Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
II.—42. ábra. A bauxitbányászati vizek hasznosítása E tényező együttes hatásának és a vízgazdálkodási tervezés regionális vízellátó rendszereket szorgalmazó koncepciójának erősödése révén a bányavíz-hasznosítás 1960-tól napjainkig megnégyszereződött (II.—41. és II.—42. ábrák), s aránya az összes bányavíz-emelésen belül elérte a 25%-ot. A bányavizek további hasznosításának kedvező feltétele, hogy a bányászat tervezett fejlesztése szerint növekszik a kitermelt vízből az ivóvízminőségű víz aránya (I.—65. ábra), és a korszerű vízvédelmi eljárások révén tervszerűbbé (mennyiségileg és minőségileg megbízhatóbbá) válik a víztermelés. A bányák felhagyásának vízgazdálkodási vonatkozásai A számottevő vízemeléssel működő mélyművelésű bányák felhagyásának igen szerteágazó vízföldtani és vízgazdálkodási jelentősége van. A telepek, telérek, lencsék lefejtése után — még az omlasztásos fejtésmód esetén is — számottevő térfogat marad, ami vízzel telik fel. Az ilyen felhagyott terek többnyire pangó vize tisztítás nélkül nem használható fel, sőt, szennyezheti a kapcsolódó vízkészleteket is. A felszín közeli, de a mélyművelésű bányák felhagyása után is számítani lehet arra, hogy a felszínen lefolyástalan horpák alakulnak ki, ami a lefolyási és talajviszonyok lokális módosulását eredményezheti. A bányák felhagyásának vízgazdálkodási következményei közül fokozódó gondként jelentkezik a mai bányaműveletekre telepített vagy telepíteni tervezett regionális vízellátó rendszerek sorsa. A kutas vagy aknás vízszintsüllyesztő rendszerek üzemben tartása (pl. Nyirád) nem igényel bányászati tevékenységet, így fenntartásuk nem műszaki probléma, hanem esetenként aránytalanul nagy gazdasági teher a víztermelés számára. A vágatos bányabeli csapoló rendszerek (Kincsesbánya, Tatabánya, Nagyegyháza, Fenyőfő) üzemben tartása azonban feltétlenül szükségessé teszi a bányabeli tevékenységet a nyersanyagtermelés megszűnése után is. A rendszeres vágatfenntartási és a szivattyúpark karbantartási munkák feltétlenül szükségessé teszik a feltáró bányatérségek egy részének megóvását, így a víztermelést számottevő mértékű járulékos munka és költség fogja terhelni. E várható probléma megelőzése érdekében célszerű megvizsgálni, hogy milyen módon lehet a vágatos víznyerés technológiáját (a bányaműveletek befejezése után) átváltani úgy, hogy a megmaradó járulékos bányászati jellegű munka és ennek önköltségvonzata minimális legyen. A külfejtések felhagyásakor vízföldtani módosító hatással is számolni kell; pl. Visontán egymással nem, vagy csak elhanyagolható mértékben kommunikáló rétegek kapcsolatát teremti meg a külfejtés. A külfejtések (pl. a kavicsbányák) felhagyása után bányatavak maradnak vissza, amelyek hasznosítása sokirányú lehet (öntözés, üdülés, sportolás stb.). Az ásványkészletkutatás vízgazdálkodási kapcsolatai A hazai ásványvagyon hasznosítására vonatkozó célkitűzések és programok teljesítésének alapvető feltétele a geológiai kutatás és a bányászati feltárás fokozása. A tervek és határozatok szerint részletesen fel kell tárni a hosszú távú programokban szereplő ásványi lelőhelyeket és azok bányászatának környezeti kapcsolatait. Új készleteket kell felkutatni és új eljárásokat kell kidolgozni elsősorban az olajtermelés érdekében. Mindezeknek két irányban van vízgazdálkodási vonatkozása, egyfelől a feltárás, kutatás jelentősen bővítheti a vízföldtani és a vízháztartási (felszín alatti) adottságainkra vonatkozó ismereteket (emellett ezek a kutatások lehetőséget teremthetnék a bányászat hidrológiai hatásainak részletesebb feltárására is), másfelől a bányászati feltárások, főként a kutatóforrások — az eddigiekhez hasonlóan — esetenként vízfeltárásra is hasznosíthatók. A bányászat, de különösen a bauxit- és a szénfeltárás közvetlen társadalmi érdekeket sértő és a területek fejlesztési potenciálját csökkentő víz- háztartási következményeire a tapasztalat hívta fel a figyelmet. Napjainkra igen összetett problémájú helyzet alakult ki a Dunántúlon, és ilyen fejlődik ki a Mátraalján is. A vízkészlet-gazdálkodást már nem csak eszmei sérelem éri, hanem konkrét vízellátási, vízműfenntartási gondok jelentkeznék; veszélyeztetetté vált például a Hévízi tó is. A bányavizek regionális rendszerekben történő hasznosítása átmeneti megoldásnak bizonyul, ugyanakkor a hasznosítatlanság nép- gazdasági kárnak tekinthető. 204
