Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
jogfejlesztésnek, hanem a jogalkalmazásnak is szilárd alapja a Vt., ezért a napi gyakorlatban vissza kell állítani a súlyát és hatékonyságát, — egyetemes vízügyi jogi alapként a tekintélyét. Ezzel az előfeltevéssel és a fentebb vázolt módszerek alkalmazásával kell kitűzni a fejlesztés fő- és részterületeit, valamint ezen belül a szabályozási irányokat (célúikat), melyek a következők : A Ví. hatálybalépése előtt keletkezett és azóta 'is tovább élő jogszabályok megújítása. Ilyenek részint szakigazgatási, részint szakágazati, részint pedig a tanácsi vízgazdálkodás területén fordulnak elő. A legfontossab- baikait kiemelve: a védőterületek, a kisajátítandó területekre, a felszín alatti vizek vízr gazdálkodási és vízviszonyaiba való beavatkozások előírásai és — különösen fontosként — a tanácsi vízkárelhárítási és vízrendezési feladatok körülírása és szabályozása. A Vt. végrehajtásaként számításba vett, de elmaradt szabályok kidolgozása és kiadása. A takarékos vízkészlet-gazdálkodás irányelvei (melyet egyébként a Miniszter- tanács Akcióprogrammá emelt), a tanácsi közüzemi feladatok ágazati irányításának kérdései (ez az egész államigazgatási rend összhangjában szabályozandó). Az elavult és új jogszabályok keretében megújítandó jogszabályok kidolgozása. Ilyenek a vizek és vízilétesítmények kategorizálása, a vízügyi felügyelet a tanácsi hatósági jogkör meghatározása, a vízügyi nyilvántartási rendszer, a bírságolással kapcsolatos szabályozás, a vízi közszolgáltatás rendszere s ezzel összefüggésben az ipar vízfogyasztási rendszere ; végül a vízdíjrendszer elvi egységének szabályozása. A jogfej'lesatés aktuális fő irányai azoknak a vízügyi szakigazgatási témaköröknek a számbavételével kerültek kialakításra, amelyek új, vagy megújított (korszerűsített) jogi rendezését, átfogó részleges szabályozását a vízügyi feladat- és szervezet-rendszer, illetőleg a vízügyi viszonyok jogi szabályozottságának jelenlegi állapota és fejlődési tendenciái követelik meg. Ezek az aktuális fő irányok felölelik a vízügyi jog teljes területét, és a jogot a szakmai működés eszközének tekintve, célszerűen a vízügyi ágazat egyes szervezetcsoportjainak a működéséhez kapcsolva fogják össze a szabályozandó témákat. 2.4. A vízügyi tevékenységek gazdasági szabályozása A vizek, mint természeti erőforrásunk alkotmányunk elvi deklarációja szerint a nép vagyonaként, állami tulajdonban vannak. Össztársadalmi érdek tehát, hogy a vizek használatát, védelmét és a káros hatásai elleni védelmet — a gazdaságpolitika mindenkori elveinek megfelelően — gazdasági eszközökkel is biztosítsuk. A vízgazdálkodás gazdasági szabályozásának a célja tehát, hogy mint természeti erőforrás, a gazdaságpolitika céljainak megvalósítását leghatékonyabban segítse elő, és a vízkészletek használatát, hasznosítását és védelmét az össztársadalmi érdekéknek megfelelően biztosítsa. A szocialista gazdálkodási rendszerben a gazdaságpolitika érvényesülését, annak céljait és megvalósításának eszközeit a népgazdasági terv foglalja össze. A terv tartalma és mélysége, időtávlata (éves, középtávú és hoszú távú), valamint vonatkozási köre (népgazdasági, tanácsi és vállalata) 'szerint változik. A gazdasági szabályozórendszer szervesen illeszkedve a terv céljaihoz a végrehajtásnak az eszköze. A gazdasági szabályozás tehát két vonatkozásban tárgyalható : — az ágazat és terv kapcsolatainak tekintetében és a — gazdasági szabályozórendszer vonatkozásában. A gazdasági szabályozásnak négy egymással összefüggő feltételrendszernek kell eleget tennie: — infrastruktúra jellegének, — a területiség elvéneik, — a tevékenységek összefüggéseinek és integrációjának, — és annak, hogy a vízkészletnek alapvető tulajdonsága az időben való változékonysága. A vízgazdálkodási folyamatok egyensúlya természeti és társadalmi tényezők összhangjára épül. A folyamatok e kettős jellege a mai szabályozási rendszerben nem kellően érvényesül annak elleniére, hogy az ágazat .műszaki-szabályozási és jogi eszközei jórészt biztosítottak. A vízgazdálkodás gazdasági szabályozásának figyelembe kell venni, hogy a vízgazdálkodás folyamatai csak részben mennek végbe az ágazat körében. Egyrészük más ágazatok, tevékenységeihez kapcsolódnak, túllépve az ágazat gazdasági folyamatain és a népgazdaságikig leghatékonyabb érvényesülés érdekében csak az általános gazdasági környezet folyamataival összefüggésben értékelhetők és határozhatók meg. Ezen összefüggések érvényesülésének korlátáit a víz tulajdonságai szabják meg. E korlátokat a víznek, minit nem helyettesíthető anyagnak és mint alapvető környezeti tényezőnek fizikai, kémiai és biológiai jellemzői, a társadalom és a gazdaság oldaláról pedig a biztonsági és ökológiai tényezők jelentik. A gazdasági szabályozási rendszernek tehát olyannak kell lennie, hogy hatása egyaránt érvényesüljön a vízgazdálkodásban és más ágazatok vízgazdálkodási folyamataiban. Ehhez nemcsak az. szükséges, hogy az ágazati gazdasági szabályozás a terv szerves részét képezze és eszközrendszere működjön hatékonyan, hanem az is, hogy az ágazaton kívüli vízgazdálkodási tevékenység gazdasági folyamatait jogi eszközök is biztosítsák. 282
