Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 6. Települési vízgazdálkodás

tartoznak. Keresni kell azt az optimális vízellátási rendszert, amely az adott helyhez kötött fogyasztó és a vízbázisok közötti kapcsolatot megvalósítja.

A vízellátás alapelve, hogy az igényeket elsősorban a gazdaságosan hasznosítható helyi vízkészletekből kell kielégíteni. Ennek megfelelően a helyi vízellátási rendszerek távlatban is fontos elemei lesznek a vízellátásnak. Ahol a helyi vízkészletek a növekvő szükségleteket már nem fedezik, több települést ellátó kistérségi vízellátási rendszerek kiépítésére lesz szükség. A kistérségi rendszerek vízhiányait regionális rendszerekről, ezek többletszükségletét pedig régióközi rendszerről kell kielégítem. A helyi vízkészletek fokozatos kimerülésének és elszeny- nyeződésének is általában a költségesebb regionális jellegű fejlesztések részarányának növekedése a következménye. A regionális vízellátó rendszerek vízbázisai adottak, a szolgáltatás-fejlesztés főirányai a település-struktúra mindenkori igényeihez alkalmazkodva változhatnak. (A regionális vízellátó rendszereket és azok fejlesztését a 10. melléklet tartalmazza.)

A korábbi vizsgálatok és az erre vonatkozó tanulmánytervek, koncepciók a regionális, valamint a helyi és kistérségi rendszerekkel kiszolgált vízmennyiség reális arányát a következő módon prognosztizálják (%):

1980 1990 2000

Regionális 20 30 50—60

Helyi és

kistérségi 80

________70_____40—50

A v

ízbázisok optimális igénybevételének megállapítása során figyelembe kell venni:

— a vízbázisok területi elhelyezkedését;

— a területfejlesztés, településfejlesztés (fejlődés) fő irányait;

— a településrendszerek helyzetét és alakulásának tendenciáit;

— a gazdaságosság és a megvalósíthatóság feltételeit;

— a vízigények, vízhozamok és a szállítási lehetőségek összehangolását;

— a vízbázis mennyiségének és minőségének védelmét;

— a legkedvezőbben illeszkedjék a település- rendszer infrastrukturális kiépítési szerkezetébe;

— a helyi és a központi fejlesztés adottságát és lehetőségeit.

Az ivóvízigények kielégítésére távlatban is elsősorban a kisebb mértékű tisztítást igénylő felszín alatti vízkészleteket vesszük figyelembe. Felszíni vízkészlettel csak ott számolunk, ahol a felszín alatti vízbeszerzésre nincs mód, vagy a nagy távolságról való szállítás gazdaságtalan.

Az I.—3. fejezetben foglaltak szerint Magyar- ország becsült 14,5 millió m3/d felszín alatti vízkészletéből a (95%) távlati fejlesztéshez szükséges 6,3 millió m3/d ivóvízminősítésű igény kielégíthető lenne, gyakorlatilag azonban a nagy- fogyasztású térségekben a vízműkiépítés korlátái miatt ennek a vízkészletnek csak egy részével számolhatunk.

A hasznosítható felszíni vízkészletből a távlati ivóvízigények 15—20%-ét célszerű biztosítani.

A vízkészletek térbeli elhelyezkedéséből és a vízfogyasztás súlypontjainák ismeretéből megállapítható, hogy a víznyerési lehetőségek a szükségletek növekedésével a felhasználás helyétől egyre távolabb kerülnek.

Regionális vízművek létesítése, illetve a meglevők bővítése a következő térségekben várható :

— Budapest térségében, ahol a főváros és az agglomeráció településeinek vízellátása egységes rendszert fog képezni;

— a Duna-kanyarban, ahol a dunaparti sáv- jához kötődő víznyerés és az üdülőövezet vízigénye már eddig is szükségessé tette a regionális vízmű építését (a biztonságos ellátás érdekében a fővárosi ellátórendszerrel való kapcsolat megteremtése is indokolt) ;

— Eszak-Magyarország térségében, ahol a borsodi iparvidék ellátására már kiépült regionális vízellátó rendszer fejlesztése és területi kiterjesztése, majd a hevesi és nógrádi kisebb rendszerekkel való összekötés szükséges;

— az Észak-Alföldön, ahol a városok és vonzáskörzeteinek ellátására csak távolabbról lehet a szükséges vízmennyiséget biztosítani (Debrecen, Nyíregyháza, Záhony, Szolnok);

— a Dél-Alföld térségében, ahol a vízigény növekedésével szoros összefüggésben áll a vízbeszerzés távolságának növekedése (Szeged, Kecskemét, Hódmezővásárhely), vagy a víz minősége és mennyisége együttesen indokolják a regionális vízellátás szükségességét (mint Békécsaba, Gyula térségében) ;

— Észak- és Közép-Dunántúl térségében, a bányászat során okozott vízelvonások Komárom, Fejér és Veszprém megye területén már eddig is szükségessé tették a regionális vízellátás megteremtését: a bányászattal párhuzamosan felszínre hozott ivóvíz minősítésű víz révén a vízművek területi kiterjesztésére és a rendszerek összekötése révén az ellátás biztonságának növelésére is lehetőség nyílik;

— a Balaton térségében az üdülőövezet ellátása szükségessé teszi a meglevő regionális vízmű fejlesztését;

— Sopron, Szombathely, Kőszeg, Sárvár, és térségeik vízellátásához szükséges a Duna, Rába kavicsterasz és a bakonyi karszjt vízkészletének igénybevétele és távvezetéken történő elosztása;

— Dél-Dunántúl térségében a mecseki iparvidék, Zalaegerszeg, Kaposvár igényli a Duna, Dráva, Mura kavicsteraszainak vízkészletét, illetve az észak-dunántúli rend390