Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
A termesztéstechnológia — a termesztett növény és a termésszint — vízforgalmi hatása — a vízfogyasztás (ET) alakulásában, — a talajvízből törénő vízfelvételi képességben, valamint — a talajnedvesség iránti igényben, a talajból károsodás nélküli elfogyasztható víz mennyiségében jut közvetlenül kifejezésre. Az egyes növénycsoportok és termésszintek vízforgalmának néhány jellemző adatát a 11.—29. táblázat mutatja be. Ebben megtalálhatók a tenyészidőszaki halmozott vízfogyasztás két-két meteorológiai körzetre számított értékei növénycsoportonként és termésszánitenként, továbbá a gyökérzóna talajának hasznosítható tározókapacitása a tenyészidőszak kezdetén és végén, „igen nagy” és „kicsi”, vagy „szélsőségesen csekély” tározóképességű talaj esetében. A táblázatból látható, hogy a különféle növényeknél az intenzívebb termesztés az összes vízfogyasztás 20— 25%-os növekedésével jár. Az eltérő meteorológiai hatások miatti vízfogyasztás-különbségek mértéke az ösz- szes vízfogyasztásnak (ET) mintegy 10%-a; a különféle növények vízfogyasztásának eltérése azonban azonos termőhelyen is jelentős lehet; a termésszintváltozásokat is figyelembe véve, 300 mm-t meghaladó különbség is adódhat csaknem azonos tenyészidejű, de eltérő vízforgalmú növények vízfogyasztása között. A 11.—29. táblázat utolsó oszlopai azt mutatják meg, hogy a növények —időben is változó gyökerezési mélységüknek és a szárazságtűrésüknek megfelelően — a telített állapothoz képest hány mm vizet fogyaszthatnak el a talajból károsodás nélkül. A közölt értéksor érzékelteti a talaj tározóképességének szerepét a téli csapadék tározásában, valamint a tenyészideji vízfogyasztás és a csapadék időbeli eltéréseinek kiegyenlítésében. A 11.—30. táblázat adatai különféle növények termesztésének eltérő környezeti visszahatásait — a víz- fogyasztásból adódó hatásokat érzékeltetik az átlagos csapadékösszeg és evapotranspiráció függvényében. A 11.—31. táblázat a termesztett növénynek a tenyészidőszaki összes vízhiány nagyságát alakító hatását jellemzi. Hat meteorológiai állomásra a vízhiányok 80%-os valószínűségű értékei láthatók minden növénycsoportra, egységesen 2-es termésszintet és a legjobb vízgazdálkodási tulajdonságú talajt feltételezve. A 11.—16. ábra felső része a termesztés intenzitásának a tenyészidőszaki vízhiány nagyságát módosító hatását regisztrálja. A számított adatok alapján megszerkesztett kiegyenlítő vonalak az eltérő termésszintekre és egyébként azonos körülményekre vonatkozó, 80%-os valószínűségű összetartozó értékek kapcsolatát fejezik ki. A 2. és 3. termésszintet jellemző vízhiányok különbsége — növényfajtól függően — 50—80 mm. A termesztett növénynek a víztöbblet nagyságára gyakorolt hatását a 11.—32. táblázat adatai érzékeltetik, amelyben különböző — rossz vízvezetőképességű (6/2, 6/3 jelű) talajokon is termesztett — szántóföldi kultúrákra a számított tenyészidőszaki és a teljes évi víztöbblet értékei találhatók. Ezeken a talajokon az itt bemutatott víztöbblet értékek gyakorlatilag az elvezetendő vízmennyiséget is jelentik. Az éghajlat hatására a termőhely vízháztartási adottságainak eltérései — a hőmérséklet és a csapadék változó területi megoszlása miatt — jelentősek lehetnek (11.—26. táblázat). Az előbbi adatok (11.—30. táblázat) mutatják, hogy a sokévi átlagos csapadék és evapotranspiráció különbségeinek értékeiben mintegy 200 mm-nyi eltérés mutatkozik az ország hűvös—csapadékos és meleg— száraz területeit jellemző, azonos növényre számított adatok között. Hasonló nagyságrendűek a vízhiány- és viztöbbletösszegek eltérései (II.—31. és 11.—32. táblázatok). A talajadottságok vízháztartási hatása a hasznos tározóképesség és a vízvezető képesség révén jut érvényre. A mély gyökérzetű növények teljes tenyészideji víz- fogyasztásuknak mintegy felét képesek a talajban raktározott nedvességből káros vízhiány bekövetkezése nélkül biztosítani, ha a talaj nagy tározókapacitású, és a téli időszakban feltöltődött. Gyenge tározóképeísségű, túlzottan kötött vagy laza szerkezetű talajok és sekély gyökérzetű növények esetében viszont ez az arány lényegesen ikisebb, esetleg 10%-ot sem ér el (II.—29. táblázat). Nyilvánváló, hogy ilyen esetekben a kedvező vízháztartási állapotok fenntartása csak többszöri vízpótlással és — rossz vízvezetőképességű talajoknál — a vízfelesleg mesterséges eltávolításával biztosítható. A II.—16. ábra középső részén a tenyészidőszaki ösz- szes vízhiány 80%-os valószínűségű összetartozó érték- párjaira szerkesztett kapcsolati vonalak mutatják a talaj tározóképességének szerepét a vízhiány alakulásában. A káros felszíni víztöbbletképződés szempontjából a talajok tározóképességének és vízvezetőképességének együtt van meghatározó jelentősége. A vízháztartási modellel számított bruttó víztöbblet magában foglalja II.-31. táblázat A tenyészidó'szaki vízhiányösszeg 80%-os valószínűségű* értékei 2-es termésszint, 3/1, 3/2 (jó vízgazdálkodású) talaj, mély talajvíz Növénycsoport jele, tenyészidó'szak .036 Zalaegerszeg 165 Gyó'r 183 Kaposvár 503 Kecskemét 550 Szeged 800 Nyíregyháza Vízhiány (mm) 01 Búza, 10-18 dekád 0 0 0 59 66 26 02 Kukorica, 10-27 dekád 0 22 10 108 118 50 03 Cukorrépa, 10-27 dekád 0 30 22 126 128 73 63 Cseresznye, 13—30 dekád 16 60 47 171 172 88 62 Őszibarack, 12-20 dekád 14 79 62 178 186 105 71 Szőlő 13-30 dekád 20 85 90 170 165 115 61 Alma 13—30 dekád 28 98 82 198 208 129 52 Paradicsom 13-27 dekád 65 120 110 168 168 140 06 Burgonya 10-27 dekád 85 142 124 189 195 173 51 Paprika 14—27 dekád 110 165 170 223 231 187 53 Kettős term. 10-30 dekád 115 176 178 239 266 198 04 Lucerna 10—27 dekád 35 186 137 296 304 243 05 Gyep 10—27 dekád 134 204 201 274 278 254 A valószínűségi szint értelmezése: annak valószínűsége, hogy a vízhiány kisebb, mint a táblázatban közölt érték, 80%. 174
