Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 10. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
io. a vlzGAZD Alkod As nemzetközi kapcsolatai A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatainak fogalomkörébe tartozó tevékenységeket tartalmi sajátosságaik szerint három főbb csoportba lehet sorolni : 1. az azonos vízgyűjtő területen fekvő országok együttműködése; 2. vízügyi műszaki-tudomány os együttműködés; 3. vízügyi külgazdasági kapcsolatok. A három csoport között az irányítás és tervezés elvi és közgazdasági alapjai, valamint intézményi keretei tekintetében lényeges különbségek vannak. Az első csoportbeli tevékenységek fizikai közeghez — a határt alkotó, vagy keresztező felszíni és felszín alatti vizek hidrológiai folyamataihoz kapcsolódnak és fejlesztésük irányait elsődlegesen a vízgazdálkodási ágazaton belül jelentkező igények és szempontok határozzák meg; a harmadik csoportba sorolt tevékenységek gazdasági értékek áramlásához, illetve cseréjéhez kapcsolódnak és fejlesztésük mértékét, illetve irányait lényegében az adott ország külgazdasági és külkereskedelmi politikájában jelentkező igények és szempontok határozzák meg; a második csoportbeli tevékenységekben információk (tudományos kutatási és műszaki fejlesztési eredmények és tapasz.tálatok) cserélődnek ki és fejlesztésük irányait elsődlegesen az adott ország tudománypolitikájában és kulturális kapcsolataiban jelentkező igények és szempontok jelölik ki. 10.1. Az azonos vízgyűjtő területen fekvő országok együttműködése Az azonos vízgyűjtő területen fekvő országok közötti vízgazdálkodási együttműködés alakulását egyrészről földrajzi adottságok (a vízrajzi és politikai határvonalak egymáshoz viszonyított helyzete), másrészről társadalmi (gazdasági adottságok és fejlettség, víz- és területhasználatok, valamint jogi, intézményi, politikai, kulturális stb.) tényezők, illetve ezek korszakró 1-korszakra változó helyzete és irányzatai határozzák meg. A szárazföldek vízrajzi és politikai tagozódása Az ENSZ 1972. évi nyilvántartása szerint összesen rninegy 200 különálló (közvetlenül az óceánokba vagy beltengerekbe torkolló) folyami vízgyűjtő terjed ki két vagy több ország területére, amelyeknek együttes kiterjedése a szárazföldek felszíni vízhálózattal borított területeinek mintegy 70%-a. A Föld 19 legnagyobb (1 millió km2-t megaladó) vízgyűjtője közül 15 keresztezi az országhatárokat és csak 4 marad egyetlen ország területén belül (Jangce, Mackenzie, Léna és a Volga). A vízgyűjtőn belüli országhatár ténye önmagában még keveset mond a vízgyűjtőben levő országok vízgazdálkodási kapcsolatairól. Gyakran előfordul, hogy az azonos vízgyűjtőbén levő országok vízgazdálkodási tevékenységeiket lényegében egymástól teljesen függetlenül is jól el tudják végezni. Jellemző példaként említhető, hogy egyrészről a 200 osztott vízgyűjtő közül 139 vízgyűjtő esetében 1972-ig (a legutóbbi tárgybeli ENSZ áttekintés évéig) egyáltalán nem került sor vízügyi vonatkozású államközi egyezmény megkötésére, másrészről pedig, hogy az 1972-ig nyilvántartott 286 ilyen tárgyú egyezmény közül 60 egyezmény két vízgyűjtőre, a Rajna és a Duna vízgyűjtőjére összpontosul. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a vízgazdálkodás számos alapvető fontosságú kérdésében (például a vízminőségi szempontból veszélyeztetett részvízgyűjtők vagy folyószakaszok védelmében, vagy az ármentesítési és a vízjárás szabályozási tevékenységek összehangolásában) még ezekben a legkiterjedtebb és legnagyobb múltú vízügyi kapcsolatokra visszatekintő vízgyűjtőkben iis hiányzik, vagy csak a kezdeti lépéseknél tart az együttműködés. Arra a kérdésre, hogy valamely adott vízgyűjtőben levő országok között milyen mértékű és jellegű vízgazdálkodási kapcsolatra volna szükség, illetve valamely adott helyzetben milyen kapcsolatok kialakítását lehet reális célkitűzésnek tekinteni, csak az adott vízgyűjtő és az adott országok természeti, vízföldrajzi, politikai, társadalmi, gazdasági és vízgazdálkodási adottságainak és folyamatainak együttes figyelembevételével és módszeres , elemzésével lehet választ adni. 473
