Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 6. Települési vízgazdálkodás
tó erőműépítési program részei, vagyis miiként alakul az erőműfejlesztési koncepció, számottevően befolyásolja a villamosenergia-ipar frissvízigényét. Ennek oka a következő: — a Paksi Atomerőmű 6000 MW-ig történő bővítése — a Duna melletti telepítésből adódóan — frissvízhűtésre épül, ahol a vízigény magas. Ugyancsak magas frissvízhűtéssel vannak előirányozva a Dunamenti Hőerőmű bővítéseként megépülő blokkok, hasonlóan a meglevő erőmű blokkjaihoz; — a Bükki Hőerőmű és a Gagarin Hőerőmű bővítésénél jelentős valószínűsége van a léghűtéses technológia alkalmazásának, ahol az erőmű összes frissvízigénye csak a technológia egyéb vízigényeiből (gőztermelés, salak- és pernyeszállítás, továbbá mosás, öblítés stb.) tevődik össze; — a Bicskei Hőerőmű, az Oroszlányi Erőmű bővítés visszahűtésel (hűtőtorony, hűtőtó) van előirányozva, ahol a hűtés frissvízigénye mindössze 2—3%-a a frissvízhűtésű megoldásoknak. Az 1 kWh villamosenergia-termelésre vonatkoztatott fajlagos nyersvíz szükséglet : — frissvízhűtéses hagyományos erőművi blokkok 160—220 l/'kWh, — frissvízhűtéses nukleáris erőmű 200 1/kWh, — hűtőtornyos vagy hűtőtavas erőmű 4—6 1/kWh, — légkondenzációs erőmű 1—1,5 1/kWh. A fejlesztési program egyik változata a Paksi Atomerőmű 1760 MW-os kiépítése után a Dunamenti Hőerőmű 2X250 MW-os bővítését, majd ezt követően az atomerőmű továbbépítését irányozza elő. E fejlesztés magasabb frissvízigényét közvetlen dunai vízkivétel biztosítja. A másik fejlesztési változat az atomerőmű- bővítés helyett a Bükki Hőerőmű létesítését irányozza elő és ezt követően következik csak az atomerőmű bővítése. A Bükki Hőerőmű építése során — légkondenzációs hűtés feltételezésével — számottevően alacsonyabb vízigények adódnak. A hosszú távú erőműépítési stratégia alapváltozataként e két megoldást szerepelteti, amely a vízigények tekintetében a következő eredményre vezetett (III.—73. táblázat). A villamosenergia-ipar vízigényeinek elemzéséből hosszabb távra, előremutatóan (az ezredforduló utánra) a következő fejlesztési irányelvek állapíthatók meg: — Az atomerőművi telephelyeket lényegében a Duna mellé lehet csak előirányozni. Ezen a területen potenciális telephelyként Szőny, Adony, Paks, Mohács térsége jöhet szóba. E telephelyeken együttesen mintegy 20 000 MW atomerőmű telepítésével A villamosenergia-ipar távlati vízigénye millió m3/év III.-73. táblázat Évek Frissvízigény Teljes vízigény Frissvízhűtés Légkondenzáció Frissvízhűtés Légkondenzáció 1980 2359 4164 1985 3158 4842 1990 4300 5980 1995 5617 4882 7380 6580 2000 7120 5416 8483 6600 számolhatunk hosszú távon, az ezredforduló utáni időszakot is számításiba véve. Ez egyébként a már említett ökológiai határt is jelenti. — Az észak-magyarországi területen levő lignitvagyon 10—15 000 MW szénerőmű telepítésére hosszú távon lehetőséget ad. Ezek vízigényessége légkondenzációs megoldással viszonylag alacsony szinten tartható. Nem ilyen megoldás esetén jelentős vízgazdálkodási vonzata van. Az energiaiparon kívüli iparágak vízellátása Az intenzív ipari termelésfejlesztés intenzív ipari vízgazdálkodási rendszerek kialakítását teszi szükségessé. Az ipari termelés intenzifikálá- sát nem követheti a hozzá kapcsolódó vízgazdálkodás extenzív fejlesztése, mert ezt vízkészleteink nem teszik lehetővé. Gazdasági-társadalmi előrejutásunk fontos feltétele, a vízkészletek és a vízigények közötti egyensúly hosszú távú biztosítása. Ezt az egyensúlyt a hidrológiai folyamatok szabályozásával, a vízkészletek növelésével fenn lehet tartani, ami azonban mind költségesebb megoldásokhoz vezet. Ebből kiindulva és gazdaságfejlesztésünk jelenlegi helyzetét és tendenciáit figyelembe véve, a kitűzött cél érdekében sokkal inkább a vízkészletek takarékos, okszerű használatát kell szorgalmaznunk. Az ipar frissvízigényének prognosztizálásához feltételként fogadjuk el, hogy a többszörös víz- használatok, a víztakarékos ipari teöhnológiák elterjedésének üteme meghaladja az eddigit. A vízigényes iparágakra bizonyos feltételezésekkel rendelkezésre állnak a fejlődés indexei, amelyekhez egy javuló vízgazdálkodási tevékenységet figyelembe véve határozható meg az ipar várható vízigénye. Átlagosan mintegy 1,5%-os évenkénti vízigény-növekedéssel számolva a frissvízigény alakulása megközelítően a III.—74. táblázat szerint várható. Az ezredfordulóig terjedő időszakban — a villamosenergia-ipar kivételével — az egész vízmérleg szempontjából — számottevő ipari friss- vízigény-növekedés — a teljes vízkészlet szempontjából — tehát nem várható. Ezzel szemben számolni kell az egyes iparágak közötti
