Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
Magyarország talajainak 24%-a igen jó vízforgalmi tulajdonságú. Kedvezőtlen talaj adottságok — főként rossz vízforgalmi jellemzők vagy ezek közvetlen eredménye — az ország területének csaknem 60%-án akadályozzák az eredményes növénytermelést. A termőhelyi adottságok nagy része (éghajlat, talaj) és a növénytermesztési tevékenység vízháztartási folyamatai közötti kapcsolat a talaj- nedvesség változásában, a fedőréteg vízforgalmában jut közvetlenül érvényre, és különböző valószínűségű víztöbblettel, vagy vízhiánnyal jellemezhető. A termőhelyi adottságúk közé kell sorolni még az elöntési veszélyeztetettséget (más területekről lefolyó vizek), az eróziós és a deflációs veszélyt is. Az ország termőhelyeinek vízháztartási jellemzése A termőterületi adottságok és a növénytermesztési tevékenység közötti kapcsolat a talaj nedvességtartalmának változásában és a fedőréteg vízforgalmának szabályozásában jut közvetlenül érvényre. A gyökérzóna talajának nedvességállapota a termesztésnek csaknem egész feltételrendszerét befolyásolja. A vízháztartásszabályozási beavatkozások — a termesztéstechnikai módszerek szerves részeként — a változtatható termőhelyi feltételek javítására irányulnak. A növénytermesztés vízháztartási feltételeit a termesztés biológiai folyamatai, a talaj élet és az agrotechnikai műveletek szempontjából egyaránt kedvező talajnedvességállapot-tartomány lehatárolásával határoztuk meg. Az ilyen elv szerint való vizsgálat módot ad arra, hogy — a vízhiány és a víztöbblet növénytermesztési hatásai egy rendszerben azonos elvek szerint legyenek mérlegelhetők; — az öntözés értékelése, mint az agrotechnikába tartozó művelet szervesen illeszkedjék a növénytermesztés technológiai folyamataihoz; I— a vízrendezés beavatkozásai ne csak a felszínen megjelenő káros vizek elvezetésére korlátozódjanak, hanem a vízgazdálkodás és a növénytermesztés folyamatainak egységében vízháztartási szabályozásként is legyenek tárgyalhatok. A káros vízhiányok vagy víztöbbletek bekövetkezése a véletlenszerű természeti tényezők következménye. Ezért előfordulásuk esélye kockázati hatásként veszélyezteti a termelés eredményességét. A vízháztartás-szabályozási beavatkozások tehát a termeléskiesést okozó hatások megszüntetése vagy csökkentése révén — meghatározható kockázat mellett — a termésátlag és annak biztonságának növelését szolgálják. A termőterületi vízháztartási adottságokat a növénytermesztés feltételeinek meg nem felelő, kedvezőtlen vízháztartási állapot előfordulása, a feltételektől való eltérések mértéke, időtartama, időpontja és bekövetkezési valószínűsége alapján vizsgáltuk. A vízháztartási állapotváltozás jellemzésére kidolgozott szimulációs modell a legfontosabb termőhelyi és technológiai tényezők hatásának paraméterekkel történő számszerűsítésére, az ország különböző területein az eltérő vízháztartási viszonyok jellemzésére ad lehetőséget. A termőhelyi körülmények és technológiai tényezők vízháztartási hatásai (az egyes vízforgal- mi összetevőkre, illetve a vízhiány és víztöbblet alakulására ható tényezők) az alábbi függétlen változók szerint vehetők számításba : — a növények vízfogyasztásuk, valamint gyö- kerezési mélységük és vízérzékenységük, tehát termesztési vízháztartási felvételeik szerint (a nagyüzemi keretekben termesztett legfontosabb növények 13 osztályban); ■— a termesztés-technológiai színvonal vízháztartási hatása az intenzívebb termesztési móddal együttjáró nagyobb evapotrans- piráció számszerűsítve, növényenként 2—3 termésszint (a mai átlagos, mai kiváló és a jövőbeli kiváló szinten) elkülönítve; — a talajok, hasznos tározóképességük és víz- áteresztőképességük szerint csoportosítva, a kedvező ’nedvességállapot tartományát növényenként 3—4 különböző, évszakosán is változó értéksorral lehatárolva (a változó gyökerezési mélységnek, a tározóképességnek, illetve károsodás nélkül eltűrt vízhiány mértékének figyelembevételével, a talajok vízáteresztő-képességének a káros víztöbbletek meghatározásánál van szerepe); — a talajvíz mélységének figyelembevétele — növényenként 2—4 talajvíz-kategóriát megkülönböztetve — a talajvízből származó vízutánpótlás-számításhoz; — a területileg és időben változó meteorológiai hatások (23 meteorológiai állomás 50 éves dekádonkénti hőösszeg és csapadékadatsoraival jellemezve). A modellvizsgálat alapját képező tényezőket sematikusan a II.—28. táblázat, a számítások néhány számszerű adatát pedig a II.—29. táblázat tartalmazza. A modellszámítás során a vízháztartási állapotváltozási folyamat szimulációjával — a termesztési feltételek szezonális változásait, valamint véletlenszerű ingadozásait tükröző vízhiány- és víztöbblet-adatsorok állíthatók elő. Ezeknek az adatoknak valószínűségi jellemzésére — az egyes évek azonos időszakaira vonatkozó értékeket egymástól függetleneknek és azonos eloszlásúaknak tekintve — statisztikai becslések végezhetők; meghatározhatók az empirikus eloszlásfüggvények, továbbá néhány általános statisztikai jellemző (II.—15. ábra). Az egyes termesztéstechnológiai és termőhelyi tényezők egyedi hatását — a modellvizsgálatok alapján — a II.—16. ábra érzékelteti. 167
