Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 4. Árvízvédelem, folyószabályozás és víziutak, tószabályozás
A folyószabályozás fejlesztésének ütemezése III.—36. táblázat Állapot Fejlesztés 1980 végén 1981-85 1986-90 1991-95 1996-2000 km Uj szabályozás47 55 65 70 Szabályozott 751 780 815 855 900 Részben szabályozott 562 580 600 625 650 Szabályozásra szorul 550 503 448 383 313 Szabályozást nem igényel 938 938 938 938 938 Összesen : 2801 2801 2801 2801 2801 jégtorlódásra hajlamos mederszakaszok rendezésére keE összpontosítani. A tételesen felsorolt feladatok: — Duna: — az egységes főmeder kialakításának folytatása a Rajka—Gönyű szakaszon, valamint gázlórendezés Dömösnél és Vácnál a Gaibci'kovo (Bős)—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításával összehangoiltan ; — a szabályozás folytatása és befejezése a hartai kanyarnál, a Sió torkolat környékén és a Sárospart—Dunaszekcső szakaszon. — Tisza: — a kanyarulati viszonyok rendezése a Kisköre—Dombrád és a Csongrád alatti szakaszon; — gázló rendezés Csongrád felett; — a Balsa környéki jégtoriódásos szakasz mederrendezése ; — Szolnok belsőségi szakaszának rendezése; — a Maros torkolat környékének rendezése. — Dráva: — a szabályozási munkák folytatása a 95—150 ffcm között. — Mellékfolyók: a keretek korlátozottsága miatt csak a legszükségesebb munkákra kerülhet sor (töltések védelme, partrongálódások helyreállítása, gázlókotrás stb.). Folyamatban levő jelentések: A rövidebb távú (1981—85) fejlesztés jelentősebb feladatai: — Duna: — a felső szakasz középvízi szabályozása; — a déli szakaszon a Sáros-parti kanyar szabályozása. — Tisza: — a taktabáji kanyar átmetszése; — szabályozás Tokaj—Komoró között; — a szegedi kikötő építése. Miként már utaltunk rá, a vízi utak fejlesztéséhez szorosan kapcsolódik a többfeladatú vízlépcsők létesítésének kérdésköre, amit részleteiben a III.—3. fejezet tárgyal. Mivel a vízlépcsők mind a folyószabályozási feladatok, mind a vízi úti használhatóság szempontjából jelentős módosulást okoznak, említésük ebben a fejezetben sem mellőzhető. Mindenek előtt rögzíteni kell, hogy a folyók csatornázásával a folyószabályozási feladatok nem szűnnek meg, csak mennyiségük és milyenségük változik meg. Az új üzemvízszint a bogén belül végig, vagy csaknem végig magasabb, mint a mederszabályozáshoz választott középvízszint ; szükségessé válik tehát a partvédőművek emelése. Ugyanakkor a duzzasztó alatt, ha a következő alsó vízlépcső még nem épült meg (pl. Kisköre), mederbiztosítási feladat is felmerül a kimosás megelőzésére, és bizonyos mértékű hajóútkitűzésre is szükség van. A vízlépcsők a vízi úti viszonyokat, hajózási lehetőséget természetszerűleg javítják; a kisvízi szabályozást feleslegessé teszik, a kitűzési feladatot csökkentik. Folyónként vizsgálva, a csatornázás helyzete és kilátásai a következők : A Dunán a Vaskapu Vízlépcső elkészülte óta a legnehezebben hajózható folyószakasz egyértelműen a Rajka—Gönyű közötti, kereken 60 km-es folyószakasz, ahol a Duna Bizottság által javasolt hajóút csak a Gabcikovo—Nagymaros Vízlépcsőrendszer (1843 fkm, ill. 1698 fkm) elkészültével lesz biztosítható. A Duna alsóbb szakaszain a további lépcsőzést a hajózási érdekek önmagukban nem indokolják; a IV. kategóriának megfelelő hajóút folyószabályozási eszközökkel biztosítható. Vizsgálatok a következő vízlépcsőkre készültek: Adony (1592 fkm), Fájsz (1510 fkm) és Mohács (1943 fkm). A Tiszán a torkolattól Tokajig terjedő, kereken 540 km-es folyószakaszon csak a Kisköre— Szolnok közötti 70 km nem felel meg a III. ka333