Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése
A hajózást akadályozó gázlók és az általuk okozott hajózási szünetek hossza a Duna magyarországi szakaszán (VITUKI-VIZITERV: A víziutak1 műszaki paramétereinek meghatározása l.Duna, 1976.) I.-9. táblázat Fkm Neve «g Hajózási korlátozási idő Egész évben T Hajózó idényben jX Ts 1458,2 Dunaszekcső 1350 67,3 49,8 39,2 1465,6 Báta 1300 58,6 42,8 32,9 1512,3 Kovács puszta 1300 57,7 45,6 35,3 1531,2 Paks 1500 87,4 70,7 56,5 1536,6 Felhágó puszta 1500 87,4 70,7 56,5 1539,4 Ordas 1500 87,4 70,7 56,5 1584,0-1585,0 Szalk 1200 87,4 70,7 56,5 1590,0-1590,5 Kulcs 1100 34,4 27,1 22,1 1603,0-1603,5 Lórév 1100 34,4 27,1 22,1 1638,0 Budafok 1300 64,2 47,8 41,1 1672,0-1674,0 Göd 1100 32,2 26,8 20,6 1679,0-1681,0 Vác 1300 59,2 51,4 42,7 1721,0 Istenhegy 1500 90,1 78,9 65,8 1795,0 Vének 1600 101,3 91,9 77,6 1803,0 Nagyhajós 1600 101,3 91,9 77,6 1805,0 Medve 1600 101,3 91,9 77,6 1809,0 Palkovicovo 1500 86,4 78,7 66,3 1812,0 Domi sziget 1640 134,9 126,5 117,1 1814,0 Bagomér 1600 139,6 121,4 112,3 1818,0 Bős 1700 143,2 130,9 124,5 1821,0 Baka 2250 218,4 205,7 192,3 1823,0 Lipót 2250 218,4 205,7 192,3 1827,0 Dunaremete 1800 157,0 147,3 137,0 1842,0 Körtvélyes 1500 115,5 108,2 99,9 1848,0 Rajka 2100 198,2 186,1 173,8 szelvényszerű ábrázolásokkal jellemezzük. Az egyes ábrákból a fontosabb vízminőségi összetevők észlelési eredményeinek tartománya mellett a számtani átlagértékek is leolvashatók. Az ábrák szemléltetik a mintavételi szelvények helyét, a mellékvízfolyások torkolatának és a nagyobb szennyvízkibocsátók szennyvízbevezetésének helyét. Vízfolyásaink műszaki hidrológiai jellemzésében a hazai gyakorlatban jól bevált vízrajzi rendet követjük; azaz az ország fővízfolyása mentén haladva sorra vesszük a csatlakozó mellékfolyókat, azok mellékvizeit, a Duna rajkai szelvényétől a Tisza szegedi szelvényéig. Ez a vízrajzi rend egyben el is határolja azokat a tájegységeket, amelyek az országon belül sajátos vízrajzi jellegűek. A tájegységenkénti tárgyalás azonban nem erőltethető: két nagy fo- lyónk egyrészt önálló vízgazdálkodási hidrológiai egységet jelent, másrészt mindkettő átszeli az országot és szinte valamennyi elhatárolható vízrendszerünket, vagy tájegységünket magába fogadja, illetve átmetszi. Valamennyi jelentősebb mellékvizünk külföldön ered; vízjárásuk határainkon kívül alakul ki. Hazai vízrendszereink közül csak a Zagyva és a Sió (Balatonéval együtt számított) vízgyűjtő területe haladja meg az 5000 km 2-t. Ezek tárgyalása azonban a vízrajzi rendet követve is elkülönül. Hasonlóképpen egységes tárgyalást biztosít a vízrajzi rend az Alpok alján eredő vizek, a Dél-Dunán- túl vízfolyásainak, vagy Észak-Magyarország vízrajzának a bemutatásához. A Duna magyarországi szakasza és fontosabb mellékvizei A Duna, Közép-Európa legnagyobb folyója, Magyarország valamennyi vízfolyásának a befogadója. Mohácsi 'határszelvényében a vízgyűjtő terület nagysága 209 400 km2, amiből 39 000 km2 magyar terület. Az ország további része a Dráva és a Tisza révén kapcsolódik a folyamhoz, A nagyobb mellékfolyók a Felső-Duna két mellékágán keresztül csatlakoznak; a Mosoni- Duna a Lajta és a Rába-rendszer vizeit szállítja, míg a csallóközi Duna-ág a Vág és a Nyitra vizeit vezeti a Csehszlovákiával közös határszakaszba. A Garam és az Ipoly vízhozama csak rendkívüli vízjérási helyzetekben változtatja meg befogadó vízhozamát. Ilyen rendkívüli helyzet adódott az 1965. évi maximális dunai árvíz idején. A Kisalföld és Alpokalja tájegységünk fő folyójárói, a Rábáról, valamint a határfolyó Ipolyról külön leírást adunk. A Gönyü—Siótorök közötti Duna-szakaszhoz csatlakozó hazai, jobb parti patakok helyi jelentőségűek. Ezek vízrajzi rendben: a Concó, a Cuhai Bakonyér, az Unyi patak, az Általér, a Kenyérmezei patak, a Benta patak és a Váli- víz. A Sió legnagyobb hazai vízgyűjtőjű mellékvízfolyásunk, a Balaton által szabályozott felső vízgyűjtő mellett a Kapos és a Séd—Sárvíz vizeit is összegyűjti, de még rendkívüli árvizei sem okoznak kimutatható hatást a dunai vízhozamokra. A Sió-csatorna vízrendszerét külön is tárgyaljuk. A bal parton Baja városánál csatlakozik a Dunához a 3040 km2 vízgyűjtőjű Duna völgyi-főcsatorna, amelynek taiajvízeredetű vízhozamai azonban a Duna szempontjából jelentéktelenek. Nagyobb belvizek idején a szakaszonként túlterhelt főcsatornát két árapasztó is tehermentesíti a Kalocsa alatti szakaszon. Az országhatáron túl ömlik a Dunába a csaknem 1000 km2 vízgyűjtő területű Karasica patak (erről még külön jellemzést adunk). A Duna Rajka és Szob közötti szakasza határfolyó. A Pozsony felett még felső szakasz jellegű folyó a Kisalföld síkságán alsószakasz jellegűvé válik; hordalékát lerakja és e hordalékkúpon a víz, — természetes állapotában — számos ágra szakadva haladt át. A rendezések után a mellékágakat lezárták, csak a hordalékkúpot jobbról-balról körülölelő két nagy mellékág szállít vizet: a csehszlovák oldalon a Csal- ló ág, nálunk a Mosoni-Duna, Ez utóbbiba a rajkai zsilipen keresztül engedik be az élővizet és 40
