Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 9. A vízgazdálkodási kutatás-fejlesztés

ezután az alapjai annak, hogy a vízigények kielégítéséhez szükséges tározási szükségletet meghatározzék, illetve a tározók, vízátvezetések, felszín alatti rétegek kitermelése között — a vízminőség jellemzők ismeretében — összehasonlítást lehessen tenni és a műszaki-gazdasági optimumot meg lehessen keresni.

Várható, hogy a jövőbeli rendszerekben a különböző forrásokból származó vizet (felszíni, felszín alatti, visszaforgatott) együttesen hasznosítják. Ki kell dolgozni a többféle forrás felhasználásának stratégiáját, amely műszaki-gazdasági optimumot eredményez.

Napjainkban a gazdasági döntéseknél a számszerűsíthető előnyöket nagy súllyal és gyakran kizárólagosan alkalmazzák, ezzel szemben a nem számszerűsíthető hasznok bevonásának módszerei bár ismertek (kvalimetria), de alig használják és a döntéseknél ezekre nemigen támaszkodnak. Márpedig az alternatívák összehasonlításában nagyobb súlyt kellene adni a nem számszerűsíthető, de gyakran lényeges tényezőknek is.

9.3. A kutatás-fejlesztés főbb feladatai.

Alkalmazott kutatások és fejlesztések

A vízgazdálkodás-tudomány interdiszciplináris jellege a jövőben erősödik. Űj eredményeket elsősorban a határterületeken lehet remélni, ahol a műszaki tudományok mellett a természettudományok (kémia, biológia), a gazdaság- és társadalomtudományok jelentősége elvitathatatlan. Az időszerű alkalmazott kutatási-fejlesztési feladatok nagyobb része ilyen jellegű. Ezek közül a jelentősebbek:

— a felszín alatti vizek regionális áramlása;

— a felszín alatti vizek minőségében bekövetkező változások;

— a felszíni vizek időben és térben változó állapotterének leírása ;

— a felszíni vizek vízminőség-szabályozása;

— a víz- és szennyvíztisztítás technológiáinak fejlesztése;

— a. vízkészletek optimális hasznosítása ;

—: a vízigények kielégítése, lehetséges alternatívák közötti választások;

— a vízügyi létesítmények kölcsönhatásai a természettel- és a társadalommal (pl. a vízfelhasználás és a folyószabályozás kapcsolatai, az árterek gazdasági értékelésének figyelembevételével az ármentesítés hatékonyságának növelése).

Az alkalmazott kutatás súlyponti feladata a települési és ipari vízellátás, valamint szennyvízelhelyezés korszerűsítésének megalapozása. A vízellátás további fejlődését egy sor — főleg városi településen — a hálózat korszerűsítése kell, hogy jellemezze. Ezeken a helyeken nagyobb súllyal lehet figyelembe venni a fogyasztás tény- számait a jövendő, új hálózat tervezésénél. Szükséges a régi hálózatokon olyan vizsgálatok elvégzése, amely a hálózat terhelési állapotára és

esetleges bővítési igényekre (beleértve a tározá- si-szivattyúzási kapacitás növelését is), pontos adatokat szolgáltat.

Az ellátóhálózatok vezérlési feladatainál — a sok helyen csak nagy költségek árán elvégezhető tényleges, folyamatos mérés helyett — a szimuláció módszereit kell alkalmazni, amely lehetővé teszi néhány kulcs-helyről beérkező adat alapján a vízellátó rendszer optimális üzemének beállítását. Az erre irányuló eddigi kísérleti és félüzemi munkák tapasztalatai alapján az irányítási, vezérlési modelleket és rendszereket az általános üzemi alkalmazás feltételeinek megfelelően tovább kell fejleszteni.

A víztisztítás költségeinek növekedése előtérbe hozhatja az elválasztott rendszerű (szelektív) vízellátást elsősorban ott, ahol az ipar minőségileg kisebb igényű vízfogyasztását kell kielégíteni. Kutatási-fejlesztési feladatként jelentkezik az elválasztott rendszerek műszaki-gazdasági elemzése, illetve a megfelelő normák meghatározása.

A városi csatornázás területén az ezredfordulóig számos városban kell a hálózatot átépíteni, vagy felújítani. Ennek érdekében méréseket kell végezni, mert a valós lefolyásra legfeljebb egy- egy átemelő telep üzemnaplójából lehet becslésszerű adatokat beszerezni.

A városiasodás folyamata hazánkban is egyre kifejezettebben jelentkezik, ennek ellenére a belterületek hidrológiája a legmostohábban kezelt kutatási terület. A hidrológiai elemek idősoráról ilyen területeken alig, vagy egyáltalán nincsenek adataink. Sürgős feladat tehát, hogy a belterületéken olyan észleléseket kezdjünk, amelyek révén — 5—10 éven belül — legalább a lefolyás folyamatát elegendő biztonsággal le lehessen írni.

A teljes ipar előrejelzett vízigénye minden bizonnyal túlzott, a vízigény-növekedés eddigi üteme aligha marad fenn. Az új technológiák energia- és víztakarékosabbak, mint korábban voltak, ezért az ipari vízkivételek és vízvisszabocsátá- sok mennyiségének növekedési üteme lelassul. Ez nem jelenti azt, hogy a vízigényékre, a víz- használatokra az ipartelepek belső rendszereiben is nem kellene megfelelő adatbázist kiépíteni. Az egyik legnagyobb vízhasználó az energiaipar, ezért a víztakarékos hűtési rendszerekre, a hűtővíz-bebocsátás körülményeire és következményeire továbbra is nagy gondot kell fordítani. A különösen vízszennyező iparágak belső tisztítási rendszereit és a vízvisszaforgatást hatékonyabbá tevő technológiákat, valamint a vízvisz- szabocsátás szennyező hatását minimumra csökkentő megoldásokat továbbra is fontos kutatásifejlesztési feladatnak kell tekinteni.

A befogadók védelme fokozható azzal, ha a vízbeeresztéseknél jó hígulási hatásfokot érünk el. A múltban erre nem fordítottak kellő gondot, és ezért gyakori az ún. csóvahatás, amikor a szennyvíz nem kellően felhígulva, nagyobb koncentrációban vagy hőterhelésnél magasabb hő- főkon a vízfolyás egy elkülönülő sávjában vo469