Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 1. A vízgazdálkodás történeti fejlődése
b) A többcélú hasznosítást szolgáló folyócsatornázás és tározó-gazdálkodás kezdete a vízerő-hasznosítás, az öntözővíz szolgáltatás és a vízi út fejlesztése vonatkozásában a századfordulóig nyúlik vissza (III.—1. táblázat). Ez az irányzat napjainkban a Tisza és a Duna teljes csatornázásának tervével került az állami mérlegelés és a köz- érdeklődés előter ébe ; ej A lakosági, az ipari és a mezőgazdasági vízellátást, valamint vízelhelyezést megalapozó feltárások, szabályozások és építkezések. Néhány kiemelt fontosságú város vízellátásától eltekintve a 20. század második felétől válik e tevékenység közületi, illetve vízügyi feladattá. Jelentősége az iparosodás és a városiasodás előrehaladásával előbb lassabban, majd az utóbbi évek folyamán gyorsabb ütemben növekszik; d) A vízvédelmi és vízháztartás-szabályozási tevékenységek. Az utóbbi két évtized folyamán egyrészről a pontszerű és a területi vízszennyező források számának növekedésével, másrészt a vízháztartást jelentékenyen módosító terület- és földhasználat folytán váltak ezek az irányzatok a víz- gazdálkodás kulcsponti jelentőségű feladatává. A rendkívüli (havária-szerű) vízszennyezések alakulására a III.-—2. ábra, a vízháztartási adottságokat alapvetően befolyásoló ásványbányászati vízkiemelések alakulására pedig a II.—37. ábra nyújt vázlatos és általános áttekintést. 1.2. Vízügyi múltunk mint a jelenkori vízgazdálkodás egyik meghatározó tényezője „A réginek az újjal célszerű egybeházasítása gyakran a dolog bölcsészete; máskor a réginek gyökerestőli megsemmisítése és az újnak gyökeres felállítása szükséges” — írja Széchenyi István egyik vízügyi vonatkozású gazdaságpolitikai tanulmányában. A fejlődésnek ezt a kétféle módozatát és sajátosságát egyaránt szem előtt kell tartani ma is, amikor vízügyi múltunk néhány adottságát, irányzatát a vízgazdálkodás helyzetének és fejlesztési feltételeinek szempontjából próbáljuk feltárni, értékelni: A vízháztartási és vízföldrajzi adottságok történeti és jelenkori változásai Az ország vízföldrajzi adottságai történeti alakulásának a gazdasági fejlődésre főként az erdősültségben és a vízjárta területek kiterjedésében bekövetkezett változások útján volt meghatározó szerepe. Magyarország erdősültsége jelentősen változott: erdőterületi aránya az utolsó eljegesedést követően, a mintegy tízezer évvel ezelőtt kialakult természeti viszonyok között közelítően 70— 80° o-ra, a honfoglalás idején mintegy 40%-ra becsülhető, a 19. század végére 30%-ra, 1945-re pedig 12" ,,-ra csökkent, majd 1980-ig 17° o-ra emelkedett. Az ország különböző vidékein természetesen III.-l. táblázat A hazai folyócsatornázás fejlődésének főbb adatai Folyó Duzzasztó helye Építés éve Vízlépcső magasság Duzzasztott szakasz hossza Üzemvíz csatorna hossza Vízeró'mű teljesítő' képessége (m) (km) (km) (MW) Rába Nick 1932 3,0 5,0 0,01 Rába Ikervár 1896/1960 6,0 7,0 10,0 1,2 Hernád Bocs (Kesznyéten) 1943 3,5 8,0 13,5 4,4 Hernád Felsődobsza 1906 3,5 6,0 0,6 0,5 Hernád Gibárt 1903 4,0 4,0 0,5 0,5 Hármas-Körös Bökény 1906 4,3 40,0 — — Hármas-Körös Békésszentandrás 1942 5,0 70,0 — — Kettős-Körös Békés 1968 3,0 35,0Sebes-Körös Körösladány 1976 . 2,5 35,0 —Tisza Növi Becsej* 1978 4,0 90,0“ — — Tisza Kisköre 1973 6,0 130,026,0 Tisza Tiszalök 1954 4,5 60,0 — 14.0 Soroksári Dunaág Tass 1927 3,0 60,0 — 0,3 Soroksári Dunaág Kvassay 19T99/1957 7,0 — — 1,6 * Törökbecse * • Magyar területen
