Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 4. Árvízvédelem, folyószabályozás és víziutak, tószabályozás
Az eutrofizáció fokozódásának megállítása és a folyamat megszüntetése során számolni kell azzal, hogy a beavatkozások eredménye általában csak évekkel később érvényesül. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a parti öv vizének szennyezettségét előidéző tényezőkre (a strandok és a part tisztaságára, higiéniai viszonyainak javítására, a belterületi vízrendezésre). A Balaton partközeli vizeit szennyező, csapadékelvezető csatornák, árkok és időszakos kisvízfolyások torkolati szakaszának szabályozásán, rendszeres és folyamatos karbantartásán túl a torkolati szakaszokat ki kell képezni vízvédelmi rendszerként úgy, hogy szennyezés ne juthasson, a Balatoniba. Egyidejűleg a már felhalmozódott iszapot el kell távolítani. A vízfolyások belterületi rendezésével, a belterületi csapadékgyűjtő rendszer szükség szerinti kiépítésével, illetve renkonstrukciójával, vízminőség-javító tározók együttes létesítésével a csapadéklefolyásból származó szennyező hatást meg kell szüntetni a parti településeken, a veszélyeztetés nagyságának sorrendjében. A fürdőzésre igénybe vett és a közterületi partszakaszokon megfelelő számú nyilvános W. C.-t kell üzemeltetni, szemétgyűjtőt kell elhelyezni. A partszakaszok rendszeres takarításáról gondoskodni kell. A csatornahálózattal összegyűjtött szennyvizeket biológiailag meg kell tisztítani, és ahol ez lehetséges, más vízgyűjtőre kell elvezetni. Ahol a tisztított szennyvíz befogadója a Balaton, a tavat más vízvédelmi intézkedés nem védi, s a vízgyűjtőről való szennyvízkivezetés nincs folyamatban, harmadik tisztítási fokozatot, illetve kémiai foszforeltávolítást kell alkalmazni. A házi tárolókból összegyűjtött szennyvizek tisztítótelepeken való kezelésének feltételét meg kell teremteni. A szennyvíziszapot úgy kell elhelyezni, hogy az közvetve se szennyezhesse a Balatont. A vízgyűjtőről lemosódó műtrágyamennyiség csökkentése érdekében a műtrágyázási technológiát korszerűsíteni kell. Agro- és kultúrtechnikai eljárásokkal javítani kell a talajok vízháztartását, az oldott tápanyagok bejutásának megakadályozását a tóba. A mezőgazdasági kemikáliák környezetkímélő tárolásának és szállításának biztonsága érdekében agrokémiai központok létesítése szükséges. A nagyüzemi állattartás által okozott szennyezést — a MÉM programjának megfelelően — a tartási technológia változtatásával vagy az ártalmatlanító berendezések építésével meg kell szüntetni. A halastavak fenékvizeinek szennyező hatását — különösen az intenzív haltenyésztés esetén — a termelési technológia szigorításával, illetve a tavak korszerűsítésével csökkenteni kell. A talajlepusztulásból származó szennyező hatást a vízminőség védelmét is szolgáló melioráció — ideértve a vízmosások megkötését, a hordalékfogást és a sankolást — segítségével korlátozni és agrotechnikai módszerekkel csökkenteni kell. Hulladékszegény és víztakarékos termelési technológiák alkalmazásával (az üzemi vízgazdálkodás korszerűsítésével) a szennyvizek tisztításával az ipari szennyezéseket meg kell szüntetni. Ahol lehetőség van rá, az ipari szennyvizeket a települési szennyvizekhez hasonlóan ki kell vezetni a vízgyűjtőről. Az üdülőövezet szennyvízelvezetése és -tisztítása a program szerint elsősorban regionális rendszerek megvalósításával történik. A szennyvízelvezetésre alkalmas főgyűjtő csatorna hosz- sza 1985-ben 290 km, a tisztítókapacitás 72 ezer m3/d lesz. A regionális szennyvízelvezetési és -tisztítási rendszerben 1995-ig összesen 400 km szennyvízelvezető alaphálózatra és 135 ezer m3/d szennyvíztisztító kapacitásra, valamint 105 ezer m3/d tisztított szennyvíznek más vízgyűjtőkre való vezetésére alkalmas vezeték kiépítésére van szükség. 1986 és 1995 között, vagyis 10 év alatt, további 110 km szennyvízfőgyűjtő csatorna és 83 ezer m3/d tisztítókapacitás létesítése szükséges. 1985 után más vízgyűjtőre a főgyűjtőrendszer létesítésén felül 30 km vezeték kiépítésével 65 ezer m3/d szennyvizet kell átvezetni. A szennyvizek harmadik tisztítási fokozatát (foszforeltávolítást) kell megvalósítani a szennyvíztisztító telepeiken. 1985-ig 40 ezer m3/d tisztított szennyvíz kivezetését, valamint 28 ezer m3/d szennyvíz fosz- fortalanítását kell elérni. A fejlesztés során a III.—47. táblázat szerinti regionális szennyvíztisztító telepek épülnék, illetve bővülnek. Az „A” vízminőségi fokozat eléréséhez szükséges fejlesztések és intézkedések a következők: I. régió — A már üzemelő 20 000 m3/d kapacitású siófoki központi szennyvíztisztító telepre át kell vezetni a balatonföldvári összes szennyvizet, és a társulati úton megvalósuló balatonszárszói csatornázás szennyvizeit is. III.-47. táblázat Regionális szennyvíztisztító telepek fejlesztése Régió Kapacitás m3/d Tervezett Jelenleg I. Siófok 45 20 II. Boglárlelle 20 2 III. Balatonkeresztúr 12 — IV. Keszthely 25 10,5 V. Badacsony 10 0,6 VI. Balatonfűzfő 17 7,5 VII. Balatonakarattya 6 3,6 Összesen 135 44,2 352
