Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 6. Települési vízgazdálkodás

III.-84. táblázat A közműves vízellátottság és csatornázottság (1980) Sor­szám Megnevezés (városok, megyék) Népesség száma összesen Vízveze­téki vízzel ellátottak aránya Közcsa­tornával ténylege­sen ellá­tottak aránya 1000 fő % í. Budapest 2062 97 81 2. Debrecen 196 87 71 3. Győr 127 91 82 4. Miskolc 210 90 71 5. Pécs 172 91 64 6. Szeged 174 92 57 7. Baranya 262 62 20 8. Bács-Kiskun 567 72 11 9. Békés 433 82 12 10. Borsod-Abaúj-Zemplén 596 59 16 11. Csongrád 282 79 10 12. Fejér 424 69 33 13. Győr-Sopron 304 50 21 14. Hajdú-Bihar 356 88 4 15. Heves 349 75 21 16. Komárom 323 77 42 17. Nógrád 239 51 22 18. Pest 981 67 9 19. Somogy 359 73 18 20. Szabolcs-Szatmár 590 49 12 21. Szolnok 445 84 11 22. Tolna 268 77 18 23. Vas 286 66 36 24. Veszprém 389 70 25 25. Zala 317 65 27 összesen : 10711 76 34 Megjegyzés: A megyei adatok minden települést (városokat és községeket) tartalmaznak, az 1-6. alatt felsorolt városok kivé­telével. III.-85. táblázat Településcsoportok csatornázottsága T elepüléskategória (lakosszám alapján) Közsé­gek száma Csator­názott közsé­gek aránya összes lakosság száma Csatornázott lakosság száma aránya fő db % 1000 fő 1000 fő %-200 196 — 19,6 — __ 20 0-500 636 — 217,0 — — 500-1000 754 1Д 545,5 0,7 0,13 1000-2000 714 2,6 1041,0 3,3 0,3 2000-3000 318 5,2 775,0 12,5 0,2 3000-4000 143 12,0 485,0 12,8 0,25 4000-5000 78 20,0 357,0 10,9 4,0 5000-10 000 144 37,0 1100,0 57,8 5,0 10 000­43 63,0 474,5 54,4 n,o Például az 5000 és 10 000 fő közötti községek 37%-ában van csatornamű, ugyanakkor a lakos­ságnak mindössze 5%-a — főként a belterületen élők — lakik csatornába bekapcsolt lakásban. Ez az aránytalanság a jövőben is csak mérsé­kelten csökkenthető, ha figyelembe vesszük a csatornázás költségigényességét. A ráfordítás sok esetben korántsem áll arányban az eredmé­nyességgel. A közüzemi csatornázásnak különle­ges közmű jellegéből eredően — ellentétben a vízellátással — meg lehet és meg is kell állapí­tani a fejlesztés határait. Ezt a feladatot azon­ban csak konkrét terület-fejlesztési és település- szerkezeti programok alapján lehetséges megol­dani. Az eddigi fejlődés tendenciáiból is lehetséges néhány következtetést levonni a csatornázásfej­lesztést illetően. Az első fontos megállapítás, hogy az ország lakosságának jelentős hányada a továbbiakban sem fog közcsatornával ellátott területen élni, szennyvízelhelyezéséről egyénileg kell gondoskodnia. A lakosság nagyobbik hányada közcsatornába bekapcsolt lakásban fog lakni. A közcsatorná­zásra előirányozható ellátottsági arányszám elő­rebecslése során a következő feltételezésből le­hetséges kiindulni: — egyes kisebb településekben is indokolt, il­letve szükségessé válhat közcsatornamű lé­tesítése ; — a városok egyes peremkerületén, szórvá­nyosan kiépült területeken nem gazdasá­gos és környezetvédelmi szempontból sem indokolt a közüzemi csatornahálózat kiépítése (a városi lakosság mintegy 10%-a). Feltételezhető, hogy a kb. 5000 lakosú és ezen felüli népességszámú községek közcsator­názottsága távlatban eléri a 85%-ot. Az ez alat­ti legkevesebb 3000 fő lakosszámú települések ellátottsága 50°/o-ra becsülhető. A 3000 főnél kevesebb lakosú falvakban mintegy 10%-os in­dokolt ellátottsági aránnyal számolhatunk. Az említett feltételezésekkel a közcsatorna-ellátott­ság távlatban a következők szerint várható: — a városi lakosság (90%) — 5000 fő feletti tele­pülés (85%) — 3000—5000 fő kö­zötti település (50%) — 3000 fő lakosszám alatti falvakban (10%) 5,2 millió fő, 1,4 millió fő, 0,4 millió fő, 0,2 millió fő, összesen : 7,2 millió fő. Az ország távlatban várható összlakosságát, kereken 10,4 millió főt figyelembe véve a csa­tornaellátottsága 70% körül alakul (III.—86. táblázat). A közcsatorna-hálózat hiánya az ország la­kosságának 30%-át fogja érinteni. E 3,2 millió 409

Next

/
Thumbnails
Contents