Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 4. Árvízvédelem, folyószabályozás és víziutak, tószabályozás
lékcsatornái, Nyugati-főcsatorna, Győri Iparcsa torna, Duna—Tisza-csatorna, Nádor-csatorna, Rábca, Dunavölgyi-főcsator- na, Hortobágy-főcsatorna. 4.22. A folyók szabályozásának és a vízi utak kialakításának fejlődése és helyzete (1980) A hazai folyószabályozási tevékenység a Duna alapvetően nagyvizinek nevezhető szabályozásával kezdődött. 1830—70 között először a Paks— Dráva-torok szakasz egyes kanyarjait vágták át, majd a munkát a Budapest—Paks közötti szakaszon folytatták a jégtorlódási veszély csökkentésére. 1871—75. között került sor a fővárosi szakasz rendezésére az 1660—1633 fikm szelvények között. Ezt a Felső-Duna Gönyű (1790 fkm) feletti, máig is legtöbb gondot okozó szakaszának rendezése követte 1886—96 között, középvízi szabályozási jelleggel, ami rövidesen, — századunk elején — a hajózási viszonyok javítására kisvízszabályozással egészült ki. A munka az első világháború alatt és után több, mint két évtizedig szünetelt. A hajózóút fenntartására máig is folyamatos szabályozásra, főleg kotrásra van szükség, és végleges megoldást csak a folyó csatornázása jelenthet. A Rajka—Gönyű szakasz szabályozási ráfordításai egyébként a dunai átlag, 7—8-szorosát tették ki: (A fajlagos ráfordítás például 1867—1915 között 130%-a volt a Vaskapu ugyanezen időszakban végrehajtott szabályozása költségének.) A szabályozás (átvágások) eredményeként a folyó hossza 77 km-rel rövidült, s átlagos esése Dunaföldvár alatt 5 cinről 8 cm-re nőtt. A Tisza szabályozása Vásárhelyi Pál egységes koncepciójába illeszkedően, az ármentesítéssel összekapcsolva kezdődött meg 1845-ben, először mederrövidítő és esésnövelő átvágásokkal, töltések építésével, vagyis a nagyvízi szabályozás eszközeivel. Hazánk mai területén 104 átvágás készült, 117 km összh osszál. A nagy vízi szabályozást sajnos nem követte megfelelő középvízi szabályozás-, ami a kanyarok túlfejlődésére vezetett, és ma is szükségessé teszi a töltések védelmét. A gyenge hajóforgalom érdekében kisvízi szabályozást csak szórványosan végeznék. E tekintetben a folyó csatornázása sokat javított a helyzeten, ami — a két magyar és az egy jugoszláv vízlépcső — láncból még hiányzó Csongrádi vízlépcső megépítésével tovább javul majd. (A mellékfolyók szabályozásának ismertetését a terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé). Az alapvető szabályozási munkák fő eredményeit a III.—27. táblázat tartalmazza. A folyók szabályozottságára vonatkozó 111.— 28. és III.—29. táblázatok (Duna-völgy, Tisza- völgy) adatai szerint a 2801 km-t kitevő összes folyóhosszból 1980 végén — 1313 km volt teljesen vagy részben szabályozott, — 938 km nem igényelt sürgős szabályozást és — 550 km szabályozatlan volt. A legutóbbiból mintegy 35% esik a Duna- völgyre, 65% a Tisza-völgyre. A fejlődés dinamikáját jól érzékelteti a III.—30. táblázat. III.—27. táblázat Az alapvető' folyószabályozási munkák eredményei a szabályozások kezdeteitől Folyó Folyóhossz a szabályozások Átvágások hossza km Átvágott kanyarok Átlagos esés a szabályozás eló'tt után száma hossza eló'tt után • km db km cm/km Duna1 494 417 232 52 82 Tisza3 1419 966 114 589 Tisza4 1211 758 136 115 589 3,7 6 Dráva 4094 23 24 684 7,5‘ 121 Maros 864 50 13 14 24 Hármas-Körös3 234 91 34 39 177 2 5,7 Kettős-Körös3 84 37 25 15 70 4 8 Fehér-Körös4 126 67 25 81 84 Fekete-Körös4 166 90 26 61 102 Sebes-Körös4 162 86 53 24 129 Berettyó4 269 91 51 46 229 Körösök és Berettyó 1041 462 212 265 791 Szamos 1874 1084 364 Bodrog 84 50 8 3,5 6 Rába5 132 64 80 51 32 47 Megjegyzés: 1. A magyarországi szakaszon 2. A Dunaföldvár alatti szakaszon 3. Teljes hosszában 4. A szabályozott szakaszon 5. Sárvár alatt 324
