Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
I. fejezet: TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK - 1. A vízgazdálkodás természetföldrajzi és vízháztartási adottságai
azonosnak véve a Kárpát-medence vízföldrajzi értelemben vett „belsejével” —, a medence peremvidéke és belseje közötti vízháztartási kapcsolat az 1.—5. ábra szerinti modellvázlattal, illetve az átlagos térszíni víziforgalom alábbi adataival jellemezhető : Az ország területére hulló csapadék : Az ország területére lépő vízfolyások vízr- szállítása : Az ország területét elhagyó vízfolyások vízszállítása : Az ország területéről elpárolgó vízmeny- nyiség: 58 kim3 (620 mm), 114 km3, 120 km3, 52 km3, (550 mm). Az, hogy a csapadék és a párolgás „függőleges” vízforgalmának 6 km3-nyi egyenlege a fenti adatok szerint pontosan megegyezik a kilépő és belépő „vízszintes” vízforgalom 6 km3-nyi egyenlegével, nem fizikai szükségesség, hanem a mai adatok és ismeretek engedte közelítő feltevés. A bizonytalanság oka az, hogy a térszíni vízforgalomhoz szorosan hozzákapcsolódó felszín alatti és légköri vízforgalomról má még igen keveset tudunk és az ország területére ilyen úton belépő, illetve onnan így kilépő évi átlagos víz- mennyiségről hozzávetőleges becslések sem állnak rendelkezésre. Minden bizonytalanságuk ellenére e vízháztartási belépő bevételi elemek, közelebbről a C csapadék és az ország területére belépő В vízhozamoknak a C -j- ß — 58 + 114 = 172 km3/év összegle adja meg az ország folyamatosan megújuló vízkészletét. Az ország területére belépő vízkészleteknek távolabbi helyen való hasznosítása műszaki létesítményeket igényel. Kevésbé nyilvánvaló a csapadék hasznosíthatósága; holott ennek a felszínközeli víztartókban és mélyebb rétegekben (fedőréteg, talajvíz, karsztvíz) tározódó és folyamatosan megújuló vízkészletnek a közvetlen hasznosítása ugyancsak megoldható. A csiapadékkészletnek az az előnye, hogy a Föld hidroszférájának desztilláló rendszerében minőségileg is folyamatosan megújuló, vagyis — a légköri szennyezések hatásaitól eltekintve — bármely célra alkalmasan tiszta víz jut az ország területére. A csapadékra viszont csak a csapadékjárás törvényszerűségei által meghatározott feltételek mellett lehet számítani. A térszínre hulló csapadék sok év átlagában az ország egész területét viszonylag egyenletesen beborítja, azonban az egyes évek csapadékjárása ettől lényegesen eltérhet. Az I.—5. ábra szerinti modell egyetlen víz- háztartási összefüggésben taglalja és szemlélteti az egész országot. A csapadék (C), a párolgás (P) és a lefolyás (L) közötti összefüggést az egyszerűsített alakú C = P + L vízháztartási egyenlettel jellemezhetjük. Az egyenletben P a térszín vízháztartási egyensúlyát meghatározó párolgás. Ennek a P mennyiségnek az elpárolgásához szükséges energiát eredendően a Nap energiája biztosítja. A vízház't-artási egyenlet tagjai közötti kapcsolatot jellemzően mutatja be az ariditási, illetve a lefolyás! tényező. A térszíni és éghajlati adottságoktól egyaránt függő P0 párolgási potenciál, illetve ennek viszonylagos- értékét kifejező A = P0/C ariditási tényező fontos kiindulópont a térszín geofizikai ökológiai folyamatainak feltárásához. Ha a párolgási potenciál sokévi átlaga jelentékenyen kisebb a csapadéknál (tapasztalati adatok szerint nem több annak 0,5-szeresénél), a térszín vízellátottsága gyakorlatilag nem korlátozza a párolgást és a térszín helyi vízfeleslege folytonos területi eloszlású éghajlati jellemzőként tekinthető, az F = L/C lefolyás! tényező pedig az ariditási tényező komplementereként számítható. Ha a párolgási potenciál sokévi átlaga lényegesen (tapasztalati adatok szerint legalább 2,5-sze.resen) nagyobb a csapadéknál, a térszínt gyakorlatilag állandó és teljes vízhiány jellemzi és helyi lefolyás egyáltalán nem alakul ki: vagyis F = L/C — 0. Ha a térszín vízellátottsága az előbbi két szélsőséges helyzet között van tehát (számottevő mértékű és időtartamú vízhiány és vízfelesleg változik), a lefolyás sokévi átlagát az éghajlati tényezők (A) és a térszíni adottságok (T) együttesen határozzák meg: F = f (A, T). Az ariditási és a lefolyása tényező közötti ösz- szefüggést a Kárpát-medence és a Keleti-Alpok vízgyűjtő területeire, összesen 55 szelvény adatai alapján elemezték, a vizsgálatok eredményeit az 1.—6. ábra mutatja be. Az I.—6. ábra valamint az ariditási tényező eloszlását bemutató I.—7. ábra alapján a vízháztartás és a víz- gazdálkodás hazai adottságai az alábbiakban foglalhatók össze. A Kárpát-medence térszínének vízháztartási adottságai viszonylag kis -távolságokon -belül igen tág határok között változnak. A Kárpátok és a Keleti-Alpok magas hegyvidékein a csapadék sokévi átlaga 4—5-szöröse a párolgási potenciálnak, míg a medence -belsejében a párolgási potenciál sokévi átlaga haladja meg jelentékenyen a csapadékot, a vizsgálatok szerint mintegy 20—40%-kal. A Kárpát-medence egészét tekintve a csapadék és a párolgási potenciál egyenlege határozottan és jelentékenyen pozitív; a medence belsejének P0 — P = 61 — — 52 = 9 fcm3-nyi évi átlagos párolgási vízhiányát a Kárpátok és az Alpok hegyvidékeiről a felszínen és a felszín alatt a medence belseje felé tartó, minte-gy 114 km3-nyi vízfelesleg sokszorosan túlhaladja. A térszíni vízháztartás egyenlegeként kialakuló felszíni és felszín alatti lefolyás csak a Kár2* 19
