Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás

összessége, amelyeknek célja a vízkészlet meny- nyiségi és minőségi védelme, a vízkészlet és a vízhasználat mennyiségi, minőségi jellemzőinek számba vétele, s összemérésük alapján a vízgazdálkodási mérleg egyensúlyi feltételeinek meghatározása.

A vízkészlet-gazdálkodás a jelenlegi hazai gyakorlatban elsősorban műszaki felfogású és szűkkörű. A vízkivétellel és -visszavezetéssel megvalósuló vízhasználatok, továbbá az ezekkel közvetlenül érintett vízfajták tartoznak a gazdálkodásba, s megítélésük is eléggé mechanikusan, meglehetősen szűk határfeltételekhez kötött műszaki-hidrológiai jellemzőkön alapszik.

A vízgazdálkodás népgazdasági és ágazatközi vonatkozásainak az eddiginél részletesebb vizsgálatára van szükség. A vízföldrajzi adottságokat és hidrológiai folyamatokat érő emberi tevékenység hatásait a 111.—8. ábra mutatja. Ezen az ábrán — néhány jellemző példával kiegészítve — áttekinthető a vízhasználati, továbbá a terület- és földhasználati tevékenység vízhasználati, vízminőségi, vízi környezeti, gazdasági és szociológiai hatásainak rendszere.

Az ábra bal oldalán összefoglalt vízhasználati tevékenységek közös jellemzője, hogy a hidrológiai viszonyok módosításának ténye szándékolt, vagy legalábbis tudatos. A jobb oldalon áttekintett terület- és földhasználati tevékenységek esetében a hidrológiai folyamatok módosításának ténye többnyire mint mellékhatás jelentkezik, és gyakran a tevékenység tervezői és végrehajtói számára is nem szándékolt és nem várt következmény. A beavatkozások ilyen csoportosításának alapvető célja és szempontja annak hangsúlyozása, hogy az ország hidrológiai (vízháztartási, vízminőségi és vízi környezeti) adottságait és folyamatait módosító emberi-gazdasági tevékenységek legfontosabbjai általában nem az első, hanem a második csoportba tartoznak. Az utóbbi évek és évtizedek legjelentékenyebb vízminőségi, vízháztartási és vízi környezeti változásai elsősorban a területhasználatokkal kapcsolatos szennyező forrásokhoz, (növényvédő szerek, műtrágyák, állattartó telepék hígtrágya-elhelyezése, utak sózása, szem ételhelyezés, méregtemetők stb.), a növénytermesztési technológiák megváltozásához (a szántás mélységének növelése, nagytáblás gazdálkodás, a gépi művelés talajtani és területhasználati következményei stb.), továbbá az ásványbányászati tevékenységekhez (közép-dunántúli bauxitbányászat, dörög—tatai szénbányászat, eocén-program stb.) fűződnek. Ezekhez viszonyítva még az utóbbi évtizedek legjelentékenyebb vízgazdálkodási és vízhasználati beavatkozásai (a tiszailöki és a kiskörei duzzasztás, a Keleti-főcsatornán megvalósult vízátvezetés, a belvízlevezetés és öntözés fejlesztése, stb.) is lényegesen kisebb vízháztartási, vízminőségi és vízi környezeti változásokat okoztak.

A vízhasználati beavatkozások csoportján belül a vízelőfordulásokban és a hidrológiai folyamatokban okozott hatás helyét és jellegét te1. A víztartókban (folyókban, tavakban, felszín alatti rétegekben) tározódott víz kivételét, kiemelését kívánó vízhasználatok,

és

2. a vizet természetes megjelenési helyén „in situ” hasznosító vagy szabályozó beavatkozások: ezen belül a tevékenységek lehetnek mederbeni és területi vízhasználatok, illetve beavatkozások.

Az ilyen szétválasztás célja és egyben előnye, hogy felhívja a figyelmet az in situ vízhasználatokra és vízszabályozásokra, amelyek közül különösen az utóbbit a korábbi vízkészletgazdálkodási és vízhasználati vizsgálatokban világszerte általában nem, vagy csak kis részben és közvetve vettek figyelembe. A hidrológiai és vízgazdálkodási hatásrendszert tekintve a vízkivételt kívánó vízhasználatot elsősorban a vízvisszavezetés ténye, illetve módozata szerint célszerű tovább bontani (amire az ábra bal oldali oszlopai mutatnak néhány jellemző példát).

Az ábra jobb oldalán a terület- és földhasználati beavatkozásokat ugyancsak a befolyásolt víztartók, illetve tényezők szerint bontottuk három alcsoportra:

1. a fedőréteg vízháztartását és a lefolyást módosító 'beavatkozások;

2. a felszín alatti víztartók nyomásszintjét, vízszintjét, vagy vízforgalmát (utánpótló- dását, vagy megcsapolását) módosító beavatkozások, és

3. az elsődlegesen a vízminőségi és vízi környezeti tényezőket és folyamatokat módosító terület- és földhasználatok (amelyek néhány jellemző példájára korábban már utaltunk).

Az emberi gazdasági tevékenységek hidrológiai hatásainak áttekintésével és csoportosításával kapcsolatos e meggondolások elsősorban a hatás keletkezésére és a hidrológiai folyamatrendszerbe történő bekapcsolódására vonatkozó körülményeket, szempontokat veszik figyelembe. A használatoknak és a hatásoknak hidrológiai, vagy gazdasági és szociológiai irányzatú egybevetése, mérlegelése szempontjából a hatások végső következményei, „outputjai” az irányadóak. Ebben a vonatkozásban az ábra a kialakuló hatásokat — a hatásláneolatbeli kapcsolódások és sorrendiségek szerint — öí csoportba sorolja :

1. vízháztartási hatások;

2. vízminőségi hatások;

3. vízi környezeti és ökológiai hatások;

4. gazdasági hatások;

5. szociológiai hatások.

Az ábrán jelölt folyamatláncolat a hatásvizsgálatok célszerű sorrendjére utal; a vízminőségi hatások feltárásának és értékelésének általában előfeltétele a vízháztartási hatások ismerete. A vízi környezeti és ökológiai hatások elemzésékintve két alcsoportot célszerű megkülönböztetni:

i6*

243