Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 7. Mezőgazdasági vízhasznosítás
A vízfajtánkénti vízkivételek megoszlásának aránya (az 1972—1980. évek átlaga) % III.—111. táblázat Felszíni víz Felszín alatti víz Egyéb vízforrás összesen Öntözés 62,0 99,0 77,7 65,0 Halastó 38,0 1,0 22,3 35,0 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 A III.—111. táblázat a vízfelhasználás céljai szerinti arányokat mutatja be. A bét táblázat összevetéséből látható, hogy a felszín alatti vízkészletnek csak az öntözés szempontjából van jelentősége. A szennyvizek az egyéb vízforrásokban szerepelnek. A vízkészletek igénybevételére az öntözések és halastavak által kivett és felhasznált víz- mennyiség a jellemző (III.—87. ábra). A kivett vízből a vízkészlet szempontjából ténylegesen elhasznált víznek csak a mezőgazdasági üzemek vízkivételein átvezetett vizet lehet tekinteni, noha ennek is csak 80—90%-a szolgál ténylegesen a növényi vízhiány pótlására, vagy a halastavi vízigények kielégítésére. A III.—87. ábrából és a III.—109. táblázatból megállapítható, hogy közvetlenül mezőgazdasági vízhasznosítási célra kivett vízmennyiségnek csak egy része szolgál öntözésre és halastavi vízellátásra. Az arányokat a III.—112. táblázat mutatja be. III.—112. táblázat A mezőgazdasági vízhasznosítási célú vízkivételekből öntözésre és halastavi vízellátásra felhasznált vízmennyiség aránya (az 1972-1980 évi átlag alapján) A Duna völgyében A Tisza völgyében Az országban összesen kivett mezőgazdasági vízhasznosítású víz összes főműves összes főműves összes főműves százalékban Öntözésre 23,9 17,8 47,5 44,9 39,9 38,0 Halastavi vízellátásra 24,6 8,1 20,0 20,7 21,5 17,6 Öntözési és halas tavi együtt 48,5 25,9 67,5 65,8 61,4 55,6 A veszteségként és egyéb vízhasználatként feltüntetett mennyiségek igen nagy része (legalább 80—90%-ia) visszakerül a vízrendszer alsó szakaszába, gyakran minőségileg rosszabb állapotban, ami az ismételt felhasználást korlátozhatja. A felszín alatti vízkészleteink felhasználása 1974 óta 70 millió m3 körül állandósult (III.— 110. táblázat). Ez a rendelkezésre álló készletekhez képest nem számottevő, és a teljes a felszín alatti vízhasználatnak is csak néhány százaléka. A szenyvíz és használtvíz öntözési és halastavi felhasználása, az ilyen célra alkalmas készletekhez képest ugyancsak jelentéktelen. Ez igen hátrányos, merít nemcsak egyes öntöző- rendszerek és erősen igénybe vett vízfolyások minőségének javításában lehetne jelentős szerepe (pl. Élővízcsatorna és a gyulai szennyvíz- öntözés), hanem a szennyvíz környezetkímélő elhelyezését és általában a szennyvízben levő tápanyagok hasznosítását is szolgálhatná. Nagyobb folyóink és felszíni vizeink zömének vízminősége általában megfelelő öntözési szempontból. Ez alól kivétel néhány igen szeny- nyezett vízfolyás és az ország sok vidékének jelentős területén szikes a belvízcsatornák és azok tározott vize. A külföldről és belföldről származó rendkívüli szennyezések hatására is csak ritkán kellett szüneteltetni az öntözővíz szolgáltatást (1978-ban 4 esetben). A halastavak vízellátásában a szikes vizek lényegtelen hátrányt jelentenek, viszont az egyéb, egyre növekvő szennyezések igen veszélyesek. Több vízfolyásunk jelentős szakasza halastavi vízellátásra alkalmatlan. A rendkívüli szennyezések is veszélyesebbek a halgazdálkodás szempontjából (1978-ban 55 eset okozott halpusztulást). Több közepes és kisebb vízfolyáson (Sió— Sárvíz—Nádor-csatorna, Tárná—Zagyva, Kapos, Fekete-víz stb.) a jelenlegi kiépítettség mellett nincs meg az öntözési és halastavi vízigényeket kellő biztonsággal kielégítő készlet sem mennyiségi, sem minőségi korlátok miatt. Több öntözőrendszerben is csak nagy beruházással és különböző üzemelési korlátozásokkal lehet mind nehezebben fenntartani az elfogadható vízminőséget (Sió—Sárvíz—Nádor, Hortobágy—Berettyó, Kurca stb.). 7.42. A vízkivételi művek kihasználtsága A vízkivételi kapacitások jelenlegi kihasználtságának és a lekötött, valamint tényleges igénybevételének aránytalanságát mutatja a III-—113. táblázat. Az 1982. évi adatokkal kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezek nemcsak a főműves, hanem az összes vízkivételre vonatkoznak. Az időbeli változásokat a III.—114. táblázat tartalmazza. Bár a mezőgazdasági vízkivételek növekvő egyéb vízhasználatai javítják a főművek kihasználtságát, a vízkészletek jobb kihasználása érdekében az engedélyezési eljárást módosítani kellene és célszerű teret adni a kockázaton alapuló méretezésnek. A vízszolgáltatási főművek kihasználtságát részletesebben a csúcsidei és a teljes üzemidőre vonatkozó adatokkal mutatjuk be. A főmű437
