű vízgyűjtő terület tar- tósabb hótakarójával, másrészt a karsztban visszatartott vizek késleltetésével magyarázható. A kisvizek egyöntetűen szeptemberben a leggyakoribbak. A késő őszt aránylag vízbő vízjárás jellemzi, míg a január és a február viszonylag vízszegény. A vízfolyások vízjárását az emberi beavatkozás az utóbbi évtizedekben módosította. A Bódva vízgyűjtőjében, az Ida patakon épült bukoveci tározó vizét Kassa vízellátására használják fel, így ez a víz, használt víz formájában, a Hernádba jut. A Hernád vízrendszerében épült Dobsinai tározó energiahasznosításra lebocsátott vize a Sajóba jut. Ezek a beavatkozások elsősorban a kisvízhozamokat érintik igen összetett módon. Az árvízhozamokat elsősorban a Sajó szlovákiai szakaszának frissen épült védőművei módosíthatták, növelhették meg. A frissen és folyamatosan megnyilvánuló változó emberi tevékenységnek és a természetes vízjá68
