Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
A tapasztalat szerint a folyó középvízi mederélével párhuzamosan 50—150 m távolságra telepített kutak vízhozamának 50—60%-a származik vízfolyásból, a többi talaj-, esetleg rétegvízből. A rétegvíz mintegy 61 000 km2 területen tárható fel, tehát az ország 2/3-án helyi vízművek telepítéséhez helyben rendelkezésre áll. A termelés fokozásának hatására a beszivárgás mennyisége nő és növekszik a szennyezési veszély is. A negyedkori és felső-pannon törmelékes-üledékes összletekben az I.—30. táblázat szerinti készlet van tárolva. A 60 °C-nál melegebb vizek tárolói nem kapnak utánpótlást, ezek megcsapolása fogyasztást jelent. A vízhasználatok szempontjából legfontosabb 35 °C-nál hidegebb rétegvíztárolók elterjedési területén átlagosan 25 m-es regionális depresszió mellett 25—400 m3/d km2-es területi terhelés engedhető meg, amiből a kitermelhető (utánpótlódó) készletet 6,4 millió m3/d értékben határozták meg. A karsztvizet tároló, főleg triász mészkőből és dolomitból álló alaphegység elterjedési területe 41 500 km2, melyen átlagosan 250 m vastagságú a karsztosodott kőzetvastagság, s az ebben tárolt vízkészletet 63 km3-re becsülik, amiből 14 km3 a 35 °C-on aluli. Ennek igénybevétele azonban csak a csapadék-utánpótlás mértékéig engedhető meg, amit kereken 400 millió m3/év- nek véve a napi kitermelhető vízmennyiség kb. 1,1 millió m3/d lesz. A karsztvíz hasznosításának korlátja, hogy a természetes beszivárgást meghaladó kitermelés csak a tározott készlet fogyasztásával lehetséges. Az igénybevehető karsztvízkészlet jelentős része (közel 60%-a) a Dunántúli-középhegységben található, ahol bányászati érdekből már ezideig is jelentős vízszínsüllyedést alakítottak ki. A felsorolt vízkészletekből az ország 15%-án kedvező feltételekkel hasznosítható az összes mennyiség 69%-a. Az ország területének mintegy 50%-án az öszes készlet 30%-a átlagos feltételekkel hasznosítható. A fennmaradt 35%- nyi területen még helyi jelentőségű felszín alatti vízbeszerzési lehetőség sincs. A vízkészlet mintegy 60%-a külső szennyezésitől közvetlenül veszélyeztetett. Már jelenleg is — a kitermelt víz csupán 15%-a kerül kezelés nélkül hasznosításra, mintegy 85%-át kezelik; — 71 vízbeszerzés esetében az 1180 vízbeszerző hely közül (7%) nagyobb a nitrát- tartalom a megengedettnél; — a károsodás már a mintegy 50 m mélységig előforduló vizekre is kiterjed, sőt a nagyobb mélységben elhelyezkedő karszttö- megek is károsodnak; — az üzemelő vízbázisok vízbeszerzési kapacitásának mintegy 5—7%-a károsodott már olyan mértékben, hogy használhatatlanná vált. A kitermelhető hévízkészlet Magyarország geotermikus helyzete, földtani adottságai miatt jelentős. Általában 1000—1500 m mélységben (néhol még magasabb szinten is) az ország több területén találhatók meleg vizet adó képződmények. Hévízkincsünk jellemzője, hogy meleg vagy forró víz formájában termelhető ki. Néhány nagy koncentrációjú kút vize vegyianyag (pl. jódvegyületek) kivonására alkalmas. A jelenlegi kitermelés és hasznosítás rablógazdálkodás jellegű. Az intenzívebb kitermelési körzetekben a nyomás csökkenése jelzi, hogy a jelenlegi kitermelési gyakorlat sokáig már nem tartható, visszasajtolásos termelés bevezetése szükséges, ami viszont energiaigényes. A hévízkészlet az eddigi feltárások alapján (525 hévízkút) kereken 5000 km3-re becsülhető, amelynek a jelenlegi 260 m3/p kitermelés évi összege a teljes hévízmennyiségnek 0,027 ezreléke. Az eddigi összes kitermelés 0,3 ezrelékre tehető. Az üzemelő kutak teljesítményének hőmérséklet szerinti megoszlását a III.—6. táblázat tünteti fel. III.-6. táblázat Az üzemelő' hévízkutak teljesítményének hőmérséklet szerinti megoszlása Hőmérséklet °C Átlag °C m3/perc 35-60 45 125 60-90 75 110 9095 25 Összesen 260 A felszínre kerülő hévíz hasznosításának hatásfoka kicsi, mintegy 20%. Ennek fokozása érdekében a többcélú (többlépcsős) hasznosításra kell törekedni, előtérbe helyezve a gyógyászati alkalmazást. Nehézséget jelent a nagy sótartalmú víz elhelyezése. 2.13. Vízigények Vízigénynek kell tekinteni minden, a vízkészlet mennyiségével, minőségével, energiatartalmával (vízszintjével), szennyező anyag hígító-, öntisztító- és elszállító képességével, továbbá ezek területi és időbeli megoszlásával szemben támasztott igényt. A vízkészlet-gazdálkodás gyakorlatában elterjedt vízigény fogalom normatívákból, mérésekből, tapasztalatból merített számérték, melyet többnyire a tervezésben használnak. A ténylegesen kivett, vagy kiadott vízmennyiség a frissvízhasználat vagy a vízfogyasztás, míg az elpárolgó, termékbe épülő stb. víz a vízelhasználás. A vízhasználatok egyik csoportjába azok a területi vízhasználatok tartoznak, amelyek a csapadékot és a felszínközeli víztartók vizét hasz255
