Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 2. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése

paramétereknek a vízfolyás hossza menti válto­zását adják meg. Ezeket a hossz-szelvényeket — az adott víz­folyás észlelési szelvényeire előállított eloszlás- függvényekről leolvasott értékekből kiindul­va — hidrológiai megfontolások alapján szer­kesztik. Valamely vízfolyás hidrológiai hossz­szelvénye az információk gyakorlati célú, tömör összefoglalása, amely egyrészt az észlelési szel­vények információinak az észlelés nélküli víz­folyás-szakaszokra való kiterjesztését célozza, másrészt a több szelvényben végzett vizsgálat ellenőrző összehasonlítását és összehangolását szolgálja. A hidrológiai hossz-szelvény, az ábrá­zolható paraméterek korlátolt száma miatt, azok kiválasztásával szükségszerűen számos önké­nyes, apriori döntést hordoz. Emiatt célszerű a hidrológiai hossz-szelvényekkel együtt az elő­állításukhoz felhasznált eloszlási görbéket is kö­zölni, mert az elősegítheti az észlelés nélküli szelvényekben esetleg igényelt olyan adatok becslését is, amelyek a hossz-szelvényről köz­vetlenül nem olvashatók le. A vízfolyások medrének geodéziai adatait év­századok óta topográfiai hossz-szelvényeken ábrázolják. Azok a hidrológiai adatok, amelyek ezekkel a topográfiai adatokkal együtt jellem­zik a vízgazdálkodási adottságokat (például a folyó hajózhatóságát, a hasznosítható vízener­giát, vagy az árvízvédelmi töltések, veszélyezte­tettségét), a geodéziai hossz-szelvényekkel együtt ábrázolhatok. Ezék a nomogramszerű segédle­tek tehát a vízmérceszelvény idősorának sta­tisztikai feldolgozásával számított, különleges valószínűségi eloszlásokkal a teljes folyószakasz tetszőleges szelvényének jellemzését biztosít­ják. A hidrológiai hossz-szelvény a vízgazdálkodá­si tervezői gyakorlat bevált, kitűnő eszközévé vált. Az első hidrológiai hossz-szelvények a II. Vízgazdálkodási Keretterv előkészítésekor ké­szültek. A most használt ábrázolási eszköztár ezeknek a jól bevált hossz-szelvényeknek no­mogramszerű fejlesztése azzal a céllal, hogy a rendelkezésre álló információkból minél többet bocsásson a felhasználó tervezők rendelkezésé­re. Ezek a nomogramok olyan szerkesztési esz­közöket is alkalmaznak, amelyek már nem tel­jesen egyértelműek, más paraméterek is alkal­mazhatók és más tengelyrendszerrel másképpen kezelendő ábrarészek szerkeszthetők. A felhasz­nált információk természetesen olyan számítási anyagok, amelyeknek számszerű eredményei táblázatokba összefoglalhatók. Ezek a tábláza­tok részint régebben már közzétett kiadványok­ban, részint, mint a most végzett vizsgálatok számítógépi eredményei a Vízgazdálkodási In­tézetben, vagy az illetékes vízügyi igazgatósá­gok adattárában, gépi eredménylapok formájá­ban megtalálhatók. Az ország kisvízfolyásainak jelentős részére, észlelési adatok hiányában, nem szerkeszthető hidrológiai hossz-szelvény, ami a gyakorlat szá­mára sem lenne mindig indokolt. Ezeknek a vízfolyásoknak a jellemzésére az észlelt vízfo­lyások információinak regionális általánosításán alapuló segédleteket szerkesztettek. Ezek a se­gédletek egy-egy jellemzőnek ítélt hidrológiai paraméternek — pl. a kis-, közép- és nagy víz­hozamnak (1.—3. táblázat), vagy az árvízi ténye­zőnek — földrajzi helytől függő értékeit szol­gáltatják, többnyire 'térképek lizometrikus vona­laival. A 36 kiválasztott vízfolyásra, illetve vízfo­lyás-szakaszra azonos felépítésben elkészített vízhozamnomogramok egységesen a következő ábrarészeket tartalmazzák (a vízfolyások térké­pi ábrázolását az 1. sz. melléklet mutatja be): — a nomogramok bal oldalán a szóban forgó V í zfо 1 y ás- szak as z helyszínrajzi vázlata ta­lálható a), amely feltünteti a vizsgált víz­folyás-szakasz szelvényezését (L, fkm), be­fogadóját, fontosabb mellékvízfolyásait, az országhatárt és a vízmérceszelvénye­ket; az utóbbiak közül bekeretezve annak a vízmérceszelvénynek a nevét, amelyre vonatkozóan a nomogram részletesebb in­formációkat közöl (f, g, h ábrarészek). Az a) ábrarész szelvényezése egyben a b), c), d) és e) jelű hidrológiai hossz-szelvények kö­zös abszcissza tengely-osztását is megadja; — az a) ábrarész fölötti b) jelű F = f (L) áb­ráról a vízfolyás tetszőleges L (fkm) szel­vényéhez leolvasható a hozzátartozó F víz­gyűjtő terület nagysága (km2); — a c) ábrarész KQrögz — f (L) függvénye a kisvízi időszakok összetartozó vízhozam­értékeit mutatja. Ezek az értékek nagyobb, több tartósabb aszály idején egyidejűleg észlelt adatok alapján becsülhetők. Kis­vízfolyáson — többnyire 1979 augusztu­sában — kisvízi időszakban expedíció­szerű vízhozammérés-sorozattal rögzítet­ték a függvénnyel ábrázolt összetartozó értékeket. Ezen a hossz-szelvényen ol­vashatók le a napi vízhozamok 70, 80, 90 és 95%-os átlagos gyakorisággal megha­ladott értékei is; — ad) ábrarész a különböző valószínűségű évi középvízhozamok KÖQ — f (L, p) vo­nalait tartalmazza, p — 1, 10, 25, 50, 75, 90, 99% meghaladási valószínűségekre; — az e) ábrarész a különböző p valószínűsé­gű évi nagyvízhozamok NQ = f (L, p) vo­nalait tartalmazza, p — 50, 10, 3, 1% meg­haladási valószínűségekre. A vízhozamnomogramok jobb oldali oszlopá­ban az a) ábrarészen bekeretezéssel kiemelt víz­mérceszelvény eloszlási alakzatait közöljük, amelyek a hossz-szelvényekről vehető informá­ciók részletességét jelentősen fokozzák. Az el­oszlási alakzatok függőleges tengelye a hossz- szelvényekkel együttes használhatóság érdeké­ben amazokéval azonos beosztású. — Ac) jelű kisvízi hossz-szelvénytől jobbra elhelyezett f) ábirarész a vízmérceszelvény napi vízállásadatainak R (x) gyakorisági 27

Next

/
Thumbnails
Contents