Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 7. Mezőgazdasági vízhasznosítás
Az egyes részterületek fejleszthetősége (öntözés és halastó együtt) III.-121. táblázat Sorszám Terület megnevezése Ellátható terület Berendezett terület Jelenlegi kiépítési lehetó'ség* hektárban DUNAVÖLGY 1. Mosoni-Dunaág és Rába 30 500 18 761 3 900 2. Duna jobbpart és vízfolyásai Budapestig 4 400 1 635 2 800 3. Duna balparti együttműködő rendszer 100 000 31 343 8 600 4. Duna balpart Baja alatt 15 200 1 341 800 5. Duna jobbpart Budapest és az országhatár között 8 200 3 606 2 200 6. Zala- Balaton—Sió 33 500 16 184 12 300 7. Dráva 2 6002 600 Dunavölgy összesen: 194 400 73 612 40 600 TISZA VÖLGY 1. Számos-mente 6 050 788 3 000 2. Tisza és mellékfolyói Tiszalök felett 72 000 10 896 22 500 3. Tiszalöki rendszer 100 000 34 565 65 000 4. Tisza balpart Tiszalök és Kisköre között 11 000 5 047 6 000 5. Tisza jobbpart Tiszalök és Kisköre között (A Jászsági rendszerrel együtt) 76 200 11 586 21 500 6. Nagykunsági rendszer 120 000 17 949 11 000 7. Tisza balpart Kisköre és a Körös között 14 300 4 705 9 700 8. Tisza jobbpart Kisköre és a Körös között 10 000 4 556 4 500 9. Körösök a Hármas-Körös torkolata felett 51 200 8 593 23 000 10. Hortobágy-Berettyó 48 100 13 326 31 800 11. Hármas-Körös 49 900 18 497 21 100 12. Tisza balpart a Körös torkolata alatt 18 200 12 663 5 500 13. Tisza jobbpart a Körös torkolata alatt 17 000 5 096 3 800 14. Maros-mente 5 300 2 819 1 500 Tiszavölgy összesen: 599 250 151 056 204 800 Ország összesen 793 650 224 668 245 400 Megjegyzés: * kerekített értékek Szivattyús rendszereink kiterjedése általában lényegesen kisebb, mint a gravitációs rendszereké. Szabályozásuk gyorsabb, vízminőség-javítási feladatokat nem látnak el, éves veszteségük kicsi. Csúcsidei kihasználásuk többször eléri a 100%-ot. Külön csoportot alkotnak a szivattyús vízkivételeken belül a csőhálózattal, vagy hosszú tápvezetékkel rendelkező rendszerek, ahol a vízkivételnél szükséges emelőmagasság a 40— 80 m-t meghaladja. Ezek kis területű (1—4 ezer ha) igen gyorsan szabályozható rendszerek. Csúcsidei kihasználásuk gyakran 100%-os, a vízszállítás vesztesége éves mennyiségben sem több 2—5%-nál. Gazdaságos üzemük (elsősorban energia-felhasználás szempontjából) csak jó hírközléssel és bizonyos fokú automatizálással lehetséges. Gravitációs rendszereinknél a hírközlés javításával, a szabályozatlan csatorna szakaszok hosszának csökkentésével és a jelenlegi szeny- nyezések határozott csökkentésével lehetne e rendszereket a víztakarékos üzemelés irányába fejleszteni. A szivattyús rendszerekben a víztakarékosságot növelni csak kismértékben lehet, energiafelhasználásuk csökkentése viszont indokolt. Ez elsősorban a gravitációs üzemre való áttéréssel és villamosítással hajtható végre. Rendszereinkben a hírközlés közepes színvonalon többé-kevésbé megoldott. Az automatizálás, távjelzés, távirányítás, számítógépes vezérlés terén még igen kevés történt, noha ezekkel valamennyi rendszer vízszállítási, vagy energiafelhasználási hatásfoka jelentősen emelhető és az üzemeléshez szükséges munkaerő csökkenthető volna. 445
