Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
séget kínál a közlekedési utak' által elkerült, népfelen völgyek hálózata. Itt található az ország még fel nem használt legnagyobb tározási lehetősége is, a borjádi tervezett tározó helye. A csak a legfelsőbb szakaszokon enyhén karsztos vízfolyáson a tározás hidrológiai hatásfoka nem rossz; viszonylag kis tározóterekkel jelentős kisvízi többlet biztosítható. A patak tározási lehetőségeit a 29. melléklet tározási nomogram- ja és a nomogram használatát bemutató példa jellemzi. A Dráva és magyarországi mellékvizei A Dráva Magyarország harmadik legnagyobb folyója, kisvízhozamai azonban a Tiszáénál nagyobbak. Vízgyűjtő területe 40 497 km2, amelyből 6378 km2 jut a Dél-Dunántúl magyar területére. Forrásvidéke az Alpok keleti tömbje 1200 métert is meghaladó magassággal. Ott alakul ki a folyó vízjárása, amelyet sem a hazai dombvidék, sem a horvátországi dombok patakjai nem befolyásolnak. A Dráva a Murával együtt kereken 200 km hosszon határfolyó. A Mura a Dráva ezen szakaszának a legnagyobb mellékvize, amely hazai területen veszi fel a Kerka patakot és a Principális-csatornát. A Mura torkolata alatt ömlik a Drávába a Rinya patak és a Gyöngyös—Fekete-víz (e kisvízifolyásokhoz csatlakozik a már tárgyalt, de topográfiai anomália miatt a Dunába torkolló Karasica is). A mellékvízfolyások közül a Kerkára, a Rinyána és a Gyöngyös—Fekete-víz patakra külön leírást és mellékletsorozatot szolgáltatunk. A Murát, mint a határ nyugati irányú csatlakozó folyóját, amely vízjárása a csatlakozásnál a Dráváét megközelíti (és vízgyűjtő területe csaknem azonos a befogadó szelvény vízgyűjtőjével) a Dráva kezdőszakasza helyett a tárgyalt vízfolyás felső részének tekintjük. A Dráva jugoszláv területen ömlik a Dunába. Itt csak a határszakasz vízjárását tárgyaljuk. A Mura hazai szakaszának esése 60 cm/km körüli. Az egyesülés után a Dráva esése 40 cm/km, amely Barcs felett, Vízvárnál 15 cm/km- re csökken. Az eséstörés felett, a Mura-torkolat és Barcs között, a vízmélységek kicsik, a folyó medre erősen vándorol. Barcs alatt a folyó beágyazódik, azt szabályozási eszközökkel hajózhatóvá tették. A Duna egészen Drávaszabolcsig is visszaduzzaszthat, ugyanakkor a Dráva nagy- vizei a Dunán Mohácsig okoznak kimutatható visszaduzzasztást. Az alpesi eredetű Dráva vízjárása kiegyenlített. Drávaszabolcsnál az évi vízmennyiségek ingadozása nem több l:3-nál, a legkisebb és legnagyobb vízhozamok aránya egy-egy éven belül ritkán nagyobb l:5-nél, és több éves időszak alatt is csak mintegy 1:15. A kiegyenlített vízjárás a vízgyűjtő méretével, alakjával, geológiai és klimatikus adottságaival magyarázható. Az alpesi eredetű vizek miatt a magyar szakaszon az évi legnagyobb vizek a május—júniusi hónapokban jelentkeznek, a kisvizek pedig a téli hónapokat jellemzik. A vízhozamviszonyokat a 30. melléklet tárgyalja. A Dráva hazai árterülete — a másik két nagy folyónk által veszélyeztetett területekhez képest — viszonylag nem nagy. A területek értékeinek növekedésével azonban ezeknek az árterületeknek és e területek ármentesítésének a jelentősége is megnőtt. A Drávaszabolcs mellett épült árvédelmi vonalakat veszélyeztető árvizek hidrológiai mutatóit a 31. melléklet foglalja ösz- sze. A nomogramról a tetőző vízállások valószínűségei mellett leolvasható bármely töltésszelvényt áztató töltésterhelés valószínűsége, és az öblözetet fenyegető vízmennyiségek különböző valószínűségekhez tartozó értékei. A Dráva egyike Magyarország távlati vízbázisainak. A koncentráltan jelentkező nagy szabad vízkészlet a területen csak részben hasznosítható, így a Dráva a regionális vízátvezetések egyik vízbeszerző forrása lehet. Az 1.—17. ábrán ilyen — vízkészletgazdálkodási — célú jellemzés látható. A Dráva Barcs feletti szakaszán az első világháború előtt jelentős hajózás volt, amelyet a határfolyó jelleg szüntetett meg. A mai hajózási adottságok értékelésére készült a 32. melléklet, a hajózási és víziszállítási hossz-szelvény, amelynek használatát bemutató példája egyben a folyószakasz egyik hajózási akadályának számszerű jellemzését is adja. A hajózás szempontjából fontos jégviszonyokat az 1.—18. ábra illusztrálja. A jégjárás a Dunához viszonyítva igen kedvező. A jeges időszak átlagos hossza alig négy hét. A hajózást ugyan akadályozó jégjárás levonulása általában torlódásmentesen zajlik le. A folyó jelentős vízenergia-készletének közös felhasználására — kilépve a kerettervezés köréből — már megkezdődtek a részletes műszaki előtanulmányok. A Dráva vízgyűjtőjére érkező Mura vizét a nagy szervesanyag-tartalom jellemzi (KOIp értéke 10,0—55,0 mg/1 között változik), de a szeny- nyezettség mértéke csökkenő tendenciájú; ennek hatására a Dráva vizének szennyezettsége szintén csökken. A vízgyűjtő területen levő nagyobb városok (Nagykanizsa, Pécs) szennyvizeinek hatásaként a bevezetések alatti szelvények alatt a befogadók vize (Principális-csatorna, Pécsi-víz) gyakorlatilag szennyvíz jellegűvé válik. Ez részben a befogadók kis hígítóképességével, valamint a nem kellő mértékű tisztítással magyarázható. A Kerka patak vízgyűjtő területének több mint fele jugoszláviai eredetű. Nagyobb mellékvizei — közöttük a Cserfa — már Magyar- országon csatlakozik a befogadóhoz. A vízfolyás vízhozamviszonyairól a 33. melléklet tájékoztat. A viszonylag nagy esésű és bő vizű patak elméleti vízerőkészlete nem jelentéktelen. A törpeerőművekkel hasznosítható potenciális energiák nagyságrendjéről az I.—19. ábra elméleti vízenergia hossz-szelvénye tájékoztat. 54