Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
ELŐSZÓ A népgazdaság irányításának és fejlesztésének rendszerében a vízgazdálkodás alapvető feladata a víz iránti igények és a vízkészletek összhangjának biztosítása. Hazánkban évszázados tapasztalatokkal alátámasztott felismerés, hogy a szükségletek és a hidrológiai feltételek közötti tartós egyensúly csupán helyi és egy célú beavatkozásokkal nem teremthető meg. Földrajzi adottságainkból, valamint gazdasági feltételeinkből következik, hogy a víz veszélyességéből vagy hiányából eredő feszültségek csak a vízviszonyok nagytérségi összefüggéseit figyelembe vevő műszaki, gazdasági és jogi szabályozással, valamint a vízkészletek össztársadalmi szempontból hatékony hasznosításával oldhatók fel. Az ország gazdaságföldrajzi adottságainak kialakulásában azoknak a nagytérségekre kiterjedő hosszú távú fejlesztési koncepcióknak és terveknek volt meghatározó szerepük, amelyek a társadalmi igényekkel összhangban jelölték ki vízviszonyaink szabályozásának irányát és módozatát. A neves elődök és az elgondolásaikat megvalósító névtelen vízügyi dolgozók közel kétévszázados munkálkodása révén felgyűlt tapasztalatok teremtették meg az alapot ahhoz, hogy a tervgazdálkodás politikai feltételeinek létrejöttével a vízügyi szervezet kidolgozhatta — nemzetközileg is az élenjárók között — az ország egész területére kiterjedő, teljes körű vízgazdálkodási távlati koncepciókat, az 1954. és az 1965. évi Vízgazdálkodási Keretterveket. A Kerettervek jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy vízkészleteink mennyiségileg véges és minőségileg veszélyeztetett voltának bemutatásával felhívták a figyelmet a víz növekvő népgazdasági jelentőségére. Mindkét Kerettervnek — mai fogalmaink szerint —, mint a terv- gazdálkodás ágazati hosszú távú terveinek, úttörő szerepe volt a népgazdasági tervezés módszertani fejlesztésében. Különösen abban, hogy bizonyították a népgazdasági tervezés egységességének, az ágazati célok összehangolásának szükségességét. A vízgazdálkodás távlati tervezése ma már az 1972. évi Terv Törvény, majd az Állami Tervbizottságnak a hosszú távú tervezésre vonatkozó határozata alapján kialakított egységes népgazdasági tervezési rendszer része. A közelmúltban fejeződtek be a hosszú távú terv munkái és jelent meg az eredmények sorában a vízgazdálkodás fejlesztésének koncepciója is. A Vízgazdálkodási Keretterv korszerűsítését elsősorban az a mélyreható változás indokolta, ami a társadalmi-gazdasági fejlődésben és azok eredményeként a természeti viszonyokban a közelmúltban indult és gyorsuló ütemben végbemegy. A víz jellemző sajátossága, hogy mind a természeti-környezeti, mind pedig a gazdasági-technológiai és életmódbeli folyamatokban úgyszólván mindenütt jelen van és amellett, hogy ezek alakulását — más tényezőkkel együttesen — szabályozza vagy befolyásolja, közben saját körforgalmában 3
