Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai

Magyarország ásványi nyersanyag vagyonának viszonylagos jellemzése Il—48. táblázat Megnevezés Magyaro. Ausztria Csehszl. SZU Románia Jugoszl. LNK NDK NSZK SZÉN = — = + = + = + a а к а а а к а к SZÉNHIDROGÉN­— — + — = = = — m ш m а ш m ш m m BAUXIT + — — — — + — — — к о О а а к О о О RÉZÉRC = — — + — + + — = к а m m а к к а а ÓLOM-CINK­— = + — = = — + к m а m а к к о а VASÉRC — = = + — =­— — к а к к к к а а а MAGÁNÉRC = — — = — — — — — к о О к к О О о 0 PERUT + — — + — — —­— BENTONIT = — —­=­=­— ÜVEGHOMOK +­+ + — + — + — DOLOMIT-1­— —­— — +­— Jelmagyarázat: A készlet viszonylagos mennyisége: + saját igényt meghaladó; = önellátó; - hiány: A készlet viszonylagos értéke: a — ala­csony; к - közepes; m - magas; о — nincs készlete. Az ország ásványvagyona összességében nem kevés. Zömében ugyan gyenge minőségű, de vi­szonylag bőséges a szénvagyon. Az ezredfordu­lóig a jelenlegi szinten tartható a szénhidrogén- termelés. Exportra is termelhet a bauxitbányá­szat. A hazai szükséglet kielégíthető a ma még érintetlen rézérckészletből. Igen széles válasz­tékú és a hazai szükségletet meghaladó a műre- való nem fémes ásványi nyersanyagok mennyi­sége. Az ismert ásványkészletekröl, valamint a mű­ködő és a tervezett bányák földrajzi elhelyezke­déséről tájékoztat а II.—33. ábra. A bányászat népgazdasági jelentőségére utal, hogy míg a fog­lalkoztatott létszám szerint 7%-os, addig a nettó termelési értékével közel 20%-os a részesedése az ipar összes értékeiből. A nyersanyagtermelés, valamint a vízhaszná­latok lényegesebb adatait összefoglaló II.—49. táblázat érzékelteti, hogy a bányászat vízgazdál­kodási kapcsolatainak súlyát elsősorban a bauxit- és a szénbányák víztermelése, illetve annak víz­háztartási következményei szabják meg! A távlati gazdaságfejlesztési előirányzatok szerint a közeljövőben a legjelentősebb feladat a szénprogramok végrehajtása; megkezdődött a mecseki (liászprogram) és az észak-dunántúli (eocén) bányafejlesztés (Márkushegy, Nagyegy­háza, Mány, Lencsehegy, Dorog). Üj bányanyi­tásokat tartalmaz a Mátra és a Bükk alján, va­lamint Szombathely térségében tervezett lignit­program is, amelyen belül részletesebben meg­kutatott a toronyi és bükkábrányi lelőhely. A működő szénbányák közül fejlesztésre lehet számítani Putnokon (Borsodban), Kányáson (Nógrádiban), Visontán, Várpalotán, a balinkai és a dudari bányákban, valamint Padragkúton. A szénbányászat technológiai fejlettségét (mint a vízvédelem egyik meghatározó tényező­jét) jellemzi, hogy az összes széntermelés 30%-át adó külfejtés teljesen gépesített, az 50%-ban komplex gépesített mélyművelésben pedig 67%- os arányú a gépi jövesztés. Elhatározott feladat a gépesítés és az automatizálás további fejlesz­tése. A bauxit kitermelésének szintentartásához nö­velni kell a nyirádi, a h^limbai és a kincsesbá­nyai termelést, valamint új bányákat kell nyitni Fenyőfőn, Bakonyoszlopon és Nagyegyházán. Az ércbányászatban vízgazdálkodási szem­pontból jelentős a recski rézérc feltárása, ill. a 195

Next

/
Thumbnails
Contents