Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás

Ugyanakkor az ágazat nyereségből képződő fejlesztési alapja az egész népgazdaságénak csak mintegy 0,2%-át teszi ki. Beruházásigényes, amit az mutat, hogy a bruttó nemzeti termelés egységére a népgazdaság átlagának mintegy hatszorosa esik, az egy foglalkoztatottra jutó állóeszközállományt pedig a népgazdasági átlagnak mintegy háromszorosa. Más ágazatoktól megkülönbözteti még sokirányú és szoros költségvetési kapcsolata és sajátos díjrendszere is.

Mivel a gazdaságirányítás fejlődésével mindinkább az értékmutatókon keresztül való jellemzés fogja jelenteni a gazdasági tervekkel való kapcsolatokat, ezért csak rendszerbe foglalt széles körű elemző munkával lehet a vízgazdálkodás fejlesztését megalapozni.

Hosszú távon a fejlődés változatainak megfelelő, a tervezési munka igényeihez igazodó, az ágazatokkal való párbeszédet is lehetővé tevő alapanyagokkal kell rendelkezni ahhoz, hogy az ágazati tervezőmunkával a jövőben várható követelményeknek eleget lehessen tenni. Keresni kell azokat a vízgazdálkodási ágazati tervezési jellemzőket, amelyek a természeti, a társadalmi és a gazdasági folyamiatok összefüggéseit feltárják, ugyanaikkor a népgazdasági tervezés számára is értelmezhetők.

Az ilyen tervezési munka első elemei és annak tapasztalatai az elmúlt évtizedekben kialakultak. A vízgazdálkodásban az utóbbi három évtizedben készült ilyen jellegű dokumentumok (a Vízgazdálkodási Keretterv és annák alapozó tanulmányai, az egyes részterületekre vonatkozó — részben az ágazat, részben más (pl. az OMFB) szervezetben kidolgozott — tanulmányok segítették elő azt, hogy a népgazdasági tervezőmunkát az ágazat oldaláról megalapozottá és — kiemelve a hosszú távú tervezést — különösen eredményessé lehetett tenni.

2.42. A gazdasági szabályozók

A gazdasági szabályozók közé tartoznak mindazok az eszközök, amelyek a társadalom és gazdaság számára beavatkozásainak leghatékonyabb érvényesülését biztosítják, így a gazdasági erőforrások és közvetlen szabályozók:

a) a fejlesztés és a működés (fenntartás) anyagi forrásai azaz

— a költségvetés eszközei, amelyek lehetnek központi és helyi (tanácsi) források;

— az ágazati saját forrás (Vízügyi Alap);

— a vállalatok saját forrásai, amelyek

= az ágazatba tartozó vállalatok forrásai ;

== a más ágazatokba tartozó vállalatok vízgazdálkodási tevékenységének (egyszeri és folyamatos) ráfordításait szolgáló források, beleértve a vízi társulatok eszközeit is ;

— lakosság erőforrásai, akár közvetlenül (területfejlesztési hozzájárulás), akár

közvetetten a vízdközmű társulatok útján;

— a vízgazdálkodási társulatok más forrásai, amelyek a fenti forrásokból származnak (a költségvetés kivételével);

— a hitelek, melyek e ráfordítási formákat különböző módon bővíthetik.

b) a szorosan vett vízgazdálkodási ágazati szabályozó rendszer elemei

— az ár és díjrendszer;

— a vízkészlet-használati díj;

— a különféle bírság jellegű befizetések, melyek a Vízügyi Alapot növelik;

— a ma hazánkban nem érvényesülő, de külföldön alkalmazott adópolitikai eszközök. (Pl. adókedvezmények, ha vízgazdálkodása érdekből pozitív beavatkozásokat hajtanaik végre vagy ennek ellenkezőj e) ;

— a vízgazdálkodás egyes beavatkozásait indirekt úton befolyásoló és az ágazaton 'kívül érvényesülő, a károkat utólag ellensúlyozó biztosítási formák.

A vízkészletek igénybevételének gazdasági irányítása alapvetően központilag szabályozott.

Ez a szabályozás a vízgazdálkodási ághoz tartozó szervezetek részére négy különböző szabályozási mechanizmusban történik. Ezek a következők :

— a korlátozott nyereségérdekeltségű mechanizmus (a víz-, csatornamű- és fürdő vállalatok) az erőforrás politika érdekviszonyai csak részben érvényesülnek, elsősorban a vízellátás, a vízvédelem, másodsorban az állóeszköz fenntartása és rékonstrukciója tekintetében ;

— a mezőgazdasági jövedelemszabályozási mechanizmus (vízitársulat), ahol meghatározó a fejlesztés és fenntartás;

— a költségvetési szabályozási mechanizmus (VÍZIG), ahol az integráció jogi keretei adottak.

— a támogatás, mint az érdekeltek részvállalásának kiegészítése (víziközmű társulás).

A más szervezetek (ipari, mezőgazdasági üzemek stb.) által igénybe vett vízkészlet egyik fontos progresszív gazdasági szabályozója a vízkészlet-használati díj, amely ha nem is megfelelő mértékben, de gazdálkodási mechanizmusokban kívánja érvényre juttatni az erőforrás népgazdasági jelentőségét.

A vízkészletekkel mint természeti erőforrásokkal való gazdálkodás monetáris megjelenítése a, feltétele annak, hogy a vízkészletek mint erőforrások — a változó gazdasági körülményeknek megfelelően — beépüljenek a gazdálkodási értékrendbe. Ez a biztosítéka annak, hogy a gazdaságpolitika struktúrát alakító döntésekben figyelembe vegyék ezen erőforrás nagyságát, minőségét, térbeni és időbeni eloszlását. Ahhoz viszont, hogy milyen mértékben befolyásolja a fejlesztési és létesítési elhatározásokat, a struk284