Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése

A hossz-szelvénybe rajzolt lépcsős vetítővo­nal alapján, illetve az f) ábrarészen a p = 0,87 értéknél leolvasott vízhozam szerint a megfele­lő balassagyarmati érték: 1,8 m3/s. Ehhez a vízhozamhoz tartozó többi paramé­ter jellemzi a 80 + 000 fkm szelvénybeli 2,0 m:!/s vízigényt is. Az f) ábrarész A — Qtényi : Qigény mennyiségi biztonságot jellemző görbéjéről 0,92 mennyiségi biztonság olvasható le. Tehát az igényelt 2,0 m3/s vízigény esetén a kiszolgáltatható víz- mennyiség sokévi átlaga Q tényi. — 0,92X2,0 = --- 1,84 m3/s. A szélsőséges vízjárású folyón azonban a ba­lassagyarmati szelvényben az 1,8 m3/s vízigény 100 napos tűrési idő esetén is csak 76%-os biz­tonsággal elégíthető ki. Ugyanez a tűrési idő és biztonság jellemzi a 80 -f- 000 fkm szelvény 2,0 m3 s igényt is. 4. példa Határozzuk meg a torkolati szelvényben a július utolsó dekádjában 80%-os biztonsággal rendelkezésre álló középvízhozam értékét. A j) ábrarész szerint ez az érték Balassagyar­matnál 0,75 m3/s. Ennek a vízhozamnak a kiala­kulása idején — annak ellenére, hogy a dekád középvízhozama igen kicsiny érték, és így a kis- vizek tartományába tartozik — felszíni lefolyás aligha jelentkezhet. Ezért a torkolati szelvényre vonatkozó értékét a c) ábrarész hossz-szelvényé­ről kell leolvasni, mely 1,4 m3/s. A vízhozamviszonyok összetett jellemzésére készített, az előzőekben bemutatott vízhozam- nomogramot valamennyi kiválasztott — 36 — vízfolyásra mellékeljük. A vízfolyások vízjárá­sának a vízhozamviszonyokkal történő ilyen jel­lemzése azonban nem elegendő valamennyi víz­gazdálkodási feladat megoldásához. Más-más hidrológiai paraméterek ismerete szükséges — az árvízviszonyok, — a vízkészlet-gazdálkodási adottságok, — a vízerőkészlet felhasználható része, — a víziszállítás feltételei, — a jégviszonyok, — a tározási lehetőségek elbírálásához. A töltésezett folyók árvízi biztonságát a töl­tések hossz-szelvénye mellett megadott külön­böző valószínűségi eloszlásfüggvények együtte­sen jellemzik. Az eloszlásfüggvényekről leolva­sott mutatók a hossz-szelvény egészére kiter­jeszthetők. Ezt szolgálják a hossz-szelvényen vékony vonallal bejelölt összetartozó vízállások szintjei. A például szolgáló Dunára vonatkozó 12. mel­léklet a) része a töltésvonal hossz-szelvénye, amelyen a folytonos vonalak a jobb oldali, a szaggatott vonalak a bal oldali töltéslábat, illet­ve töltéskoronát jelölik. Az összetartozó vízál­lásokat a vékony, folytonos vonalak mutatják. A vízmércéket a szokásos módon ábrázoltuk. Az alapul szolgáló mohácsi vízmércéhez csat­lakozik közvetlenül a 12. melléklet b) jelű ré­szén az évi nagyvízállások eloszlásfüggvénye, a konfidencia sávokkal; illetve a c) jelű részen a töltésterhelés különböző szintekhez tartozó ér­tékeinek a meghaladást valószínűségét szolgál­tató görbesereg. A töltésterhelés fogalmát külön magyarázó ábra világítja meg. A különböző meghaladása valószínűségű árvíztömegeket a d) jelű rész mutatja be. A nomogram használatáról az ábrán részletezett példa tájékoztat. Ugyan­ezek az árvízi jellemzők természetesen megad­hatók táblázatos formában is. A Duna alsó sza­kaszára meghatározott jellemzőket az 1.—4., I.—5., I.—6. táblázat mutatja be. A kisvízfolyások árvízszintjei elsősorban a meder pillanatnyi állapota szerint alakulnak. A hidrológiai jellemzés a vízállásviszonyokra nem terjedhet ki, hiszen azok nemcsak pontról pontra, hanem időben is állandóan, követhetet­len módon változnak. A kisvízfolyások árvizei­nek részletesebb jellemzésén — a vízhozamno- mogram árvízi hidrológiai hossz-szelvénye mel­lett— a Hangony patakra vonatkozó 49. mel­léklet nomogramja mutat példát. Itt az a) jelű ábnarészen a különböző árhullámtömegek elő­fordulási valószínűségei, a b) ábrarészen a kü­lönböző időtartamú árvizek évi számának a várható értéke (átlaga), a c) ábrarészen az ár­hullámok évi maximális időtartamának megh'a- ladási valószínűsége van feltüntetve. A hasznosítható vízkészletek jellemzésére használt mutatók egy része a vízhozamnomog- ramból leolvasható. A vízkészletek optimális fel- használása, illetve a jelentkező vízigények kielé­gíthetőségének jobb megítélésére külön vízkész- letnomogram szolgál. Például a Dunára vonatkozó 13. mellékleten az a) jelű rész a vízfolyás vízrajzi vázlata, a b) rész az összetartozó kisvízi hozamok hossz-szelvé­nye. Ehhez csatlakozik a c) az évi maximális víz­hiányokat mutató valószínűségi alakzat és a d) az évi összegezett vízhiányok valószínűségeit mutató görbesereg. Az e) és az f) görbesereg a vízhiányos időszakok hosszának évi maximumai­ra és évi összegeire adja meg a meghaladási va­lószínűségeket. Ezek az ábrák nem csatlakoznak a hossz-szelvényhez, mert a vízhiányos időtar­tamok folyóhossz-szerinti alakulásának becslé­sére még nem alakult ki elfogadható eljárás. A vízfolyások elméleti vízerőkészletének vizs­gálatára a Bódvára vonatkozó I.—29. ábra mu­tat példát. Az a) jelű rész a vízrajzi vázlat, a b) ábrarész a vízfolyás völgyének a hossz-szelvé­nye, amelyről bármely szelvény elméletileg hasznosítható magasságkülönbsége (potenciál- különbsége) leolvasható, a c) ábrarész a vízfo­lyás tetszőleges pontjára megadja a 90, 50 és 25%-os évi középvízhozamokhoz tartozó elmé­leti vízerőkészletet. Az elméleti vízerőkészletnek csak kis hánya­da hasznosítható egyetlen szelvényben megépí­tett vízlépcsővel. Nagyobb folyókon a vízlépcsők kiépítési szintjét, a duzzasztási szintet egyér­34

Next

/
Thumbnails
Contents