Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 4. Árvízvédelem, folyószabályozás és víziutak, tószabályozás
A tápanyagterhelést az üdülőövezet vízrendezésével és az egész vízgyűjtő meliorációjával csökkenteni kell. A meliorációs terveket el kell készíteni, és a munkák végrehajtásához — a Balaton vízminőség-védelme érdékében — fontossági sorrendben prioritást kell biztosítani. A meliorációs fejlesztéshez kapcsolódó vízrendezés a helyi körülményeknek megfelelő részvízgyűjtők szerinti bontásban alakítandó ki. A vízrendezés főművi fejlesztésének alapelve legyen, hogy a vízgyűjtőről lefolyó víz előbb tározókba kerüljön és csak a megfelelő tisztulás után vezessék be a Balatonba. A települések belterületéről elfolyó záporvizek olajjal, nitrogén- és foszfortápanyagokkai, esetenként mérgező kémiai anyagokkal szennyezik a parti öv vizét. Ezért a záporvizek ülepíté- séről, tározásáról gondoskodni kell, és csak a vízvédelmi rendszerekben kellően előkezelt és és megtisztult záporvíz vezethető a Balatonba. Az üdülőövezetben levő települések vízrendezési feltételeit a természeti tényezőkön kívül nagymértékben befolyásolja a Balaton vízszint- tartási rendje is. Ezért az üdülőövezet településeinek vízrendezését össze kell hangolni a Balaton vízszinittartásának rendjével és szükség szerint a talajvízszint-szabályozást is el kell végezni. Az üdülőövezet belterületi vízrendezés tervezési munkáit a lehető legrövidebb időn belül el kell végezni és fontossági sorrendben 1985-től meg kell kezdeni a végrehajtását. Alternatív megoldásként meg kell vizsgálni a déli terület csapadék- és belterületi vizeinek vízgyűjtőről való kivezetési lehetőségét. Az „A” vízminőségi fokozathoz rendelten a következő vízrendezési feladatokat kell megoldani: A Balatonba torkolló vízfolyások vízvédelmi rendszereit — az erre vonatkozó vízminőségszabályozási program szerint — 1987-ig úgy keli kialakítani (a Keszthelyi-öbölben 1984-ben elkezdeni), hogy ezek elősegítsék a tóba ömlő vizek minőségének javítását. Keszthelyen a Büdös-árok rendezését 1987-ig el kell végezni. A városon áthaladó vízfolyások rendezésével és folyamatos karbantartásukkal a szennyező anyagok visszatartását fokozni kell. Az ordacsehi és boglárlellei szivattyútelepek rekonstrukcióját és gyűjtőrendszerük kialakítását 1985 végéig be kell fejezni. Ugyancsak 1985-ig ki kell dolgozni a part menti települések belterületi vízrendezésének, illetve az ilyen célú létesítmények kiépítésének és fenntartásának feltétel- és eszközrendszerét. A „B” vízminőségi fokozat elérése érdekében: Térségi meliorációs programot kell megvalósítani a Balaton teljes vízgyűjtőjére, melyben a mezőgazdaság termelésfejlesztési céljain kívül érvényesíteni kell a Balaton védelmi szempontjait. A meliorációs programban a Balaton vízgyűjtőjének elsőbbségét kell biztosítani ; Folyamatosan gondoskodni kell a vízgyűjtőn a vízrajzi (mennyiségi, vízminőségi és a vízhasználatok) észlelésről, az adatok feldolgozásáról, értékeléséről. Biztosítani kell az észlelések zavartalanságát és korszerűsítését. A felsorolt intézkedések teljeskörű és időben történő megvalósítása esetén, az egyes fokozatokban jelzett vízminőségi állapot: A fokozat 1990-ig В fokozat 1995—2000 között C fokozat . 2005—2010 között érhető el. A Velencei-tó fejlesztése A korábbi fejezetekben (a szabályozás fejlődéstörténete, az 1980. évi állapot), valamint a III.—45. táblázaton és a 111.—51. ábrán lényegében már a fejlesztési szükségleteket, célokat is meghatároztuk, összefoglalva a teendőket, — az 1980. évvégi állapotból kiindulva — a következők állapíthatók meg: A vízszintszabályozás létesítményei elkészültek. Fenntartásuk, üzemeltetésük, esetleg a vízszintszabályozás előírásainak némi módosítása szükséges. Fejlesztési igény a tárgyalt távlatban (2010-ig) nincs. A mederszabályozás területén hátra van mintegy 150 ha rontott nádas eltávolítása. Ennek elvégzésénél fokozott figyelmet kell fordítani az újabban fellépő jelenségre, a náderózióra. Ez abban áll, hogy az eddigi munkák nyomán kialakult nagyobb szabadvízfelületek megnövekedett hüllámmozgása a megmaradó nádszigetek északi, északnyugati szegélyét megbontja, kidönti, elpusztítja, különösen ha közvetlenül mellettük megkotort fenék van, ahová a nádasszélek — gyökerek — alól a víz a talajt kiöblögeti. Ennek kiküszöbölésére a nádasok szabad víz felé eső északi — északnyugati szegélyét mintegy „áramvonalas” alakzatává — nem pedig a hullámzásnak kitett merev vonalúvá kell formálni. A mintegy 4,2 millió m3-t kitevő mederkotrási feladat helye, a kotrás technológiája, a kotrott anyag elhelyezése (partfeltöltésök és a tóban kialakított két mesterséges sziget) adott, különös gondot ezek nem jelentenek. Nagy figyelmet kell azonban fordítani arra az újabban felvetődött igényre, mely szerint a természetvédelmi területen belül is szükségesnek látszik vízminőség-javító kotrások végzése kísérleti jelleggel. Ezt csak az OKTH kifejezett kívánságára és szakmai kívánalmai szerint szabad és kell elvégezni. Végzését — rossz vízminősége mellett — az is indokolja, hogy a természetvédelmi terület lassan feltöltődik, már nem is mocsár, hanem helyenként fűzbokorral benőtt vaddisznó menedékhely — tehát szárazulat — a „tó”-nak ez a része. A partszabályozás hátralevő feladatai nem nagyok. Kifejtett hosszban kb. 6 km partfalat kell a fejlesztési program előirányzatainak teljesítéséhez elkészíteni. Az előirányzatot ugyan emelik a két mesterséges sziget feltöltésének (ezek tulajdonképpen zagyürítő helyek) befejezése 23* 355
