Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 6. Települési vízgazdálkodás

— a Balaton és Velencei-tó vízminőségének védelme szempontjából érintett települé­sek; — a karsztvízkészletek védelmét érintő terü­letek; — a partiszűrésű vízkészletek védelmét bizto­sító területek; — az ivóvíztározók és egyéb felszíni ivóvíz- ellátást is kielégítő vízkészletek környe­zete; — a többcélú vízhasznosítást szolgáló táro­zók, duzzasztóművek és határvizek vé­delmét biztosító területek; — a kedvezőtlen földtani és talajvíz adott­ságú települések; — a környezetvédelmi szempont bői kiemelt területek. A szennyvíztisztító kapacitásokat elsősorban a Balaton vízgyűjtőjén, a Duna felső szakaszán, a Tata-térségi karsztterületek védelmével ösz- szefüggésben az észak-dunántúli nagyvárosok­ban, a fővárosban, a budapesti agglomeráció­ban, a Felső- és Közép-Tisza vidék ipari köz­pontjában, a megfelelő befogadóval nem ren­delkező alföldi és dél-dunántúli városokban szükséges fejleszteni. Az észak-budapesti szennyvíztisztító telep építésével megkezdett fejlesztési programot ütemszerűen kell végrehajtani. A program be­fejezése 1990 után várható. A kiemelt üdülőterületeken a szennyvízelve­zetés és tisztítás rendszerének továbbfejleszté­se szükséges. Távlatban a fokozott környezetvé­delmi követelmények a tisztított szennyvizek élővízbe való bevezetését sem teszik lehetővé, mint pl. a Balaton, a Velencei-tó, a Ráckevei- Duna stb. térségében. A megoldást regionális méretű gyűjtőhálózat és szennyvíztisztítás ki­építése és a tisztított szennyvíz más vízgyűjtő­be való vezetése nyújthatja. Ezek a követelmé­nyek még a 70% ellátottsági arány eléréséig is csak részben teljesíthetők, ezért még a kiemelt környezetvédelmi területeken is számolni kell a továbbiakban a szennyvízterhelésekkel. A vízkészletek védelme, és az ipari és urbanizá­ciós agglomerációk szintén a regionális szenny­vízelvezetést indokolják, mint pl. nagyobb víz­folyások, főközlekedési utak mentén, nagyváro­sok körül. Esetenként az üzemeltetés feltételei is indokolhatják a központi, nagyobb szenny­víztisztító telepek építését. A fejlesztések végrehajtása során érvényesí­teni kell azt az elvet, hogy — szennyvízelvezetési és tisztítási rend­szereket végső kiépítésüknek megfelelően kell tervezni; — a kiépítés megvalósítása során biztosítani kell a népgazdaság mindenkori lehetősé­geihez igazodó átmeneti megoldásokat úgy, hogy azok illeszkedjenek a végleges rendszerbe. Az egyéni szennyvízelhelyezés A lakosság 30° o-ának, mintegy 3,5 millió la­kosnak szennyvízelvezetését és elhelyezését egyéni úton, helyi kisberendezésekkel kell meg­oldani távlatban is. Jelenleg is ezeket a megol­dásokat alkalmazzák a különböző vízellátottsá­gi fokozatokban, de többségében nem megfele­lő, szakszerűtlenül kialakított berendezésekkel. Ezeket fokozatosan korszerű, egyszerű (házi) eszközökkel és nagy biztonsággal üzemelő szennyvízelvezető és tisztító kisberendezések­nek kell felváltania, illetve újakat építeni. A vízvezeték-hálózatba újonnan bekötött lakások esetében a megnövekvő vízfogyasztással egy­idejűleg fellép a szennyvízelhelyezés megoldá­sának szükségessége. A helyi kisberendezések nagyrészét házila­gosan építik meg. A szakszerű irányítás, meg­felelő műszaki tájékoztatás lényeges segítséget jelenthet a színvonal emelésében. Külön prob­lémát okoz ebben a kategóriában a karsztvidé­keken a magas talajvízállású vagy belvizes te­rületen történő elhelyezés. Ezeken a területe­ken fokozottan fel kell készülni az összegyüle­kező szennyvizek elhelyezésének, illetve eltávo­lításának és környezetkímélő elhelyezésének megoldására. E problémakörben tehát nemcsak az „iszapszippantó” kocsi állomány növelését kell felvennünk, (annál is inkább, mivel a fö­lös iszap eltávolítását valamennyi ebbe a kate­góriába tartozó berendezésnél meg kell oldani) hanem olyan elhelyező telepeket kell kialakíta­ni, ahol a szippantott iszap elhelyezése környe­zetkímélőén megoldható és esetenként haszno­sítható is. Az egyedi műtárgyakra, illetve technológiai kialakításukra nézve vannak ugyan típustervek, azonban ezek korszerűsítése és további típus­tervek kidolgozása szükséges. Tekintve a beren­dezések nagy számára, lényeges volna a terve­ket szélesebb körben népszerűsíteni, pl. a víz­bekötési engedély megadása alkalmával vagy az építési engedély kiadásakor. Ha a saját ellátású megoldásokat segítjük, a munkát szabályozzuk, eszközöket adunk hozzá, anyagi kedvezményeket nyújtunk azokhoz, a létesítményeket fokozottabban ellenőrizzük, el­jutunk oda, hogy egyre több lesz a korszerű kisberendezés és csökkennek a környezetre ká­ros szabálytalanul létesített provizóriumok. A korszerű kis szennyvízkezelő berendezések építését meg kell követelni — az új lakások (üdülők) építésének engedé­lyezésekor ; — a közüzemi vízvezetéknek a lakóépületbe történő bekötése alkalmával és — a régi kis berendezések (ürgödrök, szik­kasztók stb.) kényszerű újjáépítése alkal­mából. Ezek hosszú időt igénylő folyamatok, de fo­kozatosan vezetnek el a rendezettebb állapotok­hoz. 412

Next

/
Thumbnails
Contents