Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 6. Települési vízgazdálkodás
III. -74. táblázat Az ipari ágazatok várható vízigénye millió m3 /év 1980 1985 1990 1995 2000 Frissvízigény Bányászat 39 40 41 42 43 Kohászat 150 159 174 187 198 Gépipar 67 73 84 92 101 Építőanyagipar 20 21 23 25 26 Vegyipar 194 207 233 250 271 Könnyűipar 109 113 120 127 132 Élelmiszeripar 104 114 132 151 163 Egyéb ipar 17 23 33 46 56 összesen : 700 750 840 920 990 Teljes vízigény Bányászat 58 60 61 63 64 Kohászat 711 757 829 890 943 Gépipar 112 122 140 153 168 Építőanyagipar 128 131 144 156 163 Vegyipar 1320 1381 1556 1667 1807 Könnyűipar 244 251 267 282 293 Élelmiszeripar 243 271 314 360 381 Egyéb ipar 20 27 39 54 66 összesen : 2836 3000 3550 3625 3885 arányeltolódásokkal és a vízszükségletek területi átrendeződésével. A szerkezeti változás adott esetben — mennyiségi növekedés nélkül is — fokozott minőségi veszélyeket hordozhat, ha a vízhasználatok a fokozottabban szennyező iparágakban nőnek. Egyes meglevő ipari létesítmények intenzívebb kihasználása az adott területeken készlet-igény egyensúlyi problémákat vethet fel. Számolni kell egyszersmind a kisebb üzemek nagyobb mértékű területi elterjedésével, ami a települések víziközmű-kapacitásait terhelheti. Az ipari vízellátás hosszú távú fejlesztésének legfontosabb feladatai a következőkben foglalhatók össze (III.—75. táblázat): — Az ipar frissvízhasználatában a takarékosság, ahol lehet a vizek újrahasználatának elve érvényesüljön. Ezért a gazdasági szempontok figyelembevételével szorgalmazni kell a kevésbé vízigényes technológiák alkalmazását az ipari termelésben, vagy többszöri vízhasználattal indokolt a frissvízhasználat optimális értékét elérni; — Műszaki, gazdasági, igazgatási és jogi eszközökkel egyaránt célszerű törekedni arra, hogy az ipar ivóvízminőségű vízhasználata a tényleges vízszükséglethez igazodjék és technológiai célra csak ott használjanak fel ivóvízminőségű vizet, ahol az szükséges. A nem indokolt ivóvízhasználatokat más, alacsonyabb minőségű vízzel kell kiváltani; Az ipar várható területi fejlődése Az ipar- és településfejlesztési tendenciák arra mutatnak, hogy az igények területileg differenciáltabban jelentkeznek. Az egyes iparágak és szakágazatok közötti arányok ugyan megváltoznak az egyes területeken belül de az ipari területek jelenlegi szerkezete lényegesen újabbakkal nem bővül. Az ipari koncentrációk közül a budapesti agglomeráció mellett továbbra is nagy jelentősége lesz a Komárom—Esztergom— Dorog iparvidéknek, illetve az ehhez csatlakozó Tata—Tatabánya—Bicske—Oroszlány térségnek; a Zagyva-völgy felső részének (Salgótarján); a Sajó völgyének (Ózd, Kazincbarcika, Miskolc), Leninvárosnak és térségének, a középdunántúli iparvidéknek (Székesfehérvár, Várpalota—Inota, Veszprém—Ajka) és a Mecsek térségének (Pécs—Komló). A legfontosabb ipari városok Győr, Szombathely, Hatvan, Gyöngyös, Eger, Dunaújváros, Kecskemét, Szolnok, Paks, Százhalombatta, Debrecen, Nyíregyháza, BéAz ipari vízellátás hosszú távú fejlesztése (1980-2000) III.-75. táblázat millió m3/év 1980 1985 Frissvízhűtés 1990 Légkondenzáció 1995 2000 1995 2000 Frissvízigény Villamosenergia-ipar Többi ipar 2359 700 3158 750 4300 840 5617 920 7120 990 4882 920 5416 990 összesen : 3059 3908 5140 6537 8110 5802 6406 Teljes vízigény Villamosenergia-ipar Többi ipar 4164 2836 4842 3000 5980 3350 7380 3625 8483 3885 6580 3625 6600 3885 összesen : 7000 7842 9330 11 005 12 368 10 205 10485 399
